A Ritmiás képesség az a képesség, hogy alkalmazkodjanak a saját mozgási ritmusához egy adott ritmushoz. Ezek a koordinációs készségek különösen relevánsak a sportgyógyászatban. Károsíthatja a központi ideggyulladás, vérzés, sérülések vagy tömegek.
Mi a ritmikus képesség?
A sportgyógyász szakember megérti a ritmikus képességet, hogy az összesen hét koordinációs képesség közé tartozik. A kapcsolódás, az alkalmazkodás, a megkülönböztetés és az egyensúly megteremtése, valamint az orientáció és a reakció képessége mellett a ritmikus képesség lehetővé teszi az idegrendszer és az izmok tökéletes kölcsönhatását. Ez a tökéletes interakció nagyon hasznos a mindennapi életben, és nélkülözhetetlen a sportos kihívásokhoz.
A ritmikus képességgel rendelkező személy érzékeli egy adott mozgási ritmust, felismeri azt, és saját mozgását hozzáigazítja ehhez a ritmushoz. Saját mozgásainak egy adott ritmussá történő adaptálása egyre fontosabb szerepet játszik sok sportban, például a táncban, de a labdában is.
Annak ellenére, hogy nem tudunk alkalmazkodni egy adott ritmushoz, végül alig lehetséges mozgás - még a sporton kívül is. Egy ideje a különféle sportok edzőegységei gyakran a ritmikus képesség edzésére koncentráltak.
Funkció és feladat
Az emberek koordinációs képességei lehetővé teszik az érzékszervek, a központi idegrendszer és az izmok közötti harmonikus kölcsönhatást. A koordináció elsősorban lehetővé teszi a célzott mozgásokat vagy az egyes mozgáskomponensektől származó célzott mozgások sorrendjét.
Az intermuszkuláris koordináció több izom összehangolt kölcsönhatására utal. Ezt meg kell különböztetni az intramuszkuláris koordinációtól, amely az idegek és az izomrostok kölcsönhatását írja le egyetlen izomban.
A mozgás áramlása, a mozgás sebessége és a mozgás pontossága mellett a mozgás ritmusa információt nyújt az ember koordinációs képességéről. Az erő, a kitartás és a sebesség kondicionáló képességeivel együtt a koordinációs készségek képezik a sportmotor képességeit.
Az atlétikai mozgás szekvenciák összetettebbek, mint a mindennapi mozgások. Ezek általában lényegesen több, pontosabban összehangolt egyéni mozgásból állnak, és általában maximálisan szükségesek az inter- és intramuszkuláris koordinációra.
Az ember koordinációs képessége elsősorban azt határozza meg, hogy képes-e valaki sporttechnikákat és sportkészségeket megtanulni, és mennyire jók ezekben a technikákban és készségekben. A koordinációs készség részeként a ritmikus képességnek is vannak ezek a tulajdonságok. Az érzékszervi érzékelés és az izmok koordinációja a ritmusképesség egyik legfontosabb alkotóeleme.
Egy jó labdarúgó például a labda sebességét érzékeléseinek kölcsönhatásán, légszennyezésen és látványon keresztül érzékeli. Tisztában van saját térbeli helyzetével és saját helyzetével a labdával kapcsolatban az izomérzék és az egyensúly érzékelése révén. Ezután mozgását pontosan hozzáigazítja a kívülről érzékelt ritmushoz egy adott cél elérése érdekében.
A táncosok számára is szerepet játszik például a ritmus létrehozása. Hallhatóan érzékeli a zene ritmusát. Vizuálisan felismeri táncpartnerének mozgási ritmusát. A mozgás ritmusát e két ritmushoz igazítja.
A ritmikus képesség így biztosítja a saját mozdulatok ritmikus tervezését, és kiemelés révén lehetővé teszi a mozgás értelmes szerkezetét. Noha a ritmusra vonatkozó követelmények sporttól függően eltérnek, a másik sportágak jellemzőit általában képzett szakemberek számára könnyebb megtanulni, mint inaktív személyeket.
Itt megtalálja gyógyszereit
Concentration Koncentráció rendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszerekBetegségek és betegségek
A koordinációs készségek és így a ritmikus készségek nem mindenkiben azonosak. A ritmus képessége bizonyos mértékig kötődik az anatómiai struktúrák, például a központi idegrendszer és az érzékszervi rendszer zökkenőmentes működéséhez. Az összes koordinációs készség nagy részét a gyakorlás révén, nem pedig veleszületett formában szerezzük.
Ez a ritmikus képességet megtanult és így kiképezhető képessé teszi. Az érzékek például élesedhetnek. Ez különösen igaz a mozgási ritmusra. A gyenge ritmikus képességnek nem feltétlenül kell betegségértékkel járnia.
Például, ha egy gyermek nem különösebben aktív és ritkán mozog, felnőttkorban általában gyengébb ritmikus képességgel bír, mint egy aktív gyermeknél - ez egy másik oka annak, hogy a fizikai játék és a romping előnyös.
Ugyanígy a versenyző sportolónak jobb az ritmusképessége, mint az átlagnál. Ez azonban nem teszi az átlagember kóros képességét ritmus létrehozására.
Tehát a fokozatos különbségek nem szokatlanok. Ennek ellenére az észlelési rendszerek károsodása, a központi idegrendszer károsodása vagy az izomszerkezetek károsodása a ritmusképességet még nehezebbé vagy lehetetlenné teheti.
A stroke például befolyásolhatja mind az észlelési rendszert, mind az idegvezetések vezetőképességét. Ha a motoros idegvonalak megsérülnek, akkor a saját mozgási ritmust már nem lehet a külső ritmussal adaptálni, mivel a központi idegrendszer parancsai csak késéssel érik el az izmokat.
A gerincvelőben található piramis és extrapiramidális idegvonalak gyulladása szintén ronthatja a motoros képességeket, és ezáltal korlátozhatja a ritmust. Ugyanez vonatkozik az agy érzékelő motorjainak vagy a kisagy gyulladására.
A demielinizáló betegségek szintén késleltetik az idegruha vezetési sebességét. Az olyan betegségek, mint a Parkinson, az Alzheimer vagy az ALS, akár teljesen lebonthatják a központi idegrendszer motoros központjait. Az agyban vagy a gerincvelőben lévő daganatok és egyéb tömegek szintén befolyásolhatják a ritmust.
Számos neurológiai vizsgálati módszer teszteli a beteg koordinációs képességeit a központi idegrendszer károsodásának felmérése és lokalizálása céljából.
Mint minden koordinációs készség, a ritmikus képesség általában az életkorral csökken. Ez akkor is érvényes, ha nincsenek központi idegrendszeri rendellenességek.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
