A Parahippocampal gyrus az agykéreg fordulata. A limbikus rendszerhez tartozik, hozzájárul a memóriafolyamatokhoz és fontos szerepet játszik a vizuális felismerésben.
Mi a parahippocampális gyrus?
A parahippocampális gyrus a hippokampusz közvetlen közelében található.
Ez az archicortex része, amely viszont a agyhoz tartozik. Filogenetikai szempontból az archicortex fiatalabb, mint a neocortex, de idősebb, mint a paleocortex. Az orvostudomány a hippokampust a limbikus rendszerhez rendeli, amely magában foglalja a parahippocampus gyrus is. Ezen a rendszeren belül a hippokampusz elsősorban a memória folyamataiban vesz részt.
Anatómiai szempontból a parahippocampális gyrus nincs teljesen elválasztva a környező agytól. Az egyik oldalon átjut az uncusba, a másik oldalán pedig a medialis occipitotemporal gyrusra (nyelvi gyrus vagy infracalcarinus gyrus) kapcsolódik. A parahippocampális gyrus és a medialis okipitotemporal gyrus alatt az oldalsó okklitotemporal gyrus (subcuneus) fekszik.
Anatómia és felépítés
A parahippocampális elülső régiójában a gyrus az entorginális kéreg része.
Ezt asszociációs kéregnek is nevezik, és három részből áll: az elülső, a parietális és a limbikus asszociációs kéregből. Ez utóbbi az a rész, amely a parahippocampális gyrusban fekszik. Ez megfelel a Brodmann 28. és 34. területnek. A limbikus asszociációs kéreg tovább osztható ventrális és dorsalis területre.
A parahippocampális gyrus hátsó része a parahippocampalis cortexhez tartozik, amelyhez az anatómia az laterális okklititotemporal gyrus területeit is kijelöli. A vizuális felismerés szempontjából releváns „parahippocampális hely” szintén az agyi konvolúciókon belül található.
A parahippocampális gyruskéreg hat sejtrétegből áll. Összességében a szövet szürke anyag, mivel főként idegsejttestekből áll. A tényleges információfeldolgozás a neurális hálózatokban zajlik. A szürke anyaggal ellentétben az agy fehérje túlnyomórészt myelinizált idegrostokból áll. Az idegrostok az idegselek szálszerű kiterjesztései, amelyek továbbítják az idegsejtek elektromos jeleit.
Funkció és feladatok
A parahippocampális gyrus a limbikus rendszer részét képezi, amely különféle anatómiai struktúrákból áll. Ezek összekapcsolódnak, és olyan feladatokra szolgálnak, mint az érzelmek, a memória, a tanulás és a vegetatív kontroll folyamatok. Ezek a funkciók azonban nem korlátozódnak a limbikus rendszerre. Például az agyban nincs központi memória a memória számára. Ehelyett az olyan memória folyamatok, mint például az emlékek kinyomtatása és visszahívása, az agy különböző területein oszlanak meg.
Az alapértelmezett módú hálózat központi szerepet játszik a memóriafolyamatokban. Különböző agyszerkezetek funkcionális hálózatát képviseli: Kutatási eredmények szerint a parahippocampális gyrus kulcsfontosságú szerepet játszhat az alapértelmezett módú hálózatban a hálózat és a mediális temporális lebeny közötti közvetítéssel (Ward et al., 2014). A parahippocampális gyrus asszociációkat is létrehoz. Az úgynevezett asszociációs kéreg az entorginális kéreg, amely u. a. központi szerepet játszik az Alzheimer-kórban. Ezenkívül a parahippocampális gyrus társadalmi helyzetekben társulásokban is részt vehet.
Ezenkívül a parahippocampális gyrus részt vesz a vizuális felismerésben, fontos szerepet játszik a „parahippocampális helyiség”. A terület tevékenysége a tájak és a terek megfigyelésével kapcsolatos. A parahippocampális gyrus nem felelős az elsődleges szenzoros észlelésért (valódi értelemben vett látásért), hanem magasabb kognitív funkcióval rendelkezik. A felismerés csak az érzékszervi észlelés után jön létre, és a látott azonosításával vagy hozzárendelésével kapcsolatos.
Itt megtalálja gyógyszereit
Memory Memória rendellenességek és feledékenység elleni gyógyszerekbetegségek
A parahippocampális gyrusban és a hippokampusban az aktivitás csökkent skizofrénia-val társul. A skizofrénia olyan mentális rendellenesség, amelyet téveszmék és hallucinációk jellemeznek.
További lehetséges tünetek lehetnek az asszociációs bomlás, az ego zavarok, szembetűnő nyelv (például neologizmusok), érzelmi izgalom és gondolati zavarok. Ezek a tünetek úgynevezett pozitív tüneteket képviselnek, és párjaik olyan negatív tünetek, mint az érzelmi simulás, csökkent hatások, társadalmi visszavonulás, kognitív és nyelvi hanyatlás, apátia, valamint csökkent aktivitás és kezdeményezés. Mivel a skizofrénia nagyon összetett rendellenesség, emberről emberre másként is megnyilvánulhat. A skizofrénia kezelésére a gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápiát, a pszichoedukciót vagy a speciális képzést is figyelembe lehet venni.
A parahippocampális gyruson belül található „parahippocampális helyterület” fontos a tájak és a terek vizuális felismerése szempontjából. Ennélfogva a térségben jelentkező sérülések általában problémákat okoznak e nézetek felismerésében. Az érintett személy továbbra is képes látni és azonosítani az egyes tárgyakat, de már nem tudják hozzárendelni az általános képet. Az ilyen sérülések például daganatból, vérzésből, gyulladásból vagy strokeból származhatnak.
A parahippocampalis gyrus rendellenességei is előfordulhatnak az időbeli lebeny epilepsziával kapcsolatban. A betegség társulhat a hippokampuszos szklerózishoz, amelyet mesialis időbeli szklerózisnak is hívnak, és amely az érintett terület idegsejtjeinek elégtelenségének nyilvánul meg. Az orvostudomány a hippokampusz szklerózis négy különféle típusát különbözteti meg, amelyek közül az 1B a leggyakoribb, és súlyos hippokampuszos szklerózisnak tekinthető. Az orvosok gyakran átmenetileg lebeny epilepsziát kezelnek gyógyszerekkel, de bizonyos esetekben más kezelések is alkalmazhatók, például agyműtét.
