rebarbara

Habár a rebarbara íze gyümölcsös-savanyú, és az elkészítés megegyezik a gyümölcsökkel, zöldségfélék. A rebarbara rokona a sóska és a csipeszek családjába tartozik.

Mit kell tudni a rebarárról

A rebarbara őshonos Kínában. Elsőként gyógyszerként írták le a kínai Peng-King gyógynövénykönyvben Kr. E. 2700 körül. A gyógyító erejét azonban nem a szárok, hanem a gyökerek adták. Az eredmény egy por, amelyet az emésztési zavarok ellen és a pestis elleni küzdelem céljából vették fel.

A rebarbara csak a 18. században vált ételré. Az angolok voltak az elsők, akik a 19. század elején termesztették különféle rebarbákat. Időközben azonban a mérsékelt éghajlatot kedvező zöldségfélék széles körben elterjedtek. Mintegy 150 éve ültetik Németországba. A szár zöldségeket nagyon könnyű gondozni a megfelelő tápközegben. Ha túl kevés a napfény, akkor a rebarbara csak vékony szárakat produkál. Összesen körülbelül 60 faj tartozik a rebarbara nemhez.

A közönséges rebarbara leggyakrabban Németországban használják. A szárak lehetnek zöld vagy piros színűek, az antocianin-tartalomtól függően.

A világos vörös húsú pálcák édesebb aromájúak, mint a sötétvörös húsok. A vörös húsú rebarbarafajták is kevesebb gyümölcssavat tartalmaznak, enyhébbek. A rebarbara bőrét csak a régebbi botoktól szabad meghámozni, mivel ez fontos ízhordozó. A rebarbara Németországban áprilistól június 23-ig kapható. Akkor vége a szezonnak, akárcsak a spárganak.

Fontosság az egészségre

A rebarbara sok C-vitamint tartalmaz, és így erősíti az immunrendszert és a szervezet védekező képességét. Télen a fogyasztás megvédi a megfázást. Hangsúlyozni kell a magas káliumtartalmat is, ami azt jelenti, hogy a rebarbara kiszáradó hatású és elősegíti a tápanyagok vérből a sejtekbe történő szállítását.

A nátrium szintén figyelemre méltó mennyiségben található meg. Segíti az emésztést és serkenti a bélmozgást. A rebarbara vértisztító hatással is rendelkezik, ezért nagyon alkalmas a tavaszi méregtelenítésre. A rebarbara különösen alkalmas kompótként a belek, a máj és az epehólyag finom tisztítására. A gyümölcssavak biztosítják a rebarbara frissítő aromáját, és serkentik az étvágyat. A rebarbaragyökér aktív összetevői nagyon erősek, ezért hashajtók összetevőjeként használják őket.

Összetevők és tápértékek

A rebarbara vitamin-tartalma átlagos, de a zöldségek nagyon sok C és K vitamint, valamint fontos ásványi anyagokat, különösen káliumot, magnéziumot, vasat, foszfort és némi jódot tartalmaznak.

A bőséges citrom- és almasav, a bélbarát pektin, glikozidok, tanninok és illóolajok szintén nagyon jók az egészségre. A rebarbara nagyon alacsony kalóriát tartalmaz. Mivel azonban az erős savasság miatt cukrot kell hozzáadni fogyasztásra, ezt ismét megszüntetik. Jó alternatíva a gyümölcslé felhasználása a különféle rebarbara receptekhez.

Intorancia és allergiák

Mivel a rebarbara levelei sok oxálsavat tartalmaznak, mérgezőek. A szárban is. A sav megköti a kalciumot, ezért ha túlzott mértékben fogyasztják, akkor károsíthatja a csontok és a fogak egészségét. Ahogy a rebarbara öregszik, az oxálsavtartalma is növekszik. Ezért nem szabad betakarítani június vége után.

Még azok is, akik gyomorproblémákban szenvednek, nem fogyaszthatnak rebarárt. A káros hatás csökkenthető, ha azt tejtermékekkel kombinálják, mivel a savat semlegesíti a benne lévő kalcium. Ha artritisz, reuma, köszvény vagy vese köve van, nem ajánlott a rebarbara fogyasztása.

Vásárlási és konyhai tippek

A rebarbara vásárlásánál figyelembe kell venni a minőséget. Ha friss, akkor ez abban a tényben nyilvánul meg, hogy a botok szilárdak, kissé fényesek, a végeik pedig lédúsak, nem pedig szárazak. A hullámos szár még nem érett. A vásárlás nem ajánlott.

A rebarbarát nedves ruhába kell csomagolni, és a hűtőszekrény zöldségfiókjába kell tenni. Itt friss és ropogós marad néhány napig. A rebarbara is jól fagyasztható, akár nyers, akár főzésre kész, például kompótként. A rebarbara elkészítése nagyon egyszerű. Fiatal és nagyon gyengéd zöldségek esetén elegendő, ha mosás után levágják a levelek alapját és a szár végét, és darabokra vágják a rebarbara szárát. A nagyon vastag, rostos szárokat is meg kell hámozni, mivel ez csökkenti az oxálsavtartalmat.

A zúzott darabokat enyhén cukrosítják, és körülbelül fél órán át meredek a saját lében. Ezután mindent egyszer felforralunk, majd enyhe tűzön öt percig főzzük. A rebarbara már felhasználható süteményekhez, kompókokhoz, dzsemekhez stb. Az oxálsav szintén reagál alumíniummal és fémmel. A rebarbara ezért nem szabad alumínium edényben főzni, alumínium fóliába csomagolva vagy más fémmel, például cinkkel érintkezésbe kerülni, mivel az abból származó összes vegyület mérgező.

Előkészítési tippek

A rebarbara nem fogyasztható nyersen, hasi fájdalmat vagy egyéb kellemetlenséget okoz. Ennek oka az, hogy a zöldségek oxáltartalma túl magas. A konyhában csak a szárokat használják, mert a levelek nem kompatibilisek. Sütemények, kompótok, pudingok és egyéb finom desszertek készíthetők a zöldségekből. A rebarbara gyümölcstorta között nagyon népszerű a rövid darabos tészta a gyümölcsdarabokkal és a habcsók feltöltése.

A rebarbaraval készített muffin is népszerű, de valamivel több cukrot kell használnia, mint amennyit a hagyományos muffinreceptek tartalmaznak. Egyes szakácsok a rebarart húsételekkel vagy köretként is felhasználják. A gyümölcslé elkészítéséhez felhasznált rebarbara nem szabad hámozni, ha a bőr alatt ülő piros pigmentnek a lében kell lennie. A frissen sajtolt rebarbara juice nagyon jó ízű, kevés cukorral, majd vízzel hígítva. A rebarbara kompót darabokból készül, amelyeket egy kevés vízbe helyeznek cukorral. A kompótot szerecsendióval, szegfűszeggel vagy fahéjjal ízesítik. A citromlé nagyon jól megy a rebarbaraval.

A kompót finom ízű vanília pudingdal. A rebarbara lekvárokba is feldolgozható. Ezenkívül a banán- és a narancslé darabjai nagyon jól harmonizálnak. A rebarbara gyakran eperrel együtt is eszik. Ez nemcsak az íz szempontjából ajánlott, mivel az eper különösen alacsony nitráttartalmú, ezért jó egyensúlyt teremt.