Hosszú csontok

Hosszú csontok hosszas alakja miatt viselik a nevüket. A csontoknak egységes csontvelő ürege van, amelyben a csontvelő található. Csak a végtagokban fordulnak elő.

Mi a hosszú csont?

A csőcsontokat fel lehet osztani "hosszú csőcsontokra" és "rövid csőcsontokra". A hosszú csőcsontok közé tartozik a gégcsont (humerus), az ulna (ulna) és a sugarat (sugarat), valamint a lábszárak csontjait, például az combcsontot (combcsont), a sípcsontot (a sípcsontot) és a fibulat (fibula).

Ezzel szemben vannak a "rövid csőcsontok". Ide tartoznak a metacarpalis és metatarsalis csontok (metacarpals vagy metatarsals) és az ujj- és lábujjcsontok (Ossa digitorum manus vagy pedis). A csőcsontok mellett az oszteológia megkülönbözteti a lapos csontokat (koponya, bordák), a rövid csontokat (a carpal csontokat), a szezámcsontokat (térdsapkát), a levegővel kitöltött csontokat (elülső csontok) és a szabálytalan csontokat, például a gerincét.

A csontok jó vérellátású élő szervek, amelyek különböző szövetekből készülnek. A csont-izomrendszer részét képezik, ugyanakkor védik a belső szerveket.

A csontok mechanikai tulajdonságai és szilárdsága nyomással, feszültséggel, hajlítással és torziós ellenállással azon alapulnak, hogy a szervetlen komponensek beépülnek a szerves intercelluláris anyagba. A csontok szövete folyamatosan regenerálódik. A kollagén rostok elrendezésétől függően különbséget kell tenni a lamelláris csontok és a fonott csontok között is. A fonott csontok csak a csontfejlődés vezető szakaszában és a törés gyógyulásának kezdetén találhatók meg.

Anatómia és felépítés

A csontszövet nagyrészt szervetlen komponensekből áll, és itt ismét a hidroxiapatitból. Csak 25% -át teszi ki a szerves rész, elsősorban a kollagén, 10% -a víz. A csontszövet a kalcium és a foszfát tároló szervét is képezi.

A hosszú csontok két csontvégből állnak, az úgynevezett epifízist, és a csontok tengelyéből, az úgynevezett diafízist. Az epiphysis és a diaphysis közötti rövid átmeneti szakaszt metafízisnek nevezzük. A teljes hosszú csontot ezután a periosteum veszi körül, az úgynevezett periosteum. Morfológiai szempontból meg lehet különböztetni a hosszú csontok két csontszerkezetét. A belső, szivacsos struktúrát a trabekulákkal subtantia spongiosa-nak vagy röviden "spongiosa" -nak nevezzük.

Létezik még a külső Essu Compacta vagy a "Compacta" is. Kompakt csontból áll. A csontcsont csökkenti a súlyt és védi a csontvelőt. A copacta képezi a csont tényleges támogató funkcióját. Osteonok formájában rendezett lamelláris csontból áll. A porcos ízületi felületek, amelyek megóvják a csontot a kopástól és elhasználódástól, az epifíziseken találhatók.

Funkció és feladatok

A hosszú csontok elsősorban a test támogatását szolgálják. Noha a csontok a hematopoiesis helyszíne is, a lapos csontok okozzák ezt főként. Az általuk tartalmazott vörös csontvelő részt vesz a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék kialakulásában.

A csontképződés dinamikus egyensúlyban van a csont feloldódásával. Az oszteoblasztok felelősek az alapvető csontanyag felépítéséért. Kiválasztják a kalcium-foszfátokat és a kalcium-karbonátokat. Ezek a sók a kollagénszálak mentén kristályosodnak és falba hozzák az osteoblasztokat, így osteocytákat képeznek. Ez a szövet megkeményedik és formálja a csontszerkezetet. Az osteoblasztok antagonistái az osteoclastok. Újra feloldhatják a csontokat. Például, ha a csont nincs betöltve, pl. ha a csont hosszú ideig vakolatban van, jelentős a csontok bomlása és ezáltal a csontváz kalciumvesztése.

A csontok hosszanti növekedése az epifízis lemezről vagy a növekedési lemezről indul. Hialin porcból áll, és az epifízis és a csonttengely között helyezkedik el. Ennek eredményeként a diafízis és az epifízis az életkorral hosszabbá és erősebbé válik. Miután a növekedés befejeződött, 20 éves kor körül, a növekedési lemez megcsonkolódik.

A véráramot egy artéria biztosítja, amely a diaphysis révén a csontba kerül. Az a nyílás, ahol az ér érkezik a csontba, foramen nutricium-nak nevezik. Az artéria, amely vért szolgáltat, a táplálkozási artéria. Az epifízisek általában rendelkeznek saját artériával, amely vérrel látják el őket - az arteriae epiphyseales-t. Ezért függetlenek a diaphysis táplálék artériától.

betegségek

A leggyakoribb panaszok, amelyek a hosszú csontokkal kapcsolatban fordulhatnak elő, törések. Szinte mindenkinek csonttörés szenved az élet egy bizonyos pontján. Ez a csont túlzott mechanikai igénybevételének eredménye.

Gyakran fordul elő sportban, például síelésben vagy hegyikerékpározásban. A csont már nem képes ellenállni a hirtelen, heves ütéseknek. A törések lehetnek egyszeres vagy többszörös, nyitott vagy zárt is. Többszörös törés akkor jelentkezik, amikor a csontot többször elvágják. Nyílt törés esetén a csont fölött lévő lágy szöveteket is elvágják, így a csont gyakran szabad szemmel látható.

Az érintett személyek súlyos fájdalmat szenvednek, és a sérült szakasz már nem tehető önkényesen. Ezenkívül gyakran hatalmas deformációk vagy rendellenes mozgási tartományok vannak a csontokban. Az oszteoporózis olyan betegség, amely fokozott törési hajlammal jár. Általában az életkorral lép fel, és csökken a csontminőség és a csonttömeg. A csonttömeg természetesen 35 és 40 éves kortól kezd enyhén csökkenni. Ezért azoknak az embereknek, akiknek örökletes, alacsony csonttömegük van, fokozott az osteoporosis kialakulásának kockázata. Ennek eredményeként a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat.

Az osteoporosis megelőzése és kezelése nagyon hasonlóak. Az érintettek több kalciummal és D-vitaminnal táplálkoznak étrend megváltoztatásával vagy gyógyszeres kezelés útján.

Tipikus és általános csontbetegségek

• csontritkulás
• Csontfájdalom
• Törött csont
• Paget-kór