A monoklonális antitest Alemtuzumab bizonyos fehérvérsejtekhez (B- és T-limfocitákhoz) kötődik, és ezek lebontását okozza. Míg az alemtuzumabot korábban jóváhagyták krónikus limfocitikus leukémia (CLL) kezelésére, ma főleg a sclerosis multiplex (MS) kezelésére alkalmazzák.
Mi az alemtuzumab?
Az alemtuzumab egy monoklonális antitest, amely specifikusan kötődik a limfociták felületén lévő CD52 antigénhez. Ha az emberi test antitesteket képez a kórokozókkal való érintkezés természetes reakciójaként, akkor ezek mindig poliklonálisak.
Ez azt jelenti, hogy a képződött antitestek sok különböző sejtből származnak, és különböző epitópok ellen irányulnak (antitestek kötőhelyei). Ezzel szemben a monoklonális antitesteket genetikailag módosították. Ezeket a laboratóriumban egy meghatározott sejtvonalból származó sejtek termelik.
Ezek a sejtklónok pontosan ugyanazt (monoklonális) antitestet képeznek, amely egyetlen, specifikus epitóp ellen irányul. Az alemtuzumab esetében ez a felszíni CD52 antigén, amelyet egészséges és rosszindulatú B- és T-limfocitákon találunk.
Farmakológiai hatás
A limfociták az immunrendszer részét képezik, és a fehérvérsejtekhez tartoznak. A limfocitákkal szembeni specifitású antitestek felismerik őket, és specifikusan kötődnek egy adott antigénhez ezen a sejttípuson. Az antitest megkötésével a test saját immunrendszere felismeri a limfocitákat és lebontja azokat.
A limfocita-specifikus ellenanyagok példája az alemtuzumab. Ez az ellenanyag a CD52 ellen irányul. A CD52 CAMPATH1 antigén néven is ismert, és szinte kizárólag érett limfocitákon található meg. A CD52 megtalálható mind B limfocitákon (B sejtek), mind T limfocitákon (T sejtek). Kezelés céljából az alemtuzumabot infúzió formájában adják a betegeknek orvosi felügyelet mellett. A készítmény szelektíven elpusztítja a limfocitákat a beteg testében.
Az adagotól függően a gyógyszer alkalmas a limfociták számának nagyobb vagy kisebb mértékű csökkentésére. Ez fontos lehet például olyan betegségek esetén, amelyekben a limfociták rendellenesen megváltoznak. A limfociták azonban a természetes immunrendszer részét képezik. Ezen sejtek lebontása mindig az immunrendszer gyengüléséhez vezet.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
Az altemtuzumab monoklonális antitestet krónikus limfocita leukémia (CLL) ellen használták MabCampath® márkanéven. Ebben a betegségben kimutatták, hogy a rák immunterápiájaként hatékony néhány betegnél.
Időközben azonban a gyártó visszavonta az alemtuzumab jóváhagyását a CLL jelzéshez. Ennek háttere nyilvánvalóan kereskedelmi megfontolások, és nem voltak nemkívánatos gyógyszerhatások (mellékhatások). 2013-ban az alemtuzumabot jóváhagyták a sclerosis multiplex (MS) kezelésére, és újra forgalomba hozták a Lemtrada® márkanév alatt - ez azonban 40-szer drágább, mint az előző készítmény.
Ezért manapság az alemtuzumabot szklerózis multiplexben (MS) alkalmazzák. A cél nem a lehető legtöbb limfocita megölése, hanem csak az immunsejtek ideiglenes megsemmisítése. Az SM-ben ezek részt vesznek a központi idegrendszer mielin hüvelyeinek pusztításában. A test ezután új B- és T-limfocitákat képez. Az alemtuzumab tehát szignifikánsan alacsonyabb lehet az SM-ben, mint a rákkezelésben.
A jóváhagyáson kívül az alemtuzumab továbbra is alkalmazható a CLL-betegek bizonyos alcsoportjaiban, és veseátültetések indukciós terápiájában alkalmazzák.
Itt megtalálja gyógyszereit
Pa Paresthesia és keringési rendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszerekKockázatok és mellékhatások
Az alemtuzumab ellenanyag leggyakoribb mellékhatásai a kiütések, fejfájás, láz és légúti fertőzések. Számos nemkívánatos hatás közvetlenül a limfocita-ölő hatáson alapul. Ily módon elérjük az immunrendszer elnyomását, ami néha szintén kívánatos (például sclerosis multiplexben szenvedő betegek kezelésekor).
Ugyanakkor a gyengült immunrendszer mindig növeli a fertőzések kockázatát és kiválthatja vagy súlyosbíthatja az autoimmun betegségeket. Az alemtuzumab-kezelés után egyes esetekben idiopátiás thrombocytopenicus purpura (ITP) fordult elő. Az ITP-t immunhiányos thrombocytopenia-nak is nevezik, és egy autoimmun betegség, amely a vérlemezkéket (trombocitákat) érinti.
A kezelt SM-betegek minden negyedében autoimmun reakciók alakultak ki a pajzsmirigyre. Ezek részben Graves-kórhoz, egy pajzsmirigy hiperaktív betegséghez vezettek. Az ilyen súlyos mellékhatások felismerése érdekében a kezelés során a beteg vérképét szorosan nyomon kell követni.
