Illatosító receptor

Az embereknek körülbelül 350 különféle van Illatosító receptorokmelyik ciliájához egy specifikus szag molekula képes dokkolni és aktiválni a sejtet. Az agy a szagló receptoroktól összegyűjtött üzeneteket használja fel a tudatos szaglás benyomás létrehozására. A szagló receptorok, amelyek több millió példányból állnak, elsősorban a szaglási nyálkahártyában helyezkednek el, egy kis területen az orr felső üregében.

Mi az illatosító receptor?

Illatosító receptorok is Illatosító sejtek az úgynevezett, a kemoreceptorok csoportjába tartozik. A kemoreceptorok különféle feladatokat látnak el a homeosztázis tudattalan szabályozása és fenntartása érdekében. A szaglósejtek erősen szelektív szenzorok, amelyek mindegyike egy bizonyos szagmolekula felismerésére szakosodott.

Az orr felső üregében, az úgynevezett szaglás nyálkahártyában, körülbelül négy négyzetcentiméter hosszú területen, akár tízmillió szaglásreceptor található. Mintegy 320 különféle sejttípusra fel lehet osztani, amelyek mindegyike képes egy specifikus szagmolekulához kapcsolódni annak tíz-húsz ciliájához. Például a pásztorkutyáknak körülbelül 1200 különféle szaglás sejttípusa sokkal finomabb és differenciáltabb szaglású, mint az embereknél.

Miután egy specifikus szagmolekula hozzákapcsolódott a megfelelő receptor sejtének ciliájához, a kémiai inger már átalakul elektromos potenciáldá a ciliában.Ugyanazon szaglás receptorok akciós potenciálját először összegyűjtik a szaglási izzóban, mielőtt továbbjutnak az agyba.

Anatómia és felépítés

A szagsejtek nemcsak a szaglás nyálkahártyáján helyezkednek el, hanem például a májban és a herékben is, ahol öntudatlan kemoreceptorokként befolyásolhatják a homeosztatist. A szagló receptorok funkcionális elve megegyezik a G-fehérjéhez kapcsolt receptorok működési elvével.

Az elv olyan membránfehérjéken alapszik, amelyek a retesz és kulcs elvét alkalmazzák arra, hogy meghatározott molekulákat egyfajta tasakban elfogjanak, és a membránon keresztül csempézzék a sejt citoszoljába, lizoszómájába vagy más organellába. Az orr szaglási nyálkahártyáján található szagreceptorokat támogató sejtek veszik körül. A szaglóideg dendritikus folyamata áthatol a nyálkahártyán, és végén kicsi vezikulát (vesicula olfactoria) képez, amelyből 5-20 cilia nyúlik be a szagló nyálkahártya nyálkahártyájába. A nyálka vékony rétegében az "illatmolekulák" feloldódnak, amelyek dokkolhatják a hozzájuk illő szaglási sejtet, és elindíthatják a jelátvitel kaszkádját elektromos idegimpulzussá.

A szövetoldalon a szaglási receptorok axonon keresztül közvetlenül kapcsolódnak a szaglási izzóhoz, ahol ugyanabból a szaglástípusból származó jeleket összegyűjtik és továbbítják a központi idegrendszer megfelelő központjaihoz. A szaglásérzékelők axonjai részlegesen össze vannak kötve, mielőtt az etmoid csont legfinomabb pórusain keresztül szaglási rostként (fila olfactoria) átjutnak a koponyába. A fila olfactoria nem myelinizált, így megfelel a C rost típusú lassan vezető idegeknek. Vezetési sebességük 0,5–2 m / sec. Mivel a szaglás nyálkahártyájától a központi idegrendszerig csupán néhány centiméter távolságban van, a sebesség elegendő.

Funkció és feladatok

A szaglóreceptorok fő feladata és funkciója az, hogy a központi idegrendszer lefelé eső központjainak információt szolgáltatjanak körülbelül 350 különböző szag- vagy szagmolekuláról. Minden egyes csíra, amely a szaglóhám nyálkahártyájában érintkezésbe kerül a specifikus szaglásmolekulájával, és rögzíti a molekulát, továbbadott elektromos impulzushoz vezet. A több millió szag- vagy illatimpulzus feldolgozása egyfajta “illatrétegré” csak a központi idegrendszer alárendelt központjában zajlik.

A glomerulák által a szaglásmolekula típusa szerint előzetesen osztályozott elektromos idegimpulzusok első befogadói a két szaglózis izzó (úgynevezett illathagymák). Az üzeneteket további processzortermelés nélkül továbbítják úgynevezett mitralis sejteken keresztül a szaglókéreg struktúráira, ahol a tényleges feldolgozás zajlik, és döntéseket hoznak tudattalan és tudatos reakciókkal kapcsolatban. Az egyedi érzékelő üzenetek nagyon fontosak lehetnek az azonnali túléléshez, például az olyan ételek felismerése érdekében, amelyeket már elrontott a szag vagy a veszélyes méreganyagok.

A szaglások és az illatok, függetlenül attól, hogy táplálékfelvételt adnak - figyelmeztethetnek a veszélyekre, és az emberek hangulatára is. Például a hónaljban található apokrin izzadmirigyek által termelt izzadság szignifikánsan különbözik a szagtól, mint az izzadságtól, amelyet kizárólag hőszabályozáshoz használnak, és amelyet az ekrin izzadmirigyek választanak ki.

A szexuális területen is fontos szerepet játszik a szagló receptorok szaglási üzenete. Az ovuláció alatt megváltozik a nő hormonális szintje, amelyet tudatlanul jelez, hogy a kopulinek néven ismert feromonokat üríti, és szagló hatással bír. A férfiak erre a megnövekedett tesztoszterontermeléssel reagálnak, bár a kopulinokat nem lehet tudatosan érzékelni alacsony koncentrációban.

betegségek

Számos lehetséges ok okozhat funkcionális rendellenességeket vagy a szaglás teljes elvesztését (anosmia). Például maguk a szag-érzékelők megbetegedhetnek, vagy a szaglási hám megváltozhat oly