Atlasz

A Atlasz az első nyaki csigolyát hordozza a koponya. Csuklós kapcsolatot képez a parietális csonttal. Az atlaszgyűrű területén lévő törések elpusztíthatják a medulla oblongata-t, és halált okozhatnak.

Mi az atlasz?

Az emberek és a legtöbb más emlős nyaki gerince összesen hét csigolyából áll. A nyaki gerinchez képest az ágyéki és a mellkasi gerinc jelentősen kevésbé mozgékony. A nyaki gerinc mobilitása elsősorban az úgynevezett atlasznak köszönhető.

Ez az első nyaki csigolya, amely a teljes fejét és egy különösen forgatható gerincízületet hordozza. Az Atlasz a görög titán Atlas névből származik, akinek a legenda szerint az ég súlyának vállát kellett viselnie.

Az atlasz tehát a nyaki gerincnek a koponyához legközelebbi része, és a második nyaki csigolya tengelyével találkozik egy funkcionális egységben, amelyet nicknek hívnak. A nickler lehetővé teszi a fej elülső irányba történő behajlítását, és lehetővé teszi az ember bólintását. A klinikai gyakorlatban a rövidítést használjuk C1 az atlasz számára. Az atlasz és a tengely anatómiája jelentősen különbözik a gerinc többi csigolyájától.

Anatómia és felépítés

Az atlasz gyűrű alakú formájában jelenik meg. A nyaki csigolya az evolúció során elvesztette gerinctestet. Oldalirányban és oldalirányban az atlasz csontsűrűsödéssel rendelkezik, úgynevezett massae laterales néven, amely félkör alakú csont ívekben végződik. A csont íveket atlaszív íveknek nevezik, és megfelelnek az elülső és a hátsó atlantis íveknek.

Az atlasz spinous folyamata nem kifejezett, hanem helyette a hátsó ív hátsó oldalán lévő emelkedés lép fel, amelyet hátulsó tuberculának is nevezünk. Az elülső gumi hordozza az elülső ív ventrális oldalát is. Az oldalsó tömegek oldalán keresztirányú folyamatok fekszenek, amelyeket a parti folyamat maradványainak tekintnek, és amelyek foramina keresztirányúak. A masszázs oldalsó oldalán olyan ízületi felületek vannak, amelyek a nyaki lyukkal együtt felelnek meg az atlanto-okocitális ízületnek. A tengely mellett az atlasz-ízület felületei képezik az atlantoaxiális ízületet.

Az atlaszban a foramen transzverzáriumot az úgynevezett arteria vertebralis áthaladja, amely azután áthalad a foramen magnumon és belép a koponyába. A gerincoszlopokat a transzverzális atlanti ligamentum két részre osztja. A dens tengely ventrálisan fekszik a keresztirányú atlantis ligamentumhoz, a gerincvelő pedig hátulsó.

Funkció és feladatok

Az Atlasz a görög titán Atlas névből származik. Ez önmagában már jelzi az első nyaki csigolyák fő funkcióját. Csakúgy, mint a görög titánoknál, az Atlaszhoz is az erő szükséges. Az atlasz a nyaki csigolya, a koponya közvetlen közelében. Ez állítólag stabilizálja a nyaki gerinc és a fej közötti átmenetet, és a koponyát teljes teherbõl támasztja alá.

Az első nyaki csigolyák azonban csak a fej és a gerinc stabilizálása szempontjából relevánsak. A fejnek rugalmasnak kell lennie. Evolúciós szempontból az emberi fej forgatásának képessége hozzájárult az emberi faj túléléséhez. Amint egy ember hallott egy zajt és gyanította a mögötte lévõ veszélyt, megfordították a fejüket a feltételezett veszély irányába. Ez a folyamat milliszekundumon belül megtörténhet a gerinc és az agycsont közötti csuklós kapcsolatnak köszönhetően, és lehetővé teszi a veszélyek közvetlen rögzítését és a szem általi azonosítását.

Az atlasz alapvetően részt vesz a nyaki gerinc és a koponya csont közötti csuklós kapcsolatban. Ez biztosítja a fej mozgását és a forgatás képességét a nyaki gerincben. E csuklós kapcsolat nélkül a hétköznapi mozgások, mint például a bólintás, teljesen kivitelezhetetlenek.

Az Atlas ízület nagyon különbözik a gerinc többi csigolya-ízületétől. Alapvetően az emberi gerinc a leginkább rugalmas a nyaki gerinc területén. Másrészt az atlasz egésze szintén megakadályozza a diszlokációt és a csavarodást, mivel az erős szalagok stabilizálják.

Itt megtalálja gyógyszereit

betegségek

Az atlasz néhány patológiás változása különösen jól ismert. Ezek magukban foglalják a különféle fejlődési rendellenességeket és az első nyaki csigolyák ebből következő deformációját. Az embrionális fejlődés során rendellenességek fordulhatnak elő az atlasz kialakításában, amelyek a felső négy szomita szklerotómáinak részleges összeolvadását okozzák. Ilyen módon a pakacsis csont teljesen vagy hiányosan együtt növekedhet az atlasztal. Ezt a rendellenességet atlasz asszimilációnak is nevezik.

Az első nyaki csigolyák veleszületett rendellenes rendellenességein kívül az atlaszt, akárcsak az összes többi csigolyát, befolyásolhatják a rosszindulatú elrendezések. A gerincvelő közvetlenül az atlanton halad keresztül, így a csigolyák eltérése a központi idegrendszer rendellenességeivel járhat, és gyakran merev gerinchez vezethet. Ezenkívül, ha az atlaszt helytelenül helyezik el, a vér és agyi gerincvelői folyadék keringését gyakran akadályozzák, így további kudarcok léphetnek fel.

Ezen jelenségeken túl az atlaszt érintő legsúlyosabb tünetek a törött nyak. Ez a dens tengely törése, amely a gerincvelővel fekszik az atlaszgyűrűben. A nyak törése esetén a ligamentum transversum atlantis és az apicis dentis (szalagok) általában elszakad. A sűrűségtengely jelentős mozgásszabadsággal rendelkezik, és gyakran megsérül a medulla oblongata. Ez megsérül a test légzőközpontjában, és a halál másodpercek alatt bekövetkezik. Ez a sérülés akkor fordul elő, amikor az emberek magukat lógják. Kevésbé ismert a Jefferson-törés, amely megfelel az atlasz törésének speciális formájának, és amely teljesen felrobban az atlasz gyűrűjében.