A meticillin egy antibiotikum a hatóanyagok penicillin csoportjából. Csak gram-pozitív baktériumokkal, például Staphylococcus aureus ellen hatásos, ezért nagyon szűk aktivitási spektrummal rendelkezik. Manapság már nem használják gyógyszerként, hanem csak indikátorként használják az MRSA-rezisztencia tesztek során.
Mi a meticillin?
A meticillint tekintik az első olyan penicillinnek, amelyben a baktériumok penicillinázzal szembeni rezisztenciáját megállapították. A meticillin jellegzetes tulajdonsága egy béta-laktám gyűrű, amely szterikusan árnyékolt a külső pusztulás ellen. A penicillinase enzim lebontja ezt a béta-laktám gyűrűt a penicillinekben, és hatástalanná teszi őket.
A meticillinnek azonban van egy oldala, amely megakadályozza az enzim hozzáférését a béta-laktám gyűrűhöz. Ezért a meticillin sok reményt hozott arra, hogy hatékony penicillinné váljon a gram-pozitív baktériumok ellen. 1959-ben a Beecham gyógyszergyártó cég fejlesztette ki. A kezdetben a Staphylococcus aureus baktériummal szembeni fertőzéseket hatékonyan lehetett leküzdeni. Egyre több ellenállás alakult ki.
A meticillint parenterálisan (nem az emésztőrendszeren keresztül) kellett beadni, mert sav-érzékeny, ezért a gyomorban elpusztul. A meticillint később penicillin-oxacillinnel vagy flucloxacillinnel helyettesítették, amelyek szintén rezisztensek a penicillinázra, mivel sav-rezisztensek, ezért orálisan is beadhatók. Ugyanakkor kevesebb mellékhatáshoz vezetnek, mint a meticillin.
Ugyancsak megdöntötték azt a meggyőződést, hogy a meticillin nem vezethet rezisztenciához a baktériumtörzsekben. Ma az MRSA (meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus) kifejezés a veszélyes, multirezisztens kórházi csírát jelenti.
Farmakológiai hatás
A meticillin antibakteriális hatása a gram-pozitív baktériumokkal szemben a murein réteg felépítésének romlásán alapul. A meglévő baktériumokat a meticillin nem támadja meg. A sejtek profilozását azonban akadályozzák, mivel a baktériumok sejtfala nem alakulhat ki a murein réteg megszakadt szerkezete miatt. A murein egy peptidoglikán, amely nélkülözhetetlen a baktériumsejt falának felépítéséhez. A gram-negatív baktériumokkal ellentétben a gram-pozitív baktériumok vastag mureinréteggel rendelkeznek. Ezért a meticillin csak a gram-pozitív baktériumok ellen hatásos. A gram-negatív baktériumok azonban ellenállnak a meticillinnel szemben.
A murein réteget a transzpeptidáz bakteriális enzim segítségével építik fel. A transzpeptidáz enzim biztosítja az N-acetilmuramid sav és N-acetil-glükozamin kapcsolatát murein kialakulásához. A transzpeptidáz azonban érzékeny az összes béta-laktám antibiotikumra. A béta-laktám antibiotikumok szoros kötés kialakításával gátolják az enzimet. E reakció során a béta-laktám gyűrű kinyílik, és ebben a formában kötődik az aminosavakhoz az enzim aktív központjában, így a transzpeptidáz elveszíti hatékonyságát. A folyamatos mutációk egyre stabilabbá tették a transzpeptidázt a béta-laktám antibiotikumok ellen. A béta-laktamin-penicillinekkel, például a meticillinnel szembeni rezisztencia már korán kialakult.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
Az 1950-es évek végétől a meticillint antibiotikumként alkalmazták a gram-pozitív baktériumok ellen. Különösen alkalmazhatónak találta a Staphylococcus aureus fertőzések elleni küzdelemben. Ezek a baktériumok általában ártalmatlanok. Mindenhol megtalálható az emberek és állatok bőrén és nyálkahártyáin. Súlyos fertőzések azonban előfordulhatnak immunhiányos embereknél.
A meticillin megállította ezen baktériumok terjedését. Mivel azonban a meticillin érzékeny a savakra, infúzióval kell beadni. Az idő múlásával a meticillint végül sav-rezisztens béta-laktám antibiotikumok, oxacillin, flucloxacillin és dicloxacillin váltották fel. Ugyanúgy működnek, mint a meticillin, de kevesebb mellékhatásuk van.
Manapság a meticillint csak az MRSA rezidenciateszt részeként használják indikátorként az oxacillin és más antibiotikumok mellett. E vizsgálatban eredetileg a meticillint használták vezető antibiotikumként. Ez a multirezisztens kórházi baktériumok MRSA nevét is felveti. Az MRSA elnevezés mellett az ORSA (oxacillin-rezisztens Staphylococcus aureus) beépült a kórházi baktériumokba, mivel manapság az oxacillint gyakran használják indikátorként.
A meticillin tényleges orvosi jelentősége azon a tényen alapszik, hogy ez volt az első penicillináz-rezisztens penicillin. Szűk sávú antibiotikum volt a gram-pozitív baktériumok ellen.
Kockázatok és mellékhatások
A meticillin fokozott használata többek között hozzájárult a multirezisztens baktériumok kialakulásához. Az első használat során az 1950-es évek végén a meticillinnel szembeni rezisztencia kialakulása kizárt volt. Azonban az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok fejlődtek ki az első években. Manapság az MRSA-t vagy az ORSA-t tekintik a multirezisztens baktériumok legfontosabb képviselőinek.
Mivel a meticillin használata nagyon korán kezdődött, az antibiotikumokkal szembeni első rezisztencia a meticillinnel társult. Megállapítást nyert, hogy ezek a baktériumok más béta-laktám antibiotikumokkal szemben is rezisztenciát mutattak, mivel ezek hatásmechanizmusa hasonló.
A meticillint különösen a kórházakban, más egészségügyi intézményekben vagy ápolási otthonokban alkalmazták, mivel itt a Staphylococcus aureus-fertőzések legtöbbje az itt kezelt immunhiányos betegek miatt fordult elő. Ennek eredményeként a baktériumok kezdetben fejlesztettek ki rezisztenciát béta-laktám antibiotikumokkal, később részben más antibiotikumokkal szemben is.
A multirezisztens baktériumok megjelenése a kórházakban, más egészségügyi intézményekben és ápolási otthonokban komoly kihívást jelent az egészségügyi szektor számára.Az antibiotikumok és különösen a meticillin tömeges, megkülönböztetés nélküli kezelése olyan betegségekhez vezetett, amelyek a múltban nem léteztek. Ezenkívül immár egyre nehezebb a Staphylococcus aureus fertőzéseket visszaszorítani immunhiányos embereknél, mivel egyre több rezisztencia alakul ki bizonyos antibiotikumokkal szemben.
.jpg)
