Emésztő enzim

Emésztőenzimek enzimek, amelyek felelősek az élelmiszerek lebontásáért. A hosszú láncú molekulákat rövid láncú molekulákká dolgozzák fel, így felhasználhatók az anyagcserére. A legtöbb emésztő enzim a hasnyálmirigyben készül.

Mi az emésztő enzim?

Az enzimek biokatalizátorként működnek az emberi testben. Ez azt jelenti, hogy kezdeményezhetik és felgyorsíthatják a kémiai reakciókat. Az emésztőrendszerben levő enzimek felelősek az élelmiszer-összetevők lebontásáért. Az emésztő enzimek peptidázokra, glikozidázokra, lipázokra és nukleázokra oszthatók.

Funkció, hatás és feladatok

A peptidázok lebonthatják a fehérjéket. Az emberi testben a peptidázok a pepszin, a tripszin, a kimotripszin B, a hasnyálmirigy elasztáz és az ereszzin. A pepsin kivételével az összes peptidázt a hasnyálmirigy termeli.

A glikozidázokat a poliszacharidok, azaz a szénhidrátok felosztásához használják. A glikozidázok magukban foglalják a nyál-amilázt, hasnyálmirigy-amilázt, szacharáz-izomaltázt és maltáz-glükoamilázt. A nyál-amiláz (α-amiláz) segítségével a szénben megkezdődhet a szénhidrát emésztés. A hasnyálmirigy amiláz, szintén α-amiláz, ezután folytatja a bontást a vékonybélben. A lipázok olyan emésztő enzimek, amelyek a hasnyálmirigyből származnak és lebontják a zsírokat a vékonybélben. A legfontosabb lipázok az epesóval aktivált lipáz és a hasnyálmirigy lipáz. A hasnyálmirigy lipáz bontja a triglicerideket monogliceridekké.

A nukleázok viszont enzimek, amelyek hasítják a nukleinsavakat. Egy speciális enzim, amely a tejcukrot (laktózt) galaktózba és glükózzá osztja, a laktáz.

Oktatás, előfordulás és tulajdonságok

Az emésztő enzimek nagy részét a hasnyálmirigy termeli. Pontosabban: a hasnyálmirigy exokrin részében termelődnek. Onnan a hasnyálmirigy kicsi csatornáin és végül a nagy hasnyálmirigy-vezetéken keresztül érkeznek a vékonybélbe.

Nyál-amilázt a nyálmirigyek termelnek. A nyállal együtt kerülnek a szájüregbe. A pepszin az egyetlen emésztő enzim, amely a gyomorban termelődik. A gyomorbél fő sejtjeiben állítják elő. A pepszin a legmagasabb aktivitást mutatja alacsony pH-értéken. Ezt garantálja a savas gyomorsav.

Betegségek és rendellenességek

Az emésztő enzimek hiánya általában emésztési zavarokhoz vezet. A laktáz hiánya laktóz intoleranciához vezethet. Ez a laktóz intolerancia alatt is ismert.

A feldolgozási zavar a vékonybélben puffadáshoz, hasi görcsökhöz, émelygéshez, hasmenéshez és hányáshoz vezet. A nem-specifikus tünetek, például fáradtság, depresszió, belső nyugtalanság, szédülés, idegesség vagy alvászavarok szintén laktóz intolerancia jelei lehetnek. Minél több laktózt esznek, annál súlyosabbak a tünetek. Ha a laktóz intoleranciát nem kezelik, vagy ha a tejet és a tejtermékeket nem kerülik el, a bél nyálkahártya tartós irritációja felszívódási rendellenességet okozhat. Ez csökkentheti a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek felszívódását.

A hasnyálmirigy-elégtelenség az emésztő enzimek elégtelen termelésével járó állapot. Gyerekekben a hasnyálmirigy-elégtelenség leggyakoribb oka a cisztás fibrózis. A felnőtteknél általában a hasnyálmirigy elégtelensége alakul ki akut gyulladás (pankreatitis) után. A hasnyálmirigy károsodása esetén hiányzik az emésztő enzimek. Ez jelentős emésztési zavarokhoz (rendellenességekhez) vezet. Ennek eredményeként a bél villi el atrofálódik.

Helyi gyulladás lép fel, és a káros baktériumok gyakran letelepednek a vékonybél területén. Mindez súlyos emésztőrendszeri rendellenességekhez vezet, hasmenés vagy rossz szaglású zsíros széklettel. Az érintett személyek egyre több súlyt veszítenek. Még a megnövekedett táplálékfelvétel esetén sem tudnak fogyni. Ha túl kevés K-vitamin képes felszívódni a bélben, fokozódhat a vérzési hajlam.

A szekretin-pancreozymin teszt felhasználható a hasnyálmirigy emésztési enzimeinek termelésének közvetlen felmérésére. Ehhez egy szonda kerül a duodenumba. A hasnyálmirigy szekrécióját ezzel a szondával egy negyed órán keresztül elszívják, és megvizsgálják a nátrium-hidrogén-karbonát-tartalmat. A két hasnyálmirigy-amiláz és a hasnyálmirigy-lipáz aktivitását szintén megmérjük. Az első vizsgálati szakaszban a beteget ezután szekretinnel injektálják. Ez valójában növeli a szekréciót.

Ezután meghatározzuk a hidrogénkarbonát-tartalmat és az enzimek aktivitását. A második vizsgálati szakaszban a pancreozymin-t adjuk be. A hasnyálmirigy szekrécióinak tartalmát ezután ismét megmérik. Az eredmények felhasználhatók a hasnyálmirigy-elégtelenség és az emésztő enzimek hiányának pontos diagnosztizálására.

A részletes kórtörténet az első lépés az emésztő enzimeket érintő állapot bármilyen gyanújában. Az orvos azt érdekli, hogy a széklet zsíros és fényes-e, van-e hasmenés, vajon ismert-e a hasnyálmirigy gyulladása, vajon tolerálhatók-e a zsíros ételek, és hogy szed-e gyógyszereket. A fizikai vizsgálatot általában a kórtörténet átvétele után hajtják végre. Az orvos óvatosan tapintja a hasot. Tehát érezheti a légzsákot vagy a megkeményedést. A vizsgáztató sztetoszkóppal képes a hasi zajokat legjobban rögzíteni. Az orvos megvizsgálja a bőrt is. A hasnyálmirigy betegségeiben, a máj bevonásával, a szem és a bőr sárgásodhat.

Általában azonban további vizsgálatok végezhetők az alapbetegség tisztázása érdekében. A képalkotó eljárásokon, például a számítógépes tomográfia (CT) és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) mellett a vér és a széklet vizsgálata is megtörtént. Ha a hasnyálmirigy elégtelenségének gyanúja merül fel, a széklet vizsgálata különösen fontos. A két hasnyálmirigy elasztáz és a kimotripszin enzim aktivitása csak a székletben mutatható ki. Hasnyálmirigy-elégtelenség esetén mindkét emésztő enzim alacsony a székletben.

Az emésztő enzimek hiánya is kialakulhat a gyomorban. Itt különösen a pepszint érintik. Sósav hatására a pepszin enzim lebontja a fehérjét a gyomorban. A gyomorégést nemcsak a túl sok gyomorsav okozza, hanem a gyomorsav hiánya is. Ha túl kevés a gyomorsav, akkor a pepsin emésztő enzim nem aktiválható. Ennek eredményeként a gyomorban levő fehérjéket nem lehet felkészíteni a vékonybél további emésztésére, és erjedési folyamatok alakulnak ki. Jellemző tünetek: puffadás, hasi felső gáz, gyengeség, aranyér, pattanások, vashiány, fehérje- és cinkhiány, gombás fertőzések és krónikus gyomor-bélrendszeri fertőzések.