Antidiabetikus gyógyszerek akkor szükséges, ha a test nem képes a vércukorszintjét saját inzulinjával szabályozni.
Mik az antidiabetikus gyógyszerek?
Antidiabetikus gyógyszerek olyan gyógyszerek, amelyeket metabolikus betegség, diabetes mellitus (cukorbetegség) kezelésére használnak. Az egészséges testben a hasnyálmirigy "béta-sejtjei" elegendő mennyiségű inzulint termelnek. Az inzulin biztosítja, hogy a test felszívja a cukrot, és ezáltal csökkenti a vércukorszintjét, amint az emelkedik a szénhidráttartalmú élelmiszerek bevétele után.
Az 1. típusú cukorbetegség egy autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer tévesen támad és megsemmisíti a hasnyálmirigy "béta-sejtjeit", csökkentve az inzulintermelést. A 2. típusú cukorbetegséget viszont az „inzulinrezisztencia” jellemzi: A testben jelenlévő inzulin nem működik megfelelően a célhelyein, így a vércukorszintet nem lehet megfelelően lebontani.
2. típusú cukorbetegség esetén elegendő és korlátozott inzulintermelés is lehetséges. Ha cukorbetegség esetén nem szednek antidiabetikus gyógyszereket, akkor az állandóan magas vércukorszint az erek és az idegek károsodásához, valamint a keringési rendellenességekhez vezet.
A vakság, a stroke és a szívroham másodlagos betegségként fordulhat elő. A cukorbetegség okozta súlyos keringési rendellenességek időnként amputációt igényelnek, ha az antidiabetikumokkal történő kezelés nem megfelelő.
Orvosi alkalmazás, hatás és felhasználás
Antidiabetikus gyógyszerek csak akkor alkalmazzák, ha a terápia más formái, például az étrend megváltoztatása vagy a megnövekedett fizikai aktivitás, nem csökkentik kellő mértékben a vércukorszintet.
Hatásmódjuk szerint az antidiabetikus gyógyszereket „inzulinotrop” (inzulinszekréciót elősegítő) vagy nem inzulinotropikus gyógyszerek közé sorolják: vagy az antidiabetikumok javítják a cukor lebontását étkezés után, vagy azonnali inzulinellátást okoznak. Az insulinotropikus antidiabetikumokat elsősorban az 1. típusú cukorbetegségben használják a test saját inzulintermelésének kompenzálására vagy stimulálására, amely túl alacsony, amennyire ez lehetséges a megfelelő béta-sejtek rendelkezésre állása miatt.
Nem-inzulinotropikus antidiabetikus gyógyszereket használnak 2. típusú cukorbetegség esetén, amikor a test elegendő mennyiségű inzulint termel, de az inzulin nem működik. Ha a test túl kevés inzulint termel az inzulinrezisztencia (2. típusú cukorbetegség) jelenlétében, akkor a kezelést inzulinotropikus antibiotikumokkal is el kell végezni.
Az alkalmazás módjától függően különbséget kell tenni az orális (szájon át történő bevitel) és a parenterális (a legtöbbet bőr alá adott injekcióval vagy a véráramba történő infúzióval történő beadás) és az inhaláció útján bevett antibiotikumok között. Az orális antidiabetikumok elsősorban az 1. típusú cukorbetegség, a nem orális antidiabetikus szerek a 2. típusú cukorbetegség esetén alkalmazhatók.
Gyógynövényes, természetes és gyógyszerészeti antidiabetikumok
A szóbeli Antidiabetikus gyógyszerek tartozik u. a. az "alfa-glükozidáz inhibitorok". A glükozidáz egy enzim, amely lebontja az összetett cukor- és keményítőmolekulákat az élelmezés során a vékonybélben, és így biztosítja a cukor gyors eloszlását a vérben. (Az enzimek olyan fehérjék, amelyek felgyorsítják bizonyos biokémiai folyamatokat.)
A glükózidáz gátlók megakadályozzák a vércukorszint gyors emelkedését étkezés után. A „biguanid” gyógyszerek viszont csökkentik a máj cukortermelését és gátolják a cukor felszabadulását. A "glitazonok" fokozott fehérjeképződést okoznak, amelyek biztosítják a cukor szállítását a véráramból a sejtekbe. A "Glinide" rövid hatású, ezért körülbelül harminc perccel étkezés előtt veszik őket annak érdekében, hogy az emésztési folyamat során pontosan stimulálják az inzulintermelést.
A szulfonilkarbamidok blokkolják a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek káliumcsatornáit, és így lehetővé teszik az inzulin fokozott felszabadulását. A fő, nem orálisan beadott antidiabetikus gyógyszerek közé tartozik az inzulin, amelyet a bőr alá vagy egy vénába injektálnak. Több száz gyógynövénynek is van antidiabetikus hatása, amelyek egy részét klinikai vizsgálatokban bebizonyították. Az antidiabetikus szerekként működő növényi részek között szerepel a vesebab héja, a fekete áfonya levele, valamint a "Java szilva" gyümölcse vagy magja.
Kockázatok és mellékhatások
A Antidiabetikus gyógyszerek Az alfa-glükozidáz inhibitorok puffadást, hasi fájdalmat, gázt, émelygést és hasmenést okozhatnak. Az alfa-glükozidáz inhibitorokat nem szabad alkalmazni krónikus emésztési rendellenességek esetén.
A biguanidok lehetséges mellékhatásai közé tartozik a hányás, émelygés, hasmenés és tejsavmérgezés. Glitazonok alkalmazásakor fejfájás, vízkiválasztási rendellenességek és a víz felhalmozódása a testszövetben (ödémaképződés) és enyhe vérszegénység (vérszegénység) jelentkezhetnek. A glitazon nem szedhető az inzulin beadásával egy időben. A glinidek néha hipoglikémiát (alacsony vércukorszint) válthatnak ki, ami sóvárgást, csökkent agyi teljesítményt, agresszivitást, rohamokat vagy sokkot okozhat.
A szulfonilkarbamidok még nagyobb a hypoglykaemia kockázata. Ezenkívül a szulfonilkarbamidok nem összeegyeztethetőek az alkoholfogyasztással, amelyben a toxikus acetaldehid (alkoholbontó anyag) felhalmozódása miatt a májban hányinger, hányás, fejfájás, szédülés és viszketés, izzadás, fokozott pulzusszám (tachikardia) és alacsony vérnyomás (hipotenzió) jelentkezik. előfordulhat.
A szulfonilkarbamidok fogyasztása a testtömeg átlagosan 2 kg-os növekedéséhez vezet. Egyes esetekben a vörös vagy fehérvérsejtek száma csökken (vérszegénység vagy leukopénia), vagy a vérlemezkék száma (trombocitopénia).
Kereszt allergia szulfonamid antibiotikumokkal vagy (diuretikum) tiazidokkal is lehetséges. Szulfonilkarbamidokat nem szabad szedni terhesség alatt és veseelégtelenség esetén. A szulfonilkarbamidok hatása fokozódik, ha az inzulint és a béta-blokkolót egyidejűleg adják be, míg ezen antidiabetikumok hatása csökken, ha bizonyos egyéb gyógyszereket egyidejűleg vesznek.
.jpg)
