Alatt Miller-Fisher szindróma egy alattomos fertőző betegséget írnak le, amely egyrészt megzavarja a mozgások sorrendjét, másrészt a nyelvi központot is befolyásolhatja. Az idegeket és az ideggyökereket a Miller-Fisher szindróma okozta gyulladás okozza; ezért sok érintett személy kerekes székre van szüksége.
Mi a Miller-Fisher szindróma?
© Alila Medical Media - stock.adobe.com
Az orvos Miller-Fisher szindróma egy ritka betegség, amely túlnyomórészt a perifériás idegrendszert érinti. Általános szabály, hogy a szindróma megtámadja a beteg koponális idegeit. A betegséget Charles Miller Fisher, a kanadai neurológus elnevezéséről kapta.
Meg kell jegyezni, hogy a Miller-Fisher-szindróma az úgynevezett Guillain-Barré-szindróma egyik változata. A terápia a betegség lefolyásán alapul; A Miller-Fisher szindróma után 14 nappal gyakran nincs több tünet, de előfordulhat, hogy rehabilitációs időszakra van szükség minden korlátozás megszabadulásához.
okoz
Az orvosok eddig egy megoldatlan rejtélygel szembesültek arról, hogy miért fordulhat elő Miller-Fisher szindróma. A szakértők azonban azt gondolják, hogy a Miller-Fisher szindróma autoimmun betegség, amely vírusfertőzés után fordulhat elő. Az okok miért és miért nem ismertek.
Tünetek, betegségek és tünetek
Míg a Guillain-Barré szindróma az egész test izmait bénítja, addig a Miller-Fisher szindróma még a kezdetben szemmozgási rendellenességekkel jelentkezik. Időnként azonban az izmok reflexeinek elvesztése (areflexia) is kimutatható. A zavarok miatt, amelyek elsősorban a szemmozgást érintik, a beteg panaszkodik a kettős látáshoz.
Az érintett személy nem tudja ellenőrizni a szemmozgást, és az impulzusok, amelyek az agytörbéből az idegeken keresztül folynak közvetlenül a szemizmokba, nem továbbíthatók. Még ha az izomreflexek elvesztését észlelik is, nincs olyan tipikus károsodás, amely korlátozza a beteget, vagy betegségértékhez vezet.
Az érintett személy ezután panaszkodik a lábak és a karok vagy a csomagtartó célmozgásainak zavarairól, így néha az egyensúlyzavarok fordulhatnak elő. A statisztikák szerint minden hatodik beteg szenved húgyhólyag-rendellenességtől. A célmozgás rendellenességeinek súlyossága fontos szerepet játszik a terápiában.
Diagnózis és a betegség lefolyása
A szemizom rendellenességek esetén az orvosnak az agytörzs bármely más betegségét is figyelembe kell vennie. A Miller-Fisher-szindróma mellett stroke, botulizmus vagy keringési rendellenességek is előfordulhatnak. Ezért a kezelőorvos az agytörzs réteg vizsgálatára összpontosít az elején. Számítógépes tomogramot (CT) vagy mágneses rezonancia tomogramot (MRI) használ.
Az agyat ellátó artériák ultrahangvizsgálata információt nyújthat arról is, hogy fennáll-e Miller-Fisher-szindróma. Az agytörzs funkcióit ezután neurofiziológiai vizsgálatokkal megvizsgáljuk. A speciális idegvonalak potenciáljuk ellenőrizhető. Az orvos ezután megvizsgálja az idegfolyadékot (cerebrospinális folyadék).
Ez a fehérjetartalom óriási növekedését mutatja, de a detektálható sejtek csak kismértékű növekedését, tehát egy citoalbumin disszociációról kell beszélni. Különleges antitestek is kimutathatók a vérben. Az úgynevezett GQ1b gangliozid elleni antitestek kimutathatók Miller-Fisher szindrómában.
Nem lehet előrejelzést készíteni; A betegség lefolyása annyira eltérő lehet, hogy 14 nap elteltével minden tünet eltűnik, de felmerülhet az a probléma is, hogy az állandó kár továbbra is fennáll. A betegnek azonban tisztában kell lennie azzal, hogy általában hosszú rehabilitációt igényel, hogy a Miller-Fisher szindróma kapcsán felmerült összes rendellenesség újra megoldható legyen.
szövődmények
A Miller-Fischer-szindróma bénulást okoz a test különböző részein. A legtöbb esetben elsősorban a szemét érinti, így az érintett már nem tudja mozgatni. Vannak más vizuális problémák, a kettős látás és az úgynevezett fátyolos látás is. A beteg életminőségét jelentősen csökkenti és korlátozza a Miller-Fischer szindróma.
