Soapwort

A Soapwort egy növény, amelyet szappanpótlóként használtak már a középkorban. Innen ered a neve. Közismert szappancsörlőnek vagy mosodai gyógynövénynek is nevezik. Ugyanakkor egy vad gyógynövény, amely enyhíti a köhögést.

Szappannövények előfordulása és termesztése

A kemény gyógynövény évelő, lándzsás levelekkel rendelkezik, és fél méternél magasabb is lehet. A Soapwort a szegfű családjába tartozik, és körülbelül negyven fajt tartalmaz. A botanikai név Saponaria officinalis. Vadon élő növényként őshonos Európa és Nyugat-Ázsia mérsékelt területein. A bevándorlók Észak-Amerikában is terjesztették. A megművelt formához tartozó területek Kínában, Iránban és Törökországban találhatók. A kemény gyógynövény évelő, lándzsás levelekkel rendelkezik, és fél méternél magasabb is lehet.

Fehér vagy rózsaszín virágok jelennek meg június-októberben. A szár kissé szőrös és vöröses színű, ami magyarázza a vörös szappangyökér néha használt kifejezését. A talajban a gyógynövény annyira vastag, mint egy ujj. A szappannövény előnyös helye a homok, a kő és a kavicsos talaj. Vadonban az utak mentén, a vasúti rakpartokon, a homokos partszakaszokon, a bokrokban, a kavicsos partokon és a törmelék területeken nő.

A gyógynövényt a kertben is lehet ültetni, feltéve, ha laza és tápanyagban gazdag talaja van. A növényben található szaponinok miatt a gyógynövény kissé mérgező és veszélyes bizonyos állatokra, például macskákra és rágcsálókra nagy mennyiségben.

Hatás és alkalmazás

Nem lehet pontosan meghatározni, hogy mikor használták először a szappannövényt tisztítószerként. Az biztos az, hogy a legkorábbi időkben használták. Bebizonyítható, hogy a középkorban elsősorban szerzetesek és szegény emberek, akik nem tudták megfizetni a szappant, fordultak hozzá. A gyökereket és a leveleket használták, amelyek a legtöbb szaponint tartalmazzák. Ez a gyógynövény fő alkotóeleme, amely a víz képződéséhez habot okoz. A középkorban az emberek nemcsak a talajban lévő gyökérdarabokkal és vízzel tisztították ruháikat, hanem edényeiket és a juhok gyapjúját is. Manapság a szappannövényt részben ismét szerves szappanpótlóként használják.

Vannak foltospermet és nagy teljesítményű mosószer. Ezek a tisztítószerek különösen szelíd a szövetre, és csipke, selyem vagy gyapjú készítéséhez jól alkalmazhatók. A nagy szennyeződésű textíliák azonban előkezelést igényelnek, mivel a tisztítóhatás nem egyezik meg a szappan vagy más kémiai anyagok teljesítményével. A mosási hatást a hajápolásban is használják: samponból készülhetnek a gyökérdarabok. Habképző tulajdonságainak köszönhetően a kozmetikumok szappanharat használnak a bőr tisztítására szolgáló termékekben.

A növény használata azonban elsősorban az orvosi és a természetgyógyászati ​​területeken történik. Számos gyógyszer, amely enyhíti a váladékot és a köhögést, tartalmazza a gyógynövényt, ezért közismert nevén Köhögés gyökér ismert. A szárított gyökerek és rizómák kész készítményekben találhatók, vagy gyógynövényboltokban megvásárolhatók. A naturopathia a gyökereket tea vagy főzet formájában használja. A szappanhajtó a bőrbetegségek kezelésére is használható.

Az arab orvoslásban még a lepra és a bőrfekélyek leküzdésére is felhasználták. Étkezésként való használata ritkábban fordul elő. A virágok ehetők és jól illeszkednek a káposzta salátákhoz. Ugyancsak otthoni gyógyszernek tekintik a ruházati lepkék számára. A gyógynövényt habverő szerként használják a hagyományos halva desszertben. Dísznövényként a növény természetes kertekbe illeszkedik, és jó nektárforrást jelent a pillangók számára. A gyógynövényt azonban nagyon ritkán találják meg a növényközpontokban, csak a vetőmagokat lehet egyszerűen megvásárolni az interneten.

Fontos az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából

A hagyományos gyógyászat a szappannos összetevőit használja a felső légúti betegségek, például köhögés, torokfájás vagy hörghurut kezelésére. A benne levő szaponinok elősegítik a hörgők váladékának elválasztását, és így megkönnyítik a szájszekréciót, ugyanakkor enyhítik a torokfájást és a rekedést. Cseppek vagy tea formájában a gyógynövényt köptetőként használják.

Javasoljuk, hogy a teát hidegen állítsa, hagyja állni néhány órán keresztül, majd forralja fel, és végül öntse szitán. Így lehet a legjobban kifejteni hatását. A klinikai vizsgálatok folytatják a gyógynövény szuporinjának a daganatok elleni küzdelem előnyeinek vizsgálatát. A naturopathia egyéb hatásokat tulajdonít a szappannövénynek: Vizelethajtó, ezért alkalmas a reumás betegségek kezelésére. Hashajtó, tisztítja a vért, serkenti az emésztést és elősegíti az anyagcserét.

Amellett, hogy megfázásként alkalmazzák, a homeopátia fejfájáshoz is használja. A vírusos betegségek esetében ez természetes módszer a leküzdésükre is. A gyökérdarabok és a levelek jók a lábfürdőkhöz vagy a sportoló lábához való párnákhoz. A gyógyszer hasznos lehet a bőr betegségeiben is. A gyökérdarabkákból származó főzetek enyhíthetik a viszketést, a pattanásokat és az ekcémát. A gyönyörű bőr otthoni gyógyszere a szappanfürdővel való fürdés.

Fontos azonban, hogy a szappankeverékkel kevert víz ne kerüljön a szembe. Mivel a gyógynövény gyengéd a bőrre és kedvező a bőrre, alkalmas érzékeny bőrre és neurodermatitiszre. Belső alkalmazás esetén meg kell jegyezni, hogy nagy adagokban mérgező. Hányást okozhat, irritálhatja az emésztő szerveket és a húgyúti rendszert. Javasoljuk, hogy kövesse az adagolási utasításokat, és beszélje meg orvosával. A tea használatakor a maximálisan javasolt mennyiség két csésze naponta.