A Idegvezetőképesség az idegrostok azon képessége, hogy bizonyos sebességgel továbbítsák a bioelektromos impulzusokat bármelyik irányba. A továbbítás az elválasztható stimulus vonalon fellépő potenciálon keresztül zajlik. Olyan betegségek esetén, mint például a polyneuropathia, az idegvezetõképesség zavart.
Mi az idegvezető képesség?
Az idegrostok képesek a testben bioelektromos impulzusokat hordozni. Fizikai szempontból minden idegrostok egy szigetelő mielin hüvelyből és ezen hüvely belsejében lévő vezető anyagból állnak.
A jeleket az idegrendszer továbbítja olyan akciós potenciál továbbításán keresztül, amelyet bioelektromos feszültségként adnak át. Mivel az idegrostok mentén gyors feszültségcsökkenés következik be, az idegrendszer impulzusai csak rövid távolságra kerülnek tényleges bioelektromos feszültségként. Ezen kívül vannak feszültségfüggő ioncsatornák az idegrostok membránjain. Az idegrostok ezen csatornái a feszültségpotenciál továbbítását is szolgálják az egyes idegek mentén. Ioncsatornák nélkül az idegvezetõképesség szignifikánsan kevesebb lenne.
Az idegpályák sebessége ma mérhető. Ebben az összefüggésben az idegvezetési sebességről beszélünk, amely emlősökben 1 és 100 m / s közötti. Ez az idegvezetési sebesség a hőmérséklettől függ, mivel a molekuláris struktúrák részt vesznek az idegvezetésben.
Funkció és feladat
Ha bizonyos idegeket irritálnak, ez az irritáció az idegvezető képességnek köszönhetően terjedhet. Például, ha stimulálják a végtagok idegeit, ez az impulzus az idegrostok mindkét irányába terjed, és megváltoztatja a test feszültségmezőjét. Az impulzus átjut az agyba, és ott a tudatosságba megy.
A központi idegrendszerből az izmokhoz továbbított motoros impulzusok csak az idegvezető képesség miatt érik el rendeltetési helyüket. Az idegvezetési sebesség határozza meg, mennyi ideig kell az impulzusnak elterjednie és végül elérnie a célját.
Az axonok myelin rétegét elektromos szigeteléshez használják, és a továbbított jel extrém erősítését érik el. Az impulzust csak az idegrostok kitett részein kell erősíteni. Ezért az ioncsatornák ezeken a pontokon vannak elhelyezve, amelyek eléggé erőssé teszik a jelet a következő idegrostok membránjának depolizálásához és egy akciós potenciál kiváltásához is. Ezt a rendszert a gerjesztési vezető elválaszthatóságának is nevezik.
Az idegrostok kezdetben nyugalmi membránpotenciállal rendelkeznek. Így van potenciális különbség az extracelluláris és az intracelluláris tér között, de az axon mentén nincs potenciális különbség. Amikor az idegrostet a nyugalmi potenciálban egy olyan impulzus érinti, amely depolarizálja azt a küszöbpotenciálon, ez a feszültség megnyitja a rost feszültségfüggő Na + csatornáit. A Na + -ionok tehát az extracelluláris térből az idegrostok intracelluláris térébe áramolnak. A plazmamembrán depolarizálódik, és túl sok a pozitív töltés a környezettel összehasonlítva. Ez elektromos mezőt hoz létre.
Ennek eredményeként potenciális különbség van az axon mentén. A töltés eltolódik, amely pozitívan befolyásolja a következő idegrostok membránpotenciálját. A perifériás idegrendszerben az akciópotenciálok átadása mellett az impulzusok átvitele a központi idegrendszerben a leírt eljárásokon keresztül is zajlik.
Itt megtalálja gyógyszereit
Pa Paresthesia és keringési rendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszerekBetegségek és betegségek
Ha a perifériás idegruha és ezáltal az idegvezető képesség az egyes idegvezetésekben megsérül, akkor zsibbadás és akár motoros károsodás léphet fel.
Az idegvezetések károsodása az idegvezetési sebesség lassulásaként jelenik meg. Ebben az összefüggésben az egyik legismertebb betegség a polyneuropathia. A polineuropátiák kapcsán az agyban és az agyból a szervezetbe jutó információ csak lassan, egyáltalán nem, vagy legalábbis hiányosan továbbadódik.Ennek oka a sérült idegvonalak, amelyek gátolják az információáramlást.
Ennek a jelenségnek különféle okai vannak. Általában az orvostudomány megkülönbözteti a szerzett és a veleszületett polyneuropathiákat. A betegség megszerzett formái például toxinok vagy gyulladások és káros anyagcseretermékek következményei lehetnek. A veleszületett variánsok viszont genetikailag meghatározottak. A magas alkoholfogyasztás és a rossz étrend a szerzett polyneuropathia leggyakoribb kiváltói. Mind az alkohol lebontásából származó vércukorszint, mind anyagcseretermékek támadják az idegeket és károsíthatják azt.
A fertőzések, például a lepra is társulhatnak a polyneuropathiákhoz. Néhány polineuropathia-fertőzésnél a kórokozó még észrevétlenül is megy. Ez a helyzet például a Guillain-Barré-szindróma esetén. Ez a betegség hirtelen gyulladásos változásokhoz vezet a perifériás idegrendszerben, amelyek nagy része a gerincvelő ideggyökerein kezdődik.
A polyneuropathiánál még gyakoribb a carpalis alagút szindróma, amelyet általában a csukló középső idegének nyomáskárosodása okoz.
A központi idegrendszer demielinizáló betegségeit, amelyek csökkentik az idegvezető képességet az izoláló mielin lebontása révén az ellenőrző központokban, például az agyban, meg kell különböztetni az említett betegségektől. Ezen betegségek közül az egyik legismertebb a degeneratív betegség, a sclerosis multiplex. A neuropathiák, például az akut motoros axonális neuropathia szintén ide tartoznak.
.jpg)
