inhalátorok vagy inhalátorok a gyógyszerek hatóanyagait porlasztás vagy párologtatás útján szállítják a légutakba. Manapság az inhalátorok elsősorban sűrített levegős vagy ultrahangos inhalátorok. Az inhalálókészítmény terápiás előnyei vannak olyan légzőszervi betegségeknek, mint például az asztma.
Mi az inhalátor?
Inhalálókészülék segítségével a porított aktív összetevőket szállítják az alsó és a felső légutakba. Minél finomabb a por porlasztása, annál mélyebben hatnak be a hatóanyagok. A rendkívül finoman porlasztott por egy inhaláló segítségével eljut a hörgőkhöz.
Az összes inhaláló készülék előfutára az volt, hogy illóolajokat lélegezzenek be, amelyeket forró vízben oldottak fel és vízgőzként belélegezték. Még ma is ez a típusú kezelés még alkalmazható például megfázás esetén. A 19. század elején voltak az első porcelán inhalátorok. Ugyanezen század folyamán az érzéstelenítőt éter-inhalálón keresztül adták az érzéstelenítéshez a műtét előtt. Röviddel ezután az inhalátor műanyagát, üvegét és fémét is felfedezték. Manapság az inhalátorok elsősorban a különböző légzőszervi betegségek kezelésének célját szolgálják.
Két eszköz uralkodott az eszközöknél: az ultrahangrendszer és a sűrített levegő rendszer. A légzőszervi betegség típusától függően a terápiás inhaláció sok esetben járóbeteg-alapon alkalmazható a modern inhalációs eszközöknek köszönhetően. Ez a kezelés sokáig elképzelhetetlen volt, és csak a 20. században alakult ki az orvostudomány és a műszaki fejlődés eredményeként.
Alakok, típusok és típusok
A legnépszerűbb inhaláló készülékek az elektromos sugárhajtású porlasztók. Ezekben az elektromos készülékekben egy kompresszor sűrített levegőt generál. A sűrített levegőt egy fúvókából szállítják, amely a hatóanyagot ködös formává préseli. Az inhalátor körülbelül három mikrométer nagyságú ködcseppecskéken belélegzi a hatóanyagot egy maszkon vagy a készülék szájrészén keresztül. A gőz így eléri a mély légutakat és behatol a legkisebb szakaszokba. Az ilyen típusú inhalátorokat soha nem szabad olyan anyagokkal használni, mint például illóolajok. Ezek az anyagok eltömíthetik a készülék fúvókáját, és az inhalátort használhatatlanná tehetik.
Az ultrahangos inhalátorok teljesen eltérően működnek, mint a sugárhajtású porlasztók. Ezekben a rendszerekben a vizet rezegtetik. Az oszcilláló mozgások a legkisebb részecskéket engedik ki az inhalálóból, amelyeket az inhalátor felveszi a maszkon vagy a szájrészen. Az ultrahangos inhalálókat általában egy újratölthető elem működteti. A sűrített levegős inhalátorokkal összehasonlítva ezek csendesebbek és képesek még a hatóanyagok finomabb porlasztására.
Már egy ideje vannak rezgő membrán inhalátorok, amelyek ugyancsak rezgéssel működnek.
Felépítés és funkcionalitás
A sűrített levegős sugárporlasztók sűrített levegőn keresztül működnek, amely egy gyógyszeroldatot porlaszt. Hasonló hatás figyelhető meg, ha egy szalmán át egy üvegbe fújják. Az emelkedő cseppek felfelé húzzák a folyadékot. Pontosan ez az elv a fúvóka sűrített levegős porlasztójának, amely szerint a leírt rendszer ezekben az eszközökben mikroszkopikus szinten zajlik.
Az ultrahangos inhalátorok viszont apró jeladót tartalmaznak az ultrahangos egységek továbbítására. A gőz-inhalátorokkal ellentétben a vizet nem párologtatják el, hanem inkább a szó legszorosabb értelmében porlasztják. Ezek a porlasztók sokkal hatékonyabbak, mint más inhalátorok, mert sókat és kisebb hatóanyagokat is szállíthatnak, amelyeket a gőz-inhalátorok hagynak a készülékben. Az elektromos rezgéseket az ultrahangos inhalátorok mechanikus rezgésekké alakítják át, amelyek a vízbe kerülnek, és így apró cseppek képezhetnek a folyadékból.
Egy újabb találmány a vibráló membrán technológiával rendelkező inhalátorok. Egy porózus és vibráló membrán lehetővé teszi a folyékony gyógyszer kis részecskéinek áthaladását mindegyik rezgés során, amelyek a szájrészen át vannak vezetve. Az ilyen típusú inhaláció rövid kezelési ideje miatt a vibráló membrán inhalátorok különösen népszerűek a gyermekek körében.
Az asztmás betegek számára az inhalátor szivattyúrendszerként is kapható. A mechanikus pumpáló mozgást a sürgősségi gyógyszer porlasztására használják.
Orvosi és egészségügyi előnyök
Az inhalátorokat akut és krónikus légúti megbetegedések kezelésére használják. Különösen a COPD, az asztma és a hörghurut, valamint olyan betegségek, mint például a cisztás fibrózis kapcsán, fontos terápiás funkciókat látnak el.
Az asztmák számára ma vannak a fent említett zsebinhalátorok, amelyeket asztmapermetnek is hívnak, és amelyek a pumpálási mechanizmuson keresztül kezdenek a porlasztásnak. A találmány akut asztma roham esetén még életmentést is megmenthet, mivel azonnal alkalmazható önsegítségnyújtást biztosít. Az inhalátorok egészségügyi előnyei ennek megfelelően magasak.
Az orvos eseti alapon dönt arról, hogy az inhalátorok milyen típusúak a legmegfelelőbbek egy betegség kezelésére. Például gőz nebulizátorokat ajánlunk a sinus fertőzésben szenvedő betegek számára. Az ultrahangos inhalátorok viszont elérik a hörgőcsövek mélységét, és ezért akut bronchitisben szenvedő betegeknek is segíthetnek.
Mivel sok inhalálórendszer most járóbeteg-alapon is használható, a légzőszervi betegségben szenvedő betegek bizonyos mértékű ellenőrzést és biztonságot kapnak saját terápia felett, amikor az eszközöket felírták. A járóbeteg és önálló alkalmazás, valamint annak bizonyossága, hogy az inhalátor a zsebében van, nyugtató hatással lehet a betegre. Ilyen módon aktívan hozzá tud járulni a terápiához, hogy kevésbé legyen kitéve és vészhelyzetben képes maga is cselekedni. A tisztán fizikai szint mellett az inhalátor fontos funkciót tölt be pszichológiai szinten is.
