Állásfázis

A Állásfázis a mozgás fontos alkotóeleme, mint a járási ciklus része. Az értékvesztés jelentősen csökkentheti az életminőséget.

Mi az álláspont?

A járási ciklus részeként az álló lábfázis a mozgás fontos alkotóeleme.

A járási ciklus állása és az egyik láb lengő fázisa. Az indul és végződik, amikor a sarok megérinti a padlót. Az álló lábfázis azt a részt képviseli, amelyben a láb a talajjal érintkezik, és az izmok előremozgatják a testet.

A járási elemzés során 5 alfázisra oszlik, az első és az utolsó nagyon rövid, és mindegyikük jelzi a lengő láb fázisára való átállást. Ezeket a momentumokat kettős terhelési fázisoknak is nevezik, mivel mindkét láb egyszerre érintkezik a talajjal.

Először is, a sarok súlyterhelés nélkül érkezik a talajhoz, amelyet a teher átvitele követ, amikor a láb talpa érintkezik a talajjal. A középső helyzetben a láb majdnem a test súlypontja alatt van, és a teljes testtömeg a lábon hat. Ebből a helyzetből a testet továbbmozgatják a csípőízület nyújtásával, hogy végül a sarok felemelésével megindítsák a következő lengő láb fázist.

Normál sétálási sebesség mellett a borjúizmok végzik a test meghajtását. A test előrehaladó mozgásával egyidejűleg a láb elmozdul.

Funkció és feladat

Az álló lábfázis fontos része az előrehaladásnak, és ezáltal az ember mozgásának. A teljes test meghajtása ebben az időszakban zajlik, míg a lengő láb fázisban csak a szabad lábat szállítják előre.

Különböző mechanizmusok képesek a mozgási folyamatot a különböző igényekhez és körülményekhez igazítani. Normál gyaloglási sebességnél a fázisokat úgy kell beállítani, hogy a gördülési folyamat során az ízületeknek a lehető legkisebb legyen a feszültség, és a függőleges mozgások minimalizálva legyenek. Ez elsősorban a térdízületen keresztüli ellenőrzés felelős. A súlyátvétel szakaszában még mindig jelentősen meghajlik annak érdekében, hogy tompítsák a bejövő terhelést. A teljes meghosszabbítást csak akkor lehet elérni, ha a rakományt teljesen átvették.

A mozgások gyorsulása azt jelenti, hogy az első fázist egyre inkább átugorják. A láb közepén lefelé ér, és a súlyt azonnal fel kell venni, amikor a talajjal érintkezik. Ennek oka az is, hogy futás közben van egy repülési szakasz, és amikor az egyik láb leszáll, a másik láb még mindig teljesen a levegőben van. A séta különbözik ettől.

A gyorsabb mozgás azt is jelenti, hogy a borjúizmok már nem a fő meghajtást hajtják végre, hanem egyre inkább a csípőhosszabbítók támogatják. A két izomcsoport összekapcsolt tevékenysége különösen erős egy hegyi futás közben.

A mozgás során funkcionális különbségek merülnek fel, attól függően, hogy lefelé vagy felfelé. Felfelé haladva nem a sarkot, hanem az elülsõ lábat kell feltenni, miközben lefelé halad, a sarokterhelést hangsúlyozzuk, és ez a fázis meghosszabbodik. A súlyt addig kell átvinni, mielőtt a talp talpja eléri a talajt.

Mindkét láb mozgásának ütemezése és a helyes koordináció különösen fontos a kör alakú és ritmikus járáshoz.

Itt megtalálja gyógyszereit

Balance Gyógyszerek az egyensúlyzavarokhoz és szédüléshez

Betegségek és betegségek

Minden olyan sérülés és betegség a láb területén, amelyek bizonytalanságot okoznak, vagy fájdalommal járnak, amely fokozódik a lépésben, negatív hatással van az álló láb fázisának végrehajtására. Lényegében a járási ritmus megváltozik, amikor az egyik lábát érintik. A fájdalom vagy a fájdalom súlyosbodása a terhek felvételekor azt jelenti, hogy az érintkezési időt a lehető legrövidebbre kell tartani, a láb a normálnál gyorsabban hagyja el a talajt. Az érintetlen lábhoz képest az álló láb fázisa lerövidül, és sántuló járás lép fel. Az ilyen járási változások akut sérülések, például törzsek, szakadt izomrostok, meniszkuszi elváltozások vagy törések, valamint a csípő- vagy térdízület degeneratív változásaiból származhatnak.

Különösen a csípőízület csontritkulása gyakran jellemzi a járási mintázat olyan változásait, amelyek befolyásolják az álló láb fázisát. Ez magában foglalja az úgynevezett köldökzsinórot (Duchenne végtag), amelyben az érintett emberek a test felső részét az álló lábfázisban az érintett láb felé döntik, hogy csökkentsék a terhelést és elkerüljék a fájdalmat. A csípő-osteoarthritis másik járási változása az úgynevezett Trendelenburg-jel. A szelíd viselkedés által gyengített izmok már nem tudják a medenget vízszintes helyzetben tartani az álló lábfázisban, és lefelé billennek. Ez olyan megjelenést hoz létre, amely hasonlít a nem koordinált modell sétára.

A neurológiai rendellenességek az egész járási mintát és különösen az álló láb fázist befolyásolhatják. Az idegrendszeri sérülések, amelyek megbénítják a testtömegért felelős izmokat, elégtelen erőt eredményezhetnek. Különösen fontos a négyfejű femoris izom optimális működése, mivel ez a felelős a test fő részének a gravitáció elleni küzdelemért. Ha ez az izom teljesen vagy hiányosan megbénul, például sérvült korong, perifériás idegi elváltozás vagy központi idegrendszeri betegség következtében, a lábat az álló láb fázisában nem lehet vagy csak rövid ideig stabilizálni lehet. Hasonló mechanizmusok fordulnak elő az idősebb embereknél is, akik általános izomgyengeségtől szenvednek.

A stroke eredményeként kialakult hemipleggia gyakran görcsös járási mintázathoz vezet, amelyben az álló lábfázis folyamata jelentősen megváltozik. A lábat azonnal az elülső lábával helyezzük el, teljes térdhosszabbítással. Ezután a mozgások sorrendjét koordináltan megváltoztatjuk.