Szaruhártya (szem)

Csak egy ép Szaruhártya garantálja a tiszta képet. Hatalmas törésképességével rendkívül fontos a látás szempontjából. A szaruhártya különös figyelmet igényel, mivel a különböző veszélyekkel közvetlenül a környezetnek van kitéve.

Mi a szem szaruhártyája?

A dermán kívül a szaruhártya (latinul: szaruhártya) is a szem külső bőrének része. A szemgolyót szinte teljes egészében az átlátszatlan dermisz borítja, kivéve az elülső részt, amelyet az átlátszó, hajlított szaruhártya foglal el.

A görbület miatt a beeső fénysugarak össze vannak kötve, mielőtt elérnék a lencsét. A szaruhártya átmérője körülbelül 13 milliméter, a vastagsága közepén körülbelül fél milliméter. Nincsenek erek, amelyek akadályozzák a látványt.

A tápanyagok szállítása a vizes környezetben történik: a vizes humoron és a könnyfolyón keresztül. A szaruhártya és a dermisz találkozásának régióját limbusnak nevezik (latinul: él). A szaruhártya mögött vannak a tanuló és az írisz (latinul: írisz).

Anatómia és felépítés

A szaruhártya öt rétegből áll. A felszínen egy többrétegű lapos epitélium található: egy sejtréteg lapos, összekapcsolt sejtekkel, amelyek egymáshoz közel helyezkednek el, mint macskakövek. A vastagság a szaruhártya vastagságának egytized része. Az epitélium kb. Hét napon át képes megújulni. Az epitélium utolsó rétege az alapemembránnal hatol, amely beleolvad az úgynevezett Bowman membránba.

A Bowman membrán szilárd és rostos réteg, amely stabilitást biztosít. Nem tudja megújulni. A sztróma közvetlenül kapcsolódik a Bowman membránhoz. A stroma kötőszövet-szerű szerkezet és a szaruhártya teljes vastagságának 90% -át teszi ki. A szerkezeti fehérjék (kollagének) felelősek a keménységért és az alakért. A 78% víztartalom és a kollagén egységek speciális elrendezése biztosítják a szaruhártya átlátszóságát.

A sztrómáktól eltérő összetételű kollagén rostok a szomszédos bazális membrán részei. Descemet membránnak hívják, és kis vastagsága ellenére is nagyon ellenálló. Az egyrétegű szaruhártya endotélium, amely az ötödik réteget képviseli, a szem elülső kamra irányában halad.

Funkció és feladatok

Átlátszósága miatt a szaruhártya fontos feladatot tud végrehajtani: a fénysugarak akadálytalan átjutását a retina felé. Ugyanakkor védő funkcióval is rendelkezik. Ez egyfajta szélvédőként szolgál, ezért akadályt képez a káros külső hatások, például idegen testek és baktériumok ellen.

Kisebb hibák esetén a felső rétegek képesek újból megjavítani azokat gyorsan növekvő sejtekkel, és így elkerülhetőek a szemfertőzések. A szaruhártya szűrőként szolgál a napfény veszélyes UV-sugárzása szempontjából. A vizuális folyamat legfontosabb tulajdonsága az a képesség, hogy pontosan megtörje a beeső fényt, hogy az a lencsén keresztül elérje a retitát. Erős görbületének köszönhetően a szaruhártya kétharmadát teszi ki a látókészülék teljes törésképességéhez.

Ez a teljes 65 dioptria körülbelül 40-nek felel meg. A dioptria mérőegységet az optikai rendszerek törésképességének (szintén: törésképesség) megjelölésére használják. A töréshatást a szaruhártya és a lencse között elhelyezkedő vizes humor támasztja alá. A szem működése hasonló a kamera működéséhez. A szaruhártya és az lencse refrakciós közegként funkcionál, mint például a kamera lencséje, az írisz és a membrán, valamint a retina a filmnek.

Itt megtalálja gyógyszereit

Betegségek és betegségek

A szaruhártyát érintő leggyakoribb látási rendellenességek az astigmatizmus, amelyet asztigmatizmusnak is hívnak. A szaruhártya szabálytalan alakú vagy különböző mértékben hajlított az érintetteknél. Ennek eredményeként a beeső fénysugarak nem kerülnek egy pontra, így a képek torznak tűnnek.

Ez a látási rendellenesség gyakran veleszületett és gyakran előfordul rövidlátással vagy távollátással. A szaruhártya betegségei lehetnek gyulladásos, nem gyulladásos jellegűek vagy sérülések okozhatják. A ritkán előforduló, nem gyulladásos rendellenességek olyan alakváltozásokon alapulnak, amelyek funkcionális korlátozásokhoz vezetnek. Keratoconusban kúp alakú deformáció alakul ki a szaruhártya közepén, amely vékonyodhat és elszakadhat.

A szaruhártya gyulladását (latinul: keratitis) bakteriális vagy vírusos fertőzések, a szaruhártya kiszáradása (például a szem pislogása ritkán) vagy idegen testek okozhatják. A szaruhártya fekély (latinul: Ulcus corneae) kialakulhat a patogének által károsított szaruhártyából. Általában csak a felső rétegeket érinti ez a fekély. Ha az éles testek átszúrják a szaruhártyát, akkor a sérülések mellett fertőzéseket válthatnak ki.

A vegyi anyagok, például lúgok és savak sérülései súlyos hatásaik miatt különösen veszélyesek. Az érintett területeken kötőszövetet tartalmazó hegek képződnek, és az erek kiürülnek a szaruhártyába, ami rontja a láthatóságot. Ennek eredménye lehet a szaruhártya átlátszatlansága. A szaruhártya átlátszatlanságának másik oka a szaruhártya duzzadása, ami vízvisszatartáshoz vezet. Ezek a szaruhártya gyulladásából vagy fekélyéből származó szövődményekként fordulhatnak elő.