Osmometerrel

Az ozmometria egy orvosi és gyógyszerészeti eljárás, amely meghatározza az anyag ozmotikus értékét vagy nyomását. Például felhasználható a plazma ozmolalitásának mérésére. Annak érdekében, hogy végrehajthassák őket, a Osmometerrel szükség.

Mi az ozmométer?

Az ozmometria egy hosszú történelemre tekint vissza, amely nemcsak az orvostudományhoz kapcsolódik, mert a folyamatot számos más alkalmazási területen is alkalmazzák. 1828-ban Henri Dutrochet botanikus dokumentálta az első ozmométert. A statikus és a dinamikus, a közvetlen és a közvetett mérési módszerek sokféle módszert kínálnak ma.

Egy ozmométer méri az anyag ozmotikus értékét vagy ozmotikus nyomását. A biológiában az ozmózis leírja a víz vagy más folyadékok diffúzióját egy félig áteresztő membránon keresztül.

Az emberi testben az ozmotikus folyamatok fontos szerepet játszanak számos folyamatban mikro- és makro szinten. Az ozmotikus egyensúly megszakadása például vízvisszatartást eredményezhet a szövetben (ödéma) vagy csökkentheti a sejtek és a környezetük közötti molekulák cseréjét.

Az ozmometria olyan mérési módszer, amelyet az orvostudományban is alkalmaznak. Például arra használja fel, hogy meghatározza a plazma ozmolalitását, amely a vérplazma tulajdonsága és vonatkozik az ozmotikus hatással rendelkező részecskék számára.

Az ozmometria nem az abszolút értékként méri az ozmolalitást, hanem összehasonlítást ad a tesztelésre rendelkezésre álló minta és a referenciaanyag, például a tiszta víz (H2O) között. Mindkét anyagnak azonos hőmérsékleten kell lennie, különben a mérési eredmények pontatlanságokhoz vezethetnek, és lehet, hogy nem hasznosak. Miután kiküszöbölték ezt a lehetséges hibaforrást, az egyetlen jelentős tényező, amely befolyásolja az ozmolalitást, az ozmotikusan aktív anyagok koncentrációja a mintában.

Alakok, típusok és típusok

Különböző módszerek használhatók az ozmometria során a kívánt mérési eredmények eléréséhez. Az ozmolaritás meghatározására az ozmométerek egy referenciaértéket használnak, amellyel összehasonlítják a minta egy bizonyos mérési eredményét. Különböző anyagok szolgálhatnak referenciaként; az ozmométerek azonban gyakran tiszta vizet használnak, amely nem tartalmaz további anyagokat. Ez azt jelenti, hogy fagypontja 0 ° C, és következtetéseket vonhat le az összehasonlító mintáról.

Sok esetben az orvostudomány és a gyógyszerészet ozmométereket használ, amelyek az ozmolalitást a fagyasztási pont ozmometria módszerével határozzák meg. Ez egy speciális eljárás, amely összehasonlítja a minta fagypontját a víz fagypontjával. Az oldatok fagypontja az azokban feloldott anyagoktól függően változik. A magas sótartalmú sósvíz-oldatok vagy vérminták csak jóval alacsonyabb hőmérsékleten fagynak le, mint a tiszta víz.

Felépítés és funkcionalitás

Kívülről a tipikus ozmométerek egyszerű dobozok, amelyeknek van egy mérési pontja a minta behelyezésére. Orvosi területen az ilyen minta általában vérminta, például a vérplazma ozmolalitásának kiszámításához. A mérés csak kevés időt vesz igénybe, és ezáltal gazdaságilag ésszerű eljárást tesz lehetővé.

Az ozmométer műszaki kialakításától függően különböző fizikai állapotú (szilárd, folyékony vagy gáznemű) anyagok tesztelhetők. Néhány ozmométer csatlakoztatható egy számítógéphez USB csatlakozó vagy más csatlakozás révén, és ez lehetővé teszi az adatok gyors kiértékelését és a mérési eredmények szinte azonnal megnézhetőségét. A soros mérések és a kis mennyiségű vizsgálati anyag (pl. Vérminták) mérése számos eszköznél is lehetséges.

Orvosi és egészségügyi előnyök

Az ozmometria hasznos lehet a gyakorlatban alkalmazott orvostudományban, valamint az orvosi kutatásokban, és fontos információkat nyújthat az emberi test ozmotikus folyamatairól. Például fel lehet használni a plazma ozmolalitásának diagnosztizálására. A plazma ozmolalitása a vérplazma jellemzője. Ez a tulajdonság azt írja le, hogy a vérplazmában hány részecske rendelkezik ozmotikus hatással.

Az orvosok kiszámíthatják a plazma ozmolalitását egy képlettel, amely általában durva becslés. Ehhez az 1,86-szorzót megszorozzuk a mért nátrium-értékkel, ekkor az egyenlet hozzáadja karbamid- és glükózértékeket. Végül hozzáadjuk a 9-et. A formula az ozmolalitás hozzávetőleges trendjét adja meg.

A vér ezen tulajdonságának közvetlen mérése azonban pontosabb eredményeket adhat. Például a képlet nem veszi figyelembe a vérben esetlegesen megtalálható ozmotikus anyagokat. Ez és más befolyásoló tényezők ún. Ozmotikus rést eredményeznek, amely leírja a kiszámított (azaz inkább becsült) és az ozmolalitás ténylegesen mért értéke közötti különbséget. Egészséges embereknél ez az ozmotikus különbség kevesebb, mint 10.

A testtömeg-kilogrammonként 275-320 mosmol ozmolaritást tekintik normálisnak. Ha a mért érték jóval meghaladja ezt a normál értéket, ez betegségre utalhat. Bizonyos betegségek jellegzetes tüneti mintázattal rendelkeznek, amelyet az orvosok fel tudnak használni az azonosításhoz. A helyes diagnózis a lehetséges legsikeresebb kezelés előfeltétele.