A lábak általában már nem mozgathatók, vagy csak nagyon korlátozott mértékben mozgathatók, ami mozgáskorlátozásokat és egyéb korlátozásokat eredményez a mindennapi életben. Ezenkívül zavarok az egyensúlyban és a koordinációban, így az érintett emberek mindennapi életükben más emberek segítségétől függnek. Ez is stroke-hoz vagy más vérkeringési rendellenességhez vezethet.
Nem ritka, hogy a Miller-Fischer-szindróma tünetei tartósak és soha nem múlnak el. Általános szabály, hogy ezeket a panaszokat nem lehet kezeléssel eltávolítani. Maga a kezelés csak nagyon korlátozott mértékben végezhető el, és különféle terápiáktól függ. Nem ritka, hogy a depresszió és más hangulatok megelőzésére vagy kezelésére pszichológiai kezelésekre van szükség. Általában nem lehet megjósolni, hogy a Miller-Fischer-szindróma csökkenti-e a várható élettartamot.
Mikor kell orvoshoz menni?
Az általános rossz közérzet, a betegség érzése és a belső erő csökkenése az egészséggel kapcsolatos nézeteltérésekre utal. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, vagy további zavarok fordulnak elő, orvoshoz kell fordulni. A szemmozgások rendellenességeit vagy a látás sajátosságait meg kell vizsgálni és kezelni kell. Sok esetben kettős vagy csökkent látás lép fel. A reflex izmok elvesztése riasztó, ezért azonnal orvoshoz kell fordítani. Ha a szemmozgást már nem lehet önként szabályozni, vagy ha az önreflexek elvesznek, orvoshoz kell fordulni. Az általános mozgásszekvenciák szabálytalanságai szintén aggasztóak, és orvosnak ezt tisztáznia kell.
Ha az érintett nem tudja ellenőrizni a karok és a lábak önkéntes mozgását, akkor orvosi segítségre van szüksége. Ha a mozgás nehéz vagy motoros rendellenességek vannak, orvoshoz kell fordulni. Ha a balesetek és sérülések általános kockázata növekszik a mozgási sorrend következetlenségei miatt, orvoshoz kell fordulni. Ha a napi kötelezettségeket a szokásos módon már nem lehet teljesíteni, ha az életminőség romlik, vagy ha a jólét csökken, orvoshoz kell fordulni. A járás bizonytalansága és az egyensúly zavara további jelei az egészségkárosodásnak. A viselkedési problémákat, a hangulatváltozást és az elvonási viselkedést orvossal is meg kell beszélni.
Terápia és kezelés
A Miller-Fisher-szindróma kezelése a betegség lefolyásától is függ. Súlyos esetekben az orvos immunoglobulinnal vagy plazmaferezissel kezeli a beteget. A plazmaferézis kezelés egyfajta vérmosás; az immunoglobulinokat és azokat az antitesteket, amelyek felelősek a Miller-Fisher szindrómáért, kimossuk a vérből.
Az érintett személy általában két-négy kezelést kap; akkor a vért meg kell tisztítani az ellenanyagból. A terápia az okozati kezelés után következik be; Ha a betegnek nehézségekbe ütközik a mozgásával, akkor azokat úgy kell kezelni és kiképezni, hogy ismét önálló élet jöhessen létre, és időnként el lehet távolítani a segédeszközöket (például kerekes szék).
A terápia akkor hatékony, ha orvosok, foglalkozási terapeuták, logopédusok és gyógytornászok, valamint pszichológusok és szociális munkások csapata gondoskodik a betegről. A Miller-Fisher-szindróma után gyakran rehabilitációra van szükség, az ataxiára összpontosítva - a célmozgások megzavarására. A fizioterápia segítségével a beteg megtanulja, hogy ismét pontosan tudja végrehajtani a mozgását.
A fizioterápia részeként a beteg megtanulja kijavítani az esetleges zavarokat járás vagy álló helyzetben. A foglalkozási terápia viszont elsősorban a finom motoros rendellenességekkel foglalkozik. Fontos, hogy a terápia részeként pontos koordináció legyen a csoportok között. A gyógytornászokat tájékoztatni kell arról, hogy mely tevékenységeket végezte a foglalkozási terapeuta.
A foglalkozási terapeuta elsősorban gondoskodik arról, hogy a beteg - nagyon súlyos esetek után - ismét meg tudja mosni, enni és újra felöltözni, és mindennapi helyzetében támogatást kap. A rehabilitáció végén a betegnek nem szabad többé tartósan károsodnia. A klinikai képetól függően további terápiás intézkedések is végrehajthatók.
