urológia

A urológia az orvostudomány egyik ágát képviseli, amely elsősorban a vizeletképző és húgyszervekkel (vesék, hólyag és szövet) foglalkozik. Az urológia gyökerei az ókorban nyúlnak vissza, bár maga az urológia még mindig fiatal, független orvostudomány.

Mi az urológia?

Alatt urológia A modern ortodox orvoslásban megértjük azt az alterületet, amely túlnyomórészt és részletesebben foglalkozik a húgy- és húgyszervekkel - azaz a vesékkel, a húgyhólyaggal, a húgycsővel és a húgycsővel.

Az urológia által kínált kezelési lehetőségek mellett vannak olyan betegségek és panaszok is, amelyek befolyásolják az ember nemi szerveit, azaz a heréket, az epididymiszt, a spermatikus csatornákat, a szemhólyagokat, a péniszt és a prosztatát. Ez lefedi az andrológia tárgyát és részterületét.

Az urológia másik részterülete és külön tárgyterülete a nefrológia, amely kifejezetten a vesékkel foglalkozik. Ezen felül gyakran átfedések vannak az urológia és a nőgyógyászat, a neurológia, az onkológia és a műtét között.

Kezelések és terápiák

A urológia orvosi feladata a húgyúti és húgyszervi betegségek és panaszok megelőzése vagy kezelése.

Ugyanez vonatkozik a férfi belső és külső nemi szervekre. Ezért a rendszeres megelőző vizsgálatok ugyanolyan részét képezik az átfogó urológia kezelési spektrumának, mint a diagnózis és a kezelés a betegségek és panaszok esetén.

Az urológia sajátossága alá tartozó gyakori betegségek például a hólyagkövek, hólyagdaganatok, húgykövek, húgyúti fertőzések, hólyaggyengeség és inkontinencia. A nefrológia alterülete viszont a vese betegségekért, például az alsó térdért, a vesekőkéért, a vese rendellenességeiért és a vese sérülésekért felelős.

Az urológia, bár többnyire az andrológia részét képezi, olyan betegségeket foglal magában, mint például a férfi végtag állandó erekciója, erektilis diszfunkció, merevedési rendellenesség, impotencia, a végtag vagy a herék rendellenességei, jóindulatú prosztata megnagyobbodás, vízrepedés (a víz visszatartása a herékben), az előbőr zsugorodása és az esetleges sérülések. belső vagy külső férfi nemi szervek.

Erre példa a pénisztörés, amely gyakran nemcsak az erekciós szövetet, hanem a húgycsövet is érinti. Szükség lehet itt műtétre, akárcsak a fityma zsugorodása esetén. Számos urológus ugyanakkor maguk végez rutineljárásokat, feltéve, hogy rendelkeznek erre felhatalmazással (kiegészítő műtét).

A daganatokat, például a herékrákot és a prosztatarákot viszont elsősorban urológus diagnosztizálja, de onkológus kezeli (az onkológiai osztályra történő áttétel alapján). A súlyos betegségek, például a rákos fekélyek és még sok más korai felismerése az urológia központi feladata.

Ha a panaszok vagy a betegség oka nyilvánvaló, különféle terápiás megközelítéseket lehet követni. A húgyúti, hólyag és hasonló gyulladásokat általában gyógyszeres kezeléssel kezelik. Hasonlóképpen, a fizikailag okozott merevedési rendellenességek, például a pénisz erektilis szövetének rossz véráramlása, úgynevezett szexuális hatásfokozó szerekkel (szerek, amelyek elősegítik a nemi szervek véráramlását) kezelhetők.

Azok a daganatok vagy rendellenességek, amelyek befolyásolják a szervek vagy a test működését, vagy amelyek fájdalom és érzelmi stressz következtében negatívan befolyásolják a beteg életét, gyakran sebészi módon kezelhetők. Jellemző példa erre a pénisz fityma eltávolítása vagy kivágása, amikor megszűnik.

A diagnózistól függően lehet, hogy az urológiai osztálynak konzultálnia kell egy másik orvosi szakterülettel, vagy a beteget teljes egészében erre kell irányítania.

Diagnózis és vizsgálati módszerek

A legtöbb esetben a meglévő panaszok és betegségek diagnosztizálására különféle vizsgálati módszereket alkalmaznak. Az egyik a húgyúti szerveknek a kívülről látható szervek szoros vizsgálata.

Mivel azonban ez mind a nők, mind a férfiak esetében csak korlátozott mértékben lehetséges, az urológus gyakran használ olyan diagnosztikai eljárásokat, mint például ultrahangvizsgálat, hólyag és vese vizsgálat, vizeletvizsgálat, számítógépes és mágneses rezonancia képalkotás, mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és ritkábban röntgenvizsgálat.

Ez utóbbit figyelmen kívül hagyják az urológiában, valamint a nőgyógyászatban, de amennyire lehetséges, annak érdekében, hogy ne terheljék túl a férfiak és a nők nemi szerveit.