metencephalon

A metencephalon vagy utóagyban a rhombencephalonhoz tartozik, és a kisagyból (kisagy) és a hídból (pons) áll. Számos központ és mag hozzájárul a motoros készségekhez, a koordinációhoz és a tanulási folyamatokhoz. Mindenekelőtt a rendellenességek és elváltozások, amelyek a funkcionális területeken hibákat okozhatnak, kóros jelentőséggel bírnak a metencephalon szempontjából.

Mi a metencephalon?

A metencephalon az agy azon része, amely a hátsó agyhoz tartozik (rhombencephalon). Mivel a metencephalon a fej hátsó részében fekszik, hátulsó agynak is nevezik.

Az embrióban az idegcső az egész emberi idegrendszer előfutára, ebből az úgynevezett agyi vezikulumok az első 25 napban fejlődnek ki. Az embrionális fejlődés során a metencephalon koherens struktúrát alkot, mint negyedik agyi vezikulum, amely később a kisagyra és a pontokra oszlik, majd a finomabb struktúrákat alkotja.

Anatómia és felépítés

A metencephalon két alegységből áll: a kisagy és a pons. A kisagynak két félgömbje van. Keresztmetszetben a cerebelláris kéreg három rétegét lehet megkülönböztetni, amelyek szövettani szempontból nemcsak különböznek egymástól, hanem specifikus idegtípusokat is tartalmaznak.

A kisagy fehértertartalma, amelyet számos idegrosta jellemez, a csontvelőben helyezkedik el a kéreg alatt. Itt vannak különféle magok, amelyek csomópontokat képviselnek az információfeldolgozásban. Az emboliformis (más néven az elülső nucleus interpositus elnevezés) és a nucleus globosus (vagy nucleus interpositus posterior) mellett, amelyek közel állnak egymáshoz, a dentatus és a fastigii mag is tartozik hozzájuk.

A metencephalon másik része a pontok vagy a híd. Ez a szerkezet számos idegvonalat tartalmaz, és egyrészről képezi a legfontosabb kapcsolatot a hosszúkás gerincvelő, a gerincvelő és a perifériás idegrendszer, másrészről az agy többi része között. A pontokban különféle magok is vannak: a motorii magok, az áthidaló magok (nuclei pontis), az egyensúlyi magok (nucleus vestibulares) és a sensibilis pontinus nucleus. A negyedik kamra egy része a metencephalonhoz tartozik; ez egy folyadékkal töltött üreg az agyban.

Funkció és feladatok

A metencephalon feladatai régiótól függően különböznek; általánosságban a motoros funkciók és a koordinációs folyamatok állnak az előtérben. A pontok elsősorban az idegjelek továbbításáért felelnek, hídként szűk keresztmetszetet képviselnek a központi idegrendszerben. A fiziológia a motoros magokat mint a motoros atommagokat foglalja össze. Kritikus szerepet játszanak a támasztó izmok koordinációjában és aktívak például séta közben.

A hídmagokban (a magok pontjában) az idegrostok konvergálnak, amelyek részt vesznek az új mozgási sorrend tanulásában és a mozgások helyesbítésében. Az egyensúlyi magok (nucleus vestibulares) szintén a pontokban helyezkednek el; összekapcsolják a belső fülben lévő egyensúlyi szervből származó információkat más jelekkel, és hozzájárulnak a koordinációt igénylő folyamatokhoz. A motoros készségek támogatása mellett a szemmozgások az egyensúlyi magoktól is függnek. A hármas ideg szenzoros szálai a pontinus sensibilis magjában konvergálnak. Ezen ingerek feldolgozása védő és védekező mechanizmusokat szolgál, például amikor a hagymagőzök irritálják a szemet.

A kisagyat olyan feladatok sokfélesége jellemzi, amelyeket még nem vizsgáltak meg teljes körűen. A négy mag, számos szinapszis és az általános nagy idegesűrűség - az agy összes idegsejének fele a kisagyban helyezkedik el - hozzájárul a tanuláshoz és a magasabb kognitív területekkel való együttműködéshez. A kisagy számos motoros folyamatot is irányít. Ezenkívül ellenőrzi az olyan nagyon finom izmokat is, amelyekről az embereknek beszélniük kell. A koordináció, a motoros készségek támogatása, a motoros készségek megtartása és a mozgástervezés a kisagy további feladatai.

A kisagyban levő magok egyik speciális feladata a célmotoros készségek ellenőrzése a kimeneti magban, a kisagyban levő magok közül a legnagyobb. A nucleus emboliformis és a nucleus globosus szintén hozzájárul a motoros készségek célzásához; ezen felül koordinálják a motoros készségeket. A fastigii magok szerepet játszanak a motoros képességek megtartásában - mind statikus testhelyzetek, mind pedig a mozgási sorozatok dinamikus adaptálása esetén. A speciális szálak hozzájárulnak a szemmozgás megfelelő beállításához.

Itt megtalálja gyógyszereit

betegségek

A metencephalon betegségek az érintett területtől függően jelentkeznek. Az állandó korlátozások általában veleszületett rendellenességekből vagy szerzett léziókból adódnak, amelyek keringési rendellenességek, traumás agyi sérülések, stroke, megnövekedett intrakraniális nyomás, daganatok és más mögöttes betegségek következményei.

A neurodegeneratív betegségek, például a sclerosis multiplex szintén befolyásolhatják a metencephalont. Ebben a demielinizáló betegségben az idegrostok a gyulladás tünetei miatt elveszítik szigetelő rétegüket; ennek eredményeként zavart az információfeldolgozás. A kisagy, amely a metencephalonhoz tartozik, szintén befolyásolható. A sclerosis multiplex sérülései tipikusan ataxiahoz vezetnek: az érintett emberek már nem képesek koordinálni a mozgásokat vagy helyesen működni, annak ellenére, hogy az izmok tökéletesen érintetlenek. A járási rendellenességek az ataxia különösen gyakori formája.

A Millard-Gubler-szindróma a Pons-lézióból származó tünetek példája, amelyek károsodását keringési zavar okozza. Ennek a klinikai képnek a jellegzetes jelei az arc bénulása (arcparesis) és a szemizom bénulása, amely felelős a kifelé forgó mozgásokért (abducens paresis); mindkét tünet a sérülés által sérült test oldalán jelentkezik. Millard-Gubler-szindróma esetén a test másik oldala nem teljes mértékben bénult (hemiparesis), és görcsös tüneteket mutat.

A Foville-szindrómát a pons károsodása is okozza, gyakran tumor vagy keringési rendellenesség miatt. A tünetek hasonlóak a Millard-Gubler-szindróma tüneteihez, de a hemiparesist nem spasticitás, hanem szenzáció elvesztése (hemianesthesia) okozza.