Itt megtalálja gyógyszereit
Muscle izombénulás kezelésére szolgáló gyógyszerekOutlook és előrejelzés
A Miller-Fisher-szindróma előrejelzése általában nagyon jó, ha az ok ismert és gyógyítható. Mivel ez többnyire fertőzés következménye, a fertőzés megszüntetése az idegek fokozatos helyreállításához is vezet. A meghibásodott vagy korlátozott testfunkciók néhány hónapon belül visszatérhetnek, további károkkal vagy egyéb következményekkel nem számíthatnak.
Egyes esetekben azonban a motoros rendellenességek továbbra is fennállnak. Ezek ellensúlyozhatók fizioterápiával vagy foglalkozási terápiával, amelynek nagyon nagy esélye van a sikerre. A Miller-Fisher szindrómát ritkán társítják teljesen helyrehozhatatlan károsodott idegekkel.
Mint minden idegrendszeri szindróma vagy betegség esetén, a korai diagnózis is releváns. Ez a korai kezeléshez vezet. Ha a tüneteket nem azonosítják vagy tévesen osztályozzák, akkor a nem megfelelő kezelés miatt a prognózis súlyosan romlik. Néhány esetben a Miller-Fisher szindróma szintén befolyásolhatja a légzést, így a beteg előrejelzése nagyon rosszul alakulhat ki. Ilyen esetekben azonban gyakran más idegrendszeri betegség is szerepet játszik.
megelőzés
Mivel eddig nem ismert ok, mely tényezők kedveznek a Miller-Fisher szindrómának, ezért prevenciós intézkedések nem javasolhatók. A Miller-Fisher szindróma tehát nem akadályozható meg.
Utógondozás
A Miller-Fisher-szindróma különféle komplikációkhoz vezethet, amelyek nagyon negatív hatással lehetnek az érintett személy életminőségére. Ezért általában a korai szakaszban kell orvoshoz fordulni a tünetek további súlyosbodásának megelőzése érdekében. A szindróma által érintett legtöbb ember szemmozgási rendellenességeket szenved.
Az eredmény többnyire ellenőrizetlen mozgás és gyakran a szemizmok feletti ellenőrzés elvesztése. A szindróma gyakran fejlődési rendellenességeket eredményez gyermekeknél, így depressziót vagy más pszichológiai rendellenességeket is kialakulhatnak. A Miller-Fisher-szindróma gyakran megfélemlítéshez vezet, különösen gyermekkorban.
Vannak olyan egyensúlyhiányok, amikor a legtöbb beteg nem tudja megfelelően ellenőrizni a hólyagját. A lábakat nem is lehet célzottan mozgatni, ami korlátozásokhoz vezethet a mozgásban. Ha a szindrómát nem kezelik, akkor stroke-hoz is vezethet, amely jelentősen csökkentheti az érintett személy várható élettartamát. A további lefolyás nagyon függ a betegség okától, így az általános előrejelzés nem lehetséges.
Ezt megteheted magad is
A Miller-Fisher szindróma mindig orvosi diagnózist és kezelést igényel. Az orvosi terápia számos önsegítő intézkedéssel támogatható.
A legfontosabb intézkedésként a nikotint és az alkoholt el kell kerülni a kezelés alatt és előtt, mivel ezek az anyagok problémákat okozhatnak a vérmosásban. Az orvos elmondja a betegnek, hogyan kell enni a plazmaféra kezelés előtt, és ezáltal lehetővé teszi a tünetmentes terápiát. A kezelés után átfogó utókezelésre van szükség. Ezenkívül a betegnek rendszeresen fizioterápiás gyakorlatokat kell végeznie a mozgás sorrendjének javítása és az esetleges zavarok kiküszöbölése érdekében, amikor áll, vagy sétál. A foglalkozási terápia keretében a finom motoros rendellenességeket elsősorban kezelik. A beteg otthon támogathatja ezeket az intézkedéseket az orvos vagy a terapeuta által ajánlott gyakorlatok elvégzésével.
Súlyos esetekben az érintett személynek újból meg kell tanulnia a szokásos folyamatokat és tevékenységeket, mint például a mosás vagy az öltözködés. Itt különösen a rokonok iránti igény, akiknek támogató segítségként kell tartózkodniuk. Előfordulhat, hogy meg kell szervezni segélyeket, például mankókat vagy kerekes székeket, valamint létesítményeket a fogyatékkal élők számára.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
