Környezetgyógyászat

A Környezetgyógyászat foglalkozik a környezeti tényezők egészségre gyakorolt ​​hatásával. Ezen a területen a legnagyobb hangsúlyt az antropogén környezetszennyezésre helyezik. Interdiszciplináris orvosi területként a környezetgyógyász a betegségek környezeti szempontjaival foglalkozik.

Mi a környezetgyógyász?

A környezetgyógyászat egy keresztmetszeti orvosi tudományág, amely a fizikai folyamatokra gyakorolt ​​fizikai, kémiai és biológiai környezeti hatásokkal foglalkozik. Különbséget kell tenni a megelőző és az orvosi környezetgyógyászat között.

A megelőző környezetgyógyász a víz, a levegő, a talaj vagy az élelmiszer kémiai és biológiai szennyezettségét, valamint az elektromágneses mezők és a zajszennyezés fizikai hatásait vizsgálja. Az éghajlati és hidrológiai hatásokat is figyelembe veszik. A környezeti epidemiológia szintén fontos szempont: a klinikai környezetgyógyászat az érintett egyének speciális klinikai ellátásával foglalkozik, akiknek panaszai a környezeti hatásoknak tulajdoníthatók. Németországban a higiéniai és környezetvédelmi orvosok jövőbeli szakembereinek ötéves képzési időszakot kell teljesíteniük.

Ez magában foglalja a négyéves higiéniai és környezetvédelmi orvostudományi képzést a mikrobiológia, a fertőzés-epidemiológia, a foglalkozási orvostudomány vagy alternatívaként a farmakológia, a toxikológia, valamint a patológia vagy a kriminalisztika területén. Ezenkívül egyéves kórházi szolgálat szükséges a belgyógyászatban, a műtétben, az ENT-ben, a nőgyógyászatban, az idegsebészetben, a gyermekgyógyászban vagy az urológiában. Alternatív megoldásként egy orvos környezetvédelmi orvos címet is kaphat. Ez megköveteli egy négyéves továbbképzési időszak elismerését, legalább egy és fél évvel egy továbbképző intézményben. Ezenkívül két éven belül kötelező a 200 órán át tartó környezetgyógyászati ​​kurzuson való részvétel.

Kezelések és terápiák

Mint már említettük, a környezetgyógyászat olyan betegségekkel foglalkozik, amelyeket környezeti hatások okoznak. A fő szennyezést a lakó- és munkaterületen található szennyezőanyagok okozzák, az összes környezeti betegség 70–80% -a szennyezésből származik.

Ezek a szennyező anyagok magukban foglalják a szőnyegek, festékek vagy ragasztók oldószergőzét, forgácslap formaldehidjét, rovarirtókat, herbicideket és favédőszereket. A műszaki eszközökből származó gőzök szintén nagy szerepet játszanak. A szennyező anyagoknak való kitettség mellett a rejtett penész expozíció a környezeti betegségek nagy részét is okozza. A penész spórákon kívül a penész kipufogása betegségeket is okozhat. A zaj a fizikai szennyezés fontos forrása.

Az elektromágneses terek vagy a sugárzás néha környezeti betegségeket is okozhatnak. A biológiai környezetszennyezés bizonyos biológiai ágensekkel szembeni fertőzésekben és allergiákban nyilvánul meg. A betegség kialakulásának mechanizmusai különböznek. A biológiai és kémiai szerek toxikus folyamatokat és allergiákat válthatnak ki a szervezetben. Bizonyos vegyi anyagok toxinokként hatnak az anyagcserében és lebontják azt. Allergiák esetén a ártalmatlan fehérjék elleni antitestek nagyobb mértékben fejlődnek ki. A szennyező anyagok károsíthatják a nyálkahártyát, és így elősegítik az allergének bejutását a testbe. A penészreakciók változatosak és összetettek. Sok gombás spóra olyan toxinokat tartalmaz, amelyek a test krónikus mérgezését okozzák.

Ezenkívül az öntőformákból származó úgynevezett illékony MVOC-k (illékony szerves vegyületek) gyakran nem specifikus panaszokat okoznak. A környezetgyógyászat nagy területe a nehézfémek fizikai expozíciója. A nehézfémek expozíciójának forrása lehet élelmiszer, víz, talaj vagy a test implantátumai. Az amálgám higanynak való kitettsége szintén továbbra is komoly probléma. A környezeti tényezők nagyon összetett hatással vannak a szervezetre.

Mindenki külön-külön reagál. Gyakran nem könnyű egyértelműen diagnosztizálni a környezettel összefüggő betegségeket, főleg mivel sok nem környezettel összefüggő betegség lefolyását környezeti tényezők befolyásolják. A környezeti betegségek nyilvánvalóan allergia és mérgezés. A kapcsolatok egyértelmûek olyan fizikai reakciók esetén is, mint a zaj vagy az elektromágneses és ionizáló radioaktív sugárzás. Különösen súlyos környezeti betegség az MCS. Az MCS többszörös kémiai érzékenységet jelent, és többszörös kémiai intoleranciát jelent.

Ebben a betegségben még az illatanyagok, oldószerek, cigarettafüst vagy kipufogógáz legkisebb gőzei is elegendőek a legsúlyosabb fizikai tünetek kiváltására, fáradtság, szédülés, fejfájás, légszomj vagy egyéb fájdalom. Ugyanakkor, ha a ravaszt eltávolítják, a tünetek is megszűnnek. A krónikus fáradtság szindróma (CFS) egy másik klinikai képet képvisel, amely úgy tűnik, hogy különféle betegségek komplexe, amelyben a környezeti tényezők, például a nehézfémek mérgezése is szerepet játszhatnak.

Diagnózis és vizsgálati módszerek

A környezeti betegség diagnosztizálása gyakran nem olyan könnyű. A környezeti hatások gyakran láthatatlanok, hallhatatlanok és nem lehet szaga. Ha olyan nem specifikus panaszok, mint fáradtság, kimerültség, koncentrációs rendellenességek, allergiák, gyakori fertőzések vagy légzési problémák fordulnak elő, és azokat nem lehet egyértelmű okhoz rendelni, akkor a környezetszennyezést nem szabad kizárni.

Ez először az orvos átfogó kórtörténetét igényli. Ha a betegségnek nincs klasszikus oka, akkor a lakó- és munkaterületen környezeti vizsgálatokat kell végezni. Számos lehetséges szennyező forrás létezik. Először anyagmintákat lehet venni szőnyegekből, szőnyegekből, falemezekből vagy porból, és megvizsgálni rovarirtó szerek, favédő szerek vagy más kémiai szennyező anyagok szempontjából. A beltéri levegőmérések oldószereket, formaldehidet, MVOC-kat vagy penész spórákat is észlelnek. További anyagminták megerősítik vagy megcáfolják a rejtett penészfertőzés minden gyanúját.

Ha van expozíció, akkor az expozíció forrását el kell távolítani. A tünetek utólag gyakran javulnak. A vízkutatások feltárják az esetleges nehézfém-szennyeződéseket. Természetesen az amalgám okozta higanymérgezést is ellenőrizni kell. A többszörös kémiai intolerancia könnyen diagnosztizálható, mivel a kilégzés és a tünetek súlyossága közötti kapcsolat könnyen felismerhető. Az indító forrás eltávolítása után a tünetek azonnal eltűnnek.