kötődés

kötődés a szülés érzelmi vége. Az anya és a gyermek közötti szoros kapcsolat különösen fontos a csecsemő egészséges, érzelmi fejlődéséhez. Az anya szívverése kritikus jel, amely csökkenti a baba stresszt és érzelmi stabilitást teremt.

Mi a kötés?

A kötés egy pszichológiai elmélet, amelyet az 1940-es években fejlesztettek ki John Bowlby gyermekpszichiáter, James Robertson pszichoanalitikus és Mary Ainsworth pszichológus által. A tudósok az anya-gyermek korai kapcsolatát egy érzelmi szempontból vizsgálták, amely addig nem volt szokásos. Ma ezt az elméletet széles körben elfogadják.

Csak az 1970-es években terjedt el a kötődési elmélet Németországban és Európa többi részén. Arra a feltevésre támaszkodik, hogy az emberek veleszületett szükségük van szoros és érzelmi kapcsolatok kialakítására másokkal.

A kötésről az anyához való közelítés kiemelt prioritást élvez. Az anya és a gyermek közötti korai érzelmi kötés fontosságának ismerete miatt az újszülöttet egy egyszerű szülés után közvetlenül az anya gyomorába helyezik. Az anya és a gyermek, valamint a születéskor jelen lévő apa továbbra is a hormonváladék hatása alatt áll.

A három résztvevő lassítja pulzusát és légzését, és kevésbé érzékeli a fájdalmat. Ezekben a pillanatokban a legnagyobb szerepet játszik az oxitocin szerelem és kötődés hormonja.

Funkció és feladat

Mivel a csecsemő születése után már nincs a születési gyógyszer hatása alatt, sokféle érzelemre reagál. A szülők azonnal kommunikálnak gyermekével, intuitív módon érzik el a derűtési állapotot és intenzíven foglalkoznak az újszülöttvel.

A baba érdekelt, boldog, meglepett és kényelmetlen is lehet. Az intenzíven tapasztalt „bőr a bőrön” fázis a tényleges kötés, és legalább két órát kell tartania. Az idő döntő jelentőségű az újszülött későbbi kötődési képességében. A ragasztás elősegíti az anya, apa és gyermek közötti bizalmat. Ezért a szülőknek képesnek kell lenniük arra, hogy gyermekeikkel együtt zavartalanul együtt legyenek közvetlenül a születés után, és ezt is megkövetelniük kell.

A csecsemők szerte a világon nagyon hasonlóan viselkednek a születés után. Melegséget, védelmet, vonzalmat és biztonságot keres. Mivel a csecsemők nem tudnak magukkal vigyázni, keressenek egy gondozót, aki a lehető leggyorsabban gondozza őket. Általában ezek a szülők. Most megkezdődik a kötési szakasz, amelyben a szülő és a gyermek közötti érzelmi kötelék kialakul.

Körülbelül 10 perccel a szülés után a csecsemő kinyitja a szemét, ösztönösen keresi és szagolja a szüleket. Körülbelül egy óra múlva szopni kezd a mellkasán. Az anya enyhébbé és odaadóbbá válik a hormon hatására. Ugyanakkor az oxitocin elősegíti a méh összehúzódását és a méhlepény kilökődését. A vérzési hajlam szintén csökkent.

Amikor a csecsemők az első két órában az anyjuk gyomrán, mellkasán vagy karján fekszenek, ritkán sírnak. Az apa és a baba közötti bőrrel való érintkezés ugyanolyan fontos, és erősíti kapcsolataikat. Összességében az egész élet első éve döntő jelentőségű a csecsemő érzelmi stabilitása szempontjából. Ez idő alatt rendkívül fontos az ölelkezés és a barátságos szemkontaktus.

Ezek a korai tapasztalatok a gyermekkel együtt alakítják az apa érzelmi kifejeződését, amelyből az egész család részesül. A ragasztás ábrázolva érzelmi ragasztóként működik. Ha hiányzik, a gyermekek később érzelmi nehézségeket mutatnak.

Betegségek és betegségek

A csecsemőnek a biztonság érzetét elsősorban a szülők reagálásának az igényei alapján fejti ki. A csecsemő az érzéseit testbeszéd útján fejezi ki. A szülőknek meg kell tanulniuk ezeket helyesen értelmezni. A legfontosabb eleinte a bőrrel való érintkezés. A szülők és a gyermekek a bőrükön keresztül lenyűgözik egymás illatát, és a meleg biztonságot nyújt a csecsemőnek.

A kapcsolatok intenzitása a szülők és a gyermek közötti meghittségtől függ. A fizikai közelség az első életévben fontos, és csak állandó kapcsolat révén erősíthető meg, amellyel a szülők megtanulják, hogy megértsék gyermekeiket.

Azok az emberek, akiknél később nem kötődik, olyan viselkedést mutatnak, mint a babák. A kutatások kimutatták, hogy azok a gyermekek, akiket nem közvetlenül anyjuk gyomrába helyezték közvetlenül a születés után, nyugtalanultak voltak. Másrészről, a biztonságosan kötött csecsemők később nagyobb érdeklődést mutattak a környezetük iránt, kiegyensúlyozottabbak voltak és kevésbé féltek az új dolgoktól.

Az első benyomási fázis zavara befolyásolhatja a csecsemő érzelmi egyensúlyát és a hozzátartozást. Ha lehetséges, kerülni kell a szülők és az újszülött közötti szétválasztást, mivel a csecsemő erőszakként éri el az elválasztást, és érzelmi szorongást, elhagyást és reménytelenséget érez.

A megválaszolatlan egzisztenciális igények tapasztalata frusztrációhoz, alacsony önértékeléshez, fájdalomhoz és agresszióhoz vezethet a későbbi életben. Ez a felnőtt életben kifejezhető boldogtalan kapcsolatokban, kirekesztés érzéseiben és általános elégedetlenségben.

Mindazonáltal a szülõket nem szabad zavarba hozni, ha például heves betegség miatt nem tudnak azonnal kapcsolatba lépni a csecsemõvel. A ragasztás meghatározza az érzelmi útvonalat, de ezek nem épülnek kőbe. Később is mindig van lehetőség szoros és érzelmi kapcsolat kialakítására a csecsemővel.