Embrionális fej fejlődés

Mint embrionális fej fejlődés Összefoglaljuk a koponya fejlõdését, a garat ívrendszerének differenciálódását és a craniofacialis rendszer fejlõdését. A koponyafejlődés elsősorban a koponya csontos alapját, míg a garat ívek szerveket alkot. A fejlődési rendellenességek diszpláziákat (látható rendellenességeket) okoznak.

Mi az embrionális fej fejlődése?

Az embrió fejfejlődése többfázisú folyamat, amelynek során a fej és annak struktúrái az embrió nyakát is kifejlesztik. A fejlõdési szakaszok megfelelnek a koponya fejlõdésének, a garat ívek differenciálódásának és a craniofacialis rendszer differenciálódásának. A fej és a nyak embrionális rögzítésének alapvető elemei a garat ívek, valamint a para- és prechordális porcok, amelyek a legfelső szomitákhoz kapcsolódnak.

A fejlesztési lépéseket genetikai alapon hajtják végre. A felelős gének kapcsolódnak a Homeobox génekhez. Magának a koponyának a kiindulási anyagként az idegi címer, a paraxialis mezoderma, az okkulitalis somitok és a két garat felső íve releváns. A rágókészülék, az oszszik, az arcizmok, a hyoid csont, a gége és az artériák részei meg vannak különböztetve a garat ívektől. A craniofacialis rendszer fejlődése megfelel az arc szerkezeti fejlődésének a korábban létrehozott arcbimbóktól.

Funkció és feladat

A koponya kapszula kialakulása és a foghéj kialakítása között szoros kapcsolat van. Az embrionális fejlődés hatodik hetében az agyrendszert tömörített mezenchimális sejtek veszik körül. A külső levél összenyomódik a dura mater encephali-ba. A leptomeninx a belső levélből származik. Az agybázis szakaszában a meninx primitiva a porc előtti porc előtti sejtekké válnak. Ezen felül desmokranium oszteoblasztok képződnek. A koponya előre formált része porcos és kondrokaniumnak nevezik. Csontosodás után ez a szakasz megfelel a koponya aljának.

A koponya egy része mezenchimális. Ez az úgynevezett desmocranium a koponya tetejére csontozódik, és a csontok nagy részét képezi, amelyek a viscerocraniumban fekszenek. A squama occipitalis és a pars squamosa ossis temporalis chondral és desmal eredetű.

A koponya alapját az embrionális fejlődés során hozzák létre, elsősorban a chondrocraniumon zajló chondrális csontosodási folyamatok révén. A koponya eredete a desmokraniumon alapuló deszális csontosodás. A koponya porcos alapja a notochord anyagából van kialakítva. Ennek alapját prekordaálisan párosított központi porcok képezik, valamint oldalsó porc-párjuk alae temporale és orbitales.

A koponya alaplapja a notochord elülső végén merül fel. A pár fülkapszula, amelyek később megkapják a belső fülét, a másik oldalon vannak. Az alaplap az okkitalitalis szomitákhoz kapcsolódik, amelyek részt vesznek a foramen magnum kialakulásában. A porc maradványai az elcsontosodási központokból a csigában maradnak pubertásig. A koponya egyes részei porcoknak maradnak az élet során, mint például az orrkert.

A dezmokranium területén a csontképző oszteoblasztok és a csontbontó oszteoklasztok ellentétes kölcsönhatása épül fel, amely lehetővé teszi a széles körű csontosodást. Így fordulhatnak elő az egyes koponyacsontok bonyolult alak- és hosszfüggései.

A varratok a növekvő koponyalemezek érintkezési pontjai, amelyek csontvarratokat hoznak létre. A varratok általában utáni csontozódnak. A koponya teteje ezért alakja szerint kiszélesedhet. Az érintkezési pontokban az újszülöttekben nagy fedőcsontlemezek és kötőszövet-rések láthatók, amelyeket fontanelláknak neveznek.

A garat arch differenciálódása követi ezeket az agyi folyamatokat. A fejlődés négy vagy öt hetes korban kezdődik. Az ötödik héten négy ektodermális depresszió van a ventrolaterális fej területén, melyeket kopoltyúhullóknak hívnak. Az endoderma négy garat-tasakja belülről növekszik ezen kopoltyúhüvelyek felé. Ezek a folyamatok osztják a mezodermális szövetet négy garatívére. A caudalis, ötödik gárdaív rosszul differenciált és hamarosan visszahúzódik. Minden garat ívek porc-elemekké vagy izomszerkezetekké válnak, amelyek mindegyikéhez garat-ív ideget és garat-artériát rendelnek.

Az endodermális belső garat a fej és a nyak régió egyes szerveit képezi. Az ektodermális külső torokhullámok közül csak az első válik szervévé, amely a külső hallócsatorna és a dobhártya részévé válik. A nyaküreg caudalis irányban vándorol, és a második garatív irányában vándorol, oly módon, hogy az oldalsó nyakon visszatérő üreg alakul ki.

A craniofacialis rendszer későbbi fejlesztése az arcbimbók alkalmazására összpontosít. Az elülső agyi vezikulák kiszélesednek, és az első garatívével és a szív duzzanatával együtt határolják a gyermek fejét és száját. A szájüreget az oropharynx membrán zárja le, amely később szakad meg, és összeköti az foregutot az amniotikus üreggel. A negyedik héten egy ektodermálisan borított mezenchém párna alakul ki, ahonnan a medio-koponya homlok orrnyúlványai, valamint a felső és az alsó állkapocs duzzanatai nyúlnak ki.

Az arcbimbók első differenciálódása egy ektodermális megvastagodáson keresztül történik, amely a homlok végén és az orrhüvelyeknél a szaglási plakódot hozza létre. A mezoderma szaporodása a szaglási gödrökké és a szaglás tasakokká változtatja, és mindkét oldalán elosztja a középsőt az oldalsó orrdugástól. Ezután a könny-orr-barázda elválasztja az oldalsó orrdugást a felső állkapocs-duzzadástól. A felületi hám befecskendezése támogatja a tejzsák és az orrvezeték kialakulását. Az orrlyukakat az oldalsó orrdugások képezik.

Az intermaxillary szegmenst az egymás felé növekvő középső orrnyúlványok alkotják, és illeszkednek a párosított felső állkapocs-gördülési angyalhoz. Miután az elemek együtt nőnek, az orrhíd alakul ki. A bevágó csatorna varratként nyitva marad.

A szemrendszerek frontalizálódnak. A külső fül függelékei a nyaki területről agy irányában vándorolnak. Ugyanakkor a felső sarokdomb elhalad az oldalsó orrdugás mellett, és összeolvad a központi orrdugással. Az oldalsó felső ajak, a felső állkapocs és a párosított másodlagos gördülékcsípés a felső állkapocs duzzanatából származik. A mediálisan összeolvadt felső sarokhosszok megteremtik az alsó ajak alapját és a sérült mandibulumot. Az oldalsó állkapocs és a felső gerincek úgy olvadnak össze, hogy a széles szomatikus nyílás szűkül, hogy meghatározott száj legyen.

Betegségek és betegségek

Az embrionális fejlődési rendellenességek az embrió fejlődésének negyedik hetétől eltérő rendellenességek szindrómákat okozhatnak a fej fejlődésének megzavarásával. Ezen rendellenességek némelyike ​​genetikai és mutációs kapcsolatban áll. Mások kedvelik a külső tényezőket, például a méreganyagoknak való kitettség vagy az alultápláltság terhesség alatt.

A dezmokranium fejlődésének zavarjai például megfelelhetnek az egyes varratok korai csontosodásának. Ezt a jelenséget craniosynostosisnak nevezik, és deformált koponya formákat eredményez, mint például a torony koponya, a hegyes koponya, a punt koponya, a háromszög koponya vagy a görbe koponya. Néhány koponya diszplázia társul mentális fejlődési késleltetésekkel vagy mentális retardációval, például az összes varrat korai csontosodásával, amely összehúzza a beteg agyát és megakadályozza annak tágulását.

Ha a fejlődési rendellenesség nem a koponya fejlődésének rendellenességéhez, hanem a garat arch fejlődésének rendellenességéhez vezet, súlyos tünetek is felmerülhetnek. Például az oldalsó nyaki szinuszból fennmaradt olyan nyaki fistulák alakulhatnak ki, amelyek a garatba vezetnek, vagy vakon végződnek.

Más tünetek vannak jelen a valódi rendellenességek szindrómáiban, mint például a Goldenhar-szindróma, amely oculo-auriculo-gerincvelési rendellenességet okoz. Ezt a szindrómát az első és a második garat ívek kombinált rendellenességei okozzák, és vezetési tünetekkel társulnak az alulfejlett állkapocs és a hipoplasztikus fül régióban.

Ezeket a rendellenességeket a nyaki gerinc diszplázia okozza. A craniofacialis rendszer zavart fejlődése nyilvánvaló rendellenességeket is eredményezhet. Például, ha a középső orrnyúlványok csak részlegesen olvadnak össze az állkapocs duzzanatával, akkor az ajkak és a szájpadok kitörnek. A hasadék kialakulási rendellenességei rendellenességeket eredményezhetnek, például a keresztirányú arcon vagy az alsó ajakon történő hasadást. Az embrionális fejfejlődés során bekövetkező rendellenességek klinikai képe ennek megfelelően változatos.