arthrographia

A arthrographia egy invazív képalkotó módszer a radiológiában, amely ábrázolja az ízületek lágyszöveti szerkezetét kettős kontrasztközeg alkalmazásával. A diagnosztikai és a differenciáldiagnosztikai módszer ezért különösen releváns a gyulladásos és degeneratív ízületi betegségek esetében. Időközben az MRT és a CT nagyrészt felváltotta az artrográfiát, ám az artrográfiát továbbra is a vállízület vizsgálatára használják, függetlenül a két újabb és még pontosabb képalkotó módszertől.

Mi az artrográfia?

Az artrográfia a radiológiában alkalmazott képalkotó vizsgálati módszer. Elsősorban diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai jelentőséggel bír. Az invazív eljárás során a radiológus röntgen-képalkotással megvizsgálja az ízületeket és ábrázolja azok csontszerkezeteit, beleértve az összes lágyszöveti szerkezetet.

A lágyszöveti struktúrák mindenekelőtt az ízületi felületeken lévő porcos ízületek bevonatát, az ízületi tárcsákat és az ízületi folyadékot tartalmazzák. A közös kamrák, az inakhüvelyek és a bursa szintén a képeken láthatók. Ezeket a szerkezeteket intravénás kontrasztanyag beadás útján mutatják ki, amely lehetővé teszi, hogy az összes finom struktúra megjelenjen a képalkotás során. Az így ábrázolt lágyszöveti struktúrák nem lennének láthatóak a szokásos röntgenfelvételeken, de láthatók voltak az MRT vagy CT képeken. Ezért az MRI és a CT növekvő népszerűségével az artrográfia szinte túlélt.

Funkció, hatás és célok

Az artrográfia során különféle közös belső tereket mutatunk be, egyedi struktúrájukkal. Ez teszi az eljárást különösen releváns gyulladásos ízületi betegségek, például ízületi gyulladás vagy degeneratív ízületi betegségek, például osteoarthritis esetén. Azonban rendellenességek, például úgynevezett csípő-diszplázia is láthatóvá válhatnak az eljárás során. Még a traumás és a daganatos ízületi betegségeket az artrográfiával is meg lehet jeleníteni. Végül a test minden ízületét ábrázolhatjuk a módszer alkalmazásával.

Az ilyen típusú képalkotás azonban jelenleg a vállízület leggyakoribb. Ebben az összefüggésben a képalkotó például elmozdult vállot mutathat. Az eljárást impingmentációs szindróma esetén is indokolták, azaz amikor a vállat fizikai aktivitás terheli. Például impingment szindróma esetén az artrográfia megvastagodott és megcsípett supraspinatus ínot mutat, amely káros hatással van a vállízületre. Az artrográfia a vállízület izmainak törésének diagnosztizálására is használható. A vállízület mellett az ízületek, például a könyökízület, a csukló- és a csípőízület, valamint a térdízület, a bokaízület vagy az ujjízületek is bemutathatók. A legtöbb esetben azonban a vizsgálat nem szükséges ezen ízületi kapcsolatokhoz, mivel az MRI vagy CT ugyanazt a célt szolgálhatja.

Az artrográfia elvégzése érdekében a beteg egy megfelelően felszerelt radiológiai osztályhoz fordul. A radiológia szigorú figyelmet fordít a steril állapotokra a vizsgálat során. Például a beteg bőrét előzetesen gondosan fertőtlenítik. A kezelõorvos ezután átüti a közös helyet. Általában fluoroszkópiásan injektálja a kontrasztanyagot. A pozitív röntgenkontraszt közegen kívül a negatív levegőt általában kontrasztanyagként is használják az artrográfiában, mint például a pneumarthrográfiában. Ez a kettős kontraszt eljárás a legpontosabban az ízületet mutatja: A kontrasztanyag beadása után a felvételeket két síkban kell elvégezni és orvosi szempontból értékelni.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Mielőtt az MRI, a CT és a szonográfiai képalkotás rendelkezésre állt volna, a lágyszöveti képalkotás csak az arthográfia volt. Ez időközben megváltozott, és ezért az artrográfia már nem indokolt módszerként. Manapság az MRI vagy a szonográfiai képalkotást valószínűleg ugyanazon a célon használják. Az MRI még pontosabban ábrázolja az ízületek lágyszöveteit.

Másrészt a carpal és a vállízületek panaszának arthográfia továbbra is standard eljárás, amelyet hagyományosan kombinálnak a mágneses rezonancia képalkotással vagy CT-vel. Ezenkívül a röntgen, valamint az MRT és a CT eljárás bizonyos értelemben olyan arthográfiák, amelyeket mostanáig a kontrasztanyag adagolásával valósítanak meg. A röntgenképben levegőt használnak kontrasztanyagként a lágy szövetek megjelenítéséhez. Az MRI-ben vízoldható kontrasztanyaggal dolgozik, a CT-ben pedig a levegőben és a vízben oldódó kontrasztanyagot kombinálva használják.

Az a tény, hogy a valódi artrográfiát manapság ritkán használják, nem utolsósorban az inverz eljárás bekövetkeztének kockázataiból adódik. Általános szabály, hogy a beteg jól tolerálja az eljárást, ennek ellenére lehetnek mellékhatások. Az artrográfia legfontosabb követelménye a profi személyzet, mivel például nem-steril körülmények között súlyos gyulladások és fertőzések fordulhatnak elő. Mivel a műtét során az ízületet kontrasztanyag felhasználásával szúrják meg, ez a részleges lépés fájdalmat is okozhat. Professzionális, tapasztalt személyzet esetén ez a fájdalom kockázata csökken. A múltban maga a kontrasztanyag beadása jelentős kockázatokkal járott, mivel bizonyos rákkeltő szereket alkalmaztak.

Manapság a vízoldható kontrasztanyagok általában jód- vagy gadolinium-alapúak, ami korlátozza ezek káros hatásait.Ennek ellenére ellenjavallatként ritkán jódra vagy gadoliniumra adott allergiás reakciók fordulhatnak elő. Ezen felül a kontrasztanyag beadása hányingert vagy fejfájást okozhat. Sporttevékenységeket nem szabad ugyanazon a napon végezni. A vizsgálat megkezdése előtt a beteg kiterjedt konzultáción vesz részt, amelyben tájékoztatja az összes kockázatot és mellékhatást. Az interjú végén aláírja a hozzájárulási nyilatkozatot. Akut gyulladás, kontrasztanyagokkal szembeni allergia és fertőzések esetén az eljárás általában nem javasolt.

Tipikus és gyakori ízületi betegségek

• arthrosis
• Ízületi gyulladás
• Ízületi fájdalom
• Ízületi duzzanat
• Rheumatoid arthritis