Illattartó izzó

A Illattartó izzó vagy Illattartó izzó az érzékszervi ingereket dolgozza fel az orrból, és a szaglórendszer részét képezi. Az agy elülső lebenyének alján található, és különleges típusú neuronokkal rendelkezik, a mitralis, ecset és granulátum sejtekkel. A szaglóhagyma károsodásai és funkcionális károsodásai különféle szaglási rendellenességekhez vezetnek.

Mi a szaglás izzó?

A szaglás egyike az emberi öt érzék egyikének, és lehetővé teszi a szaglás érzékelését. Segítségükkel az emberek felismerik az ehető ételeket és érzékelik a feromonokat.

Ezenkívül a szaglás fontos szerepet játszik az íz és a láthatatlan veszélyek, például rothadás vagy füst felismerésében. A műszaki nyelv a szaghagymát is ismeri, mint a szagláshagymát. A név a „hagyma” (bulbus) és az „illat” (olfacere) latin kifejezéseiből származik.

Anatómia és felépítés

Anatómiailag a szaghagyma két szerkezeti egységre oszlik: a fő szaglossal (szigorú értelemben az illathagymával) és a szekunder illathagymával (kiegészítő szaglossal). A szaglóhagyma az agy elülső lebenyének alján fekszik, ahol egy hosszúkás szerkezetet képez, amely kiáll a környező szövetből.

Az ethmoid csont (ethmoid csont) szitalapján (lamina cribrosa) fekszik; az ethmoid csont az emberi koponya egy részét képviseli, a csont ezen a ponton nem képez át nem eresztő akadályt, de csatornái vannak a szaglóidegeknek (Nervi olfactorii). A szaglóidegek összekapcsolják a szagahagymát az orrban található szenzoros sejtekkel. A széles körben elterjedt tévhittel ellentétben a szaglás sejtek nem oszlanak meg az orr teljes belső falán, hanem a szaglási nyálkahártyán (Regio olfactoria) vannak korlátozva. A fila olfactoria vagy a szaglószálak ezeknek a sejteknek a axonjai, és együtt alkotják a szaglás ideget vagy az nervus olfactorius-t.

Csak a szaglási izzóban van egy szinapszis, amelynél a szaglóidegről érkező idegjel átjut a szaglási izzó mitralis sejtjeibe. A mitralis sejtek kívülről a negyedik rétegben vannak. Ezen felül vannak a külső plexiform réteg, a glomeruláris réteg / kusza réteg és az idegréteg. A szaglólámpa belsejében, a mitralis sejtréteg alatt, található a belső plexiform réteg és a szemcsés sejtréteg.

Funkció és feladatok

A illathagyma egy közbenső pontot képez a szaglási ingerek feldolgozásakor: a szaglószálakból származó információk konvergálnak benne. A szagahagyma működéséhez a hat réteg közül az egyik döntő jelentőségű: a mitralis sejtréteg. Sejtjeik piramisszerű alakúak és 1000 egyedi szenzoros sejtből gyűjtik a jeleket.

A szagahagyma mitrális sejtjei és a szagaszálak közötti szinapszisok a gömbös szaglás glomerulusokon helyezkednek el, amelyek ebben a rétegben fekszenek. Ellentétes irányban, a magasabb agyi területek felé, a szaglási traktus elhagyja a illathagymát. A szaglási traktus körülbelül 30 000 egyedi idegrostról áll, amelyek mindegyike egy mitralis sejtből származik, és a tű szemét képezi a szaglási információk további feldolgozására. Ezek az érzékszervi stimulusok csak a szaglási dombon (tuberculum olfactorium), a magok septales-éig és a gyrus parahippocampalis-ba érkeznek a szaglóhagymán és a traktusz olfactoriuson keresztül.

A szagló agy szorosan kapcsolódik az agy azon területeihez, amelyek érzelmeket dolgoznak fel; ezért a szagok érzékelése gyakran automatikus érzelmi reakciókat vált ki és emlékeket válthat ki. Ez a folyamat befolyásolhatja a pozitív, semleges és negatív emlékeket, de különösen jól ismert a posztraumás stressz rendellenesség kapcsán. Ebben a mentális betegségben a szaglásérzékelés és más eseményindítók az érintett személyeket súlyos stresszes események megélésére hozhatják. Ilyen módon a szagok pozitív módon elősegíthetik az általános jólétet is.

Itt megtalálja gyógyszereit

betegségek

A sérülések, neurodegeneratív és gyulladásos betegségek, rendellenességek és más kóros állapotok által okozott különféle sérülések károsíthatják vagy teljesen megakadályozhatják a szaglóhagyma működését. Az orvostudomány mindkét esetben a központi dysosmiáról beszél; Az ilyen típusú szaglási rendellenességeknél a szaglóidegek és szenzoros sejtek teljesen érintetlenek lehetnek, de az agyi szintű feldolgozás zavart.

A diszzmia egy esernyő fogalom, és kvantitatív és kvalitatív rendellenességekre osztható. A kvantitatív szagos rendellenességek magukban foglalják a hyposmiat, amelyet a káros szaglásérzékelés jellemez, valamint az anosmiát, amelyben az érintettek valójában vagy gyakorlatilag már nem szagolnak (funkcionális anosmia). A megnövekedett szaglóképesség vagy hyperosmia terhesség alatt manifesztálódhat, vagy olyan betegségek okozhatják, amelyek a központi idegrendszert érintik. Példaként említhetők a pszichózisok - téveszmékkel, hallucinációkkal és olyan negatív tünetekkel járó mentális rendellenességek, mint például az effektus ellapulása - és az epilepszia.

Minden szagzavar csak betegség, ha patológiásan kifejezett. Például a hiperoszmiában szenvedő embereknek nem csupán jó a szaga, hanem szenvednek a szaglás zavarától és annak következményeitől.

A három kvantitatív szaglás rendellenesség mellett a szaglás érzékelésében különféle kvalitatív rendellenességek is vannak. Az euosmiában szenvedő emberek kellemesnek látják az ingereket, amelyek többségét kellemetlennek tekintik; Az orvostudomány az ellenkező esetet cacosmia-nak nevezi. Azok az emberek, akik szagdiagnosztikában szenvednek, érzékelik az illatokat, de nem tudják őket felismerni vagy hozzárendelni. Ezenkívül a szagahagymában bekövetkező rendellenességek fantoszmiahoz vezethetnek, azaz H. észlelni a nem létező szagokat.

A phantosmia a szagahagyma helytelen stimulációjából adódhat, amelyben az idegsejtekben akaratlanul elektromos jelek fordulnak elő, vagy nem megfelelő kapcsolatok útján érik el őket. Ezzel szemben a kiváltó illat jelen van a parosmiaban, de a szubjektív észlelés megváltozik. Amikor az emberek bizonyos érzelmek hatására egy másik illatot hibáznak (a különféle körülmények között nem), az orvosok álnévről beszélnek.