A erezettség egy szervnek a vérrendszerhez való csatlakoztatása, ezért megfelelhet új kisebb erek kialakulásának. Patológiás daganatok, például egy daganat rendszerkapcsolatának esetében neovaszkularizációról is beszélünk. Az orvosi gyakorlatban a vaszkularizáció elsősorban terápiás szerepet játszik.
Mi a vaszkularizáció?
A vaszkularizáció fogalmával az orvostudomány két különböző összefüggésre utal. Egyrészt a kifejezés egy adott szerv teljes érrendszeri kapcsolatára utal. Még gyakrabban azonban az orvos a szót használja az úgynevezett angiogenezisre. Ez a folyamat az új test kialakulásának felel meg az emberi testben. Az angiogenezis az erek növekedése, amely az előre kialakult erek alapján történő csírázásból vagy hasadásból származik.
Az endotélium progenitoris sejtjeiből új erek kialakulását meg kell különböztetni az ilyen érrendszer kialakulásától, és vaszkulogenezis néven is ismert. A vazuclogenezis különösen releváns az érrendszer fejlődésében az embrionális időszakban. Az angiogenezis különösen a sebgyógyulás folyamatában játszik szerepet. A neovaszkularizáció végső típusa az arteriogenezis, amelyben az artériák és az arteriolák a simaizomsejtek alapján alakulnak ki.
Az új erek kialakulásának minden formáját neovaszkularizációnak nevezik egy felnőtt szervezetben. A neovaszkularizáció alkalmazható patológiás értékű neovaszkularizáció esetén is.
Funkció és feladat
A vaszkularizáció, mint egy érrendszer-kapcsolat, a vérkeringést mint áramlási rendszert jelenti. A rendszer a szívből az egyes erek hálózatán keresztül fut a testön keresztül, és ezzel biztosítja a túlélést. Az érrendszer biztosítja az összes szerv, szövet és minden testsejt anyagcserét. Ilyen módon fenntartja a testfolyadékok kémiailag fiziológiai szintjét.
A vér elsősorban az oxigént szállítja a tüdőből az egyes sejtekbe, és eltávolítja onnan a szén-dioxidot. Az emésztésből származó tápanyagokat a vér is továbbítja a szervekbe és a szövetekbe. Az egyes sejtek zsírokat, cukrot és fehérjét kapnak, amelyeket fogyasztanak, feldolgoznak vagy tárolnak. A keletkező hulladéktermékeket a vérrel más szövetekbe továbbítják. Ezenkívül a hírvivő anyagokat, például a hormonokat vagy immunsejteket szállítják felhasználásuk helyére a vérrendszerben.
Egy adott szerv érének összessége teljesíti az összes említett feladatot, és vaszkularizációnak nevezzük. A vaszkularizáció a kis erekkel kialakuló új képződési folyamatok értelmében megegyezik az érrendszer kialakulásának endotélsejtekkel, pericitákkal és simaizomsejtekkel. Ezek a regenerációs folyamatok relevánsak a sebgyógyulás és a kapcsolódó javítási folyamatok szempontjából.
A legszélesebb értelemben a vaszkularizáció két jelentése átfedésben van. A közös metszéspont megfelel a szövetszakaszok ellátásának az érrendszerrel és a vérkapillárisokkal.
A májat jól vaszkularizált szövetnek tekintik. Különösen gazdag az erekben. Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú szövetek sérülése esetén szignifikánsan több vérzés fordul elő, mint a gyengén vaszkularizált szövetekben, például az inakban.
Betegségek és betegségek
A vaszkularizáció az angiogenezis szempontjából nagy jelentőséggel bír az orvosi klinikán, például daganatok esetén. A szilárd tumor a kapillárisok növekvő hálózatától függ. Ebben az összefüggésben a tumor által kiváltott angiogenezisről beszélünk. Ez a kapilláris hálózat táplálja a tápanyagot és az oxigént. Minden 2 mm³-es daganat az új erek kialakulásától függ. Az érrendszeri kapcsolat nélkül a daganatok tünetmentesek és klinikai jelentőségük nincs.
A vaszkularizáció elnyomása ennek megfelelően korlátozza a tumor növekedését. Az angiogenezis elleni terápiás megközelítések csökkentik a vaszkularizációt és ezáltal a daganatok véráramát. A VEGF-semlegesítő monoklonális ellenanyagokat, például a bevacizumabot 2004 óta engedélyezik metasztatikus vastagbélrák esetén. Manapság ezt a terápiás mellrák, tüdőrák vagy vese rák kezelésére is alkalmazzák.
A pro angiogén terápiát meg kell különböztetni ettől. Az angiogén növekedési faktorokon alapul, és például arterioszklerózis kezelésére alkalmazzák. Mindenekelőtt az erős angiogén növekedési faktort, az FGF-1-et alkalmazzuk. A angiogenikus terápiák szerepet játszhatnak a krónikus sebgyógyulási rendellenességekben is.
A vaszkularizációt elősegítő terápia vagy proteinterápiának, génterápiának vagy sejtterápiának felel meg. A növekedési faktorok használata megfelel a fehérjeterápiának. A vaszkularizációt elősegítő génterápiás tanulmányok eddig elsősorban a gént használják, amely a DNS angiogén növekedési faktorát kódolja. Ennek alapján a génterápiás út megfelelhet például az adenovírus által közvetített génátadásnak. Eddig azonban a génterápiával kapcsolatban még megoldatlan problémák merültek fel. Például ezek a terápiás megközelítések egyre inkább gén transzfekcióhoz vezetnek, amelyet az immunrendszer nemkívánatos reakciója kísérhet. A hordozóvírusok potenciális toxicitása szintén megoldatlan problémát jelent ezekkel a megközelítésekkel.
A vaszkularizációt elősegítő sejtterápia a különböző sejttípusok átadásán alapul. Ez a terápiás megközelítés még gyerekcipőben jár. Az aktuális szakasz megfelel a kezdeti szakasznak. Néhány beteggel végzett vizsgálatok állnak rendelkezésre. Ezek a tanulmányok viszonylag ellentmondásos eredményeket mutatnak. Eddig különféle sejteket használták az átvitelhez. A felnőtt őssejtek különféle formáin, például az endothel progenitor sejteken túl, hematopoietikus és mezenchimális őssejteket használtunk a megfelelő kísérleti vizsgálatokban.
.jpg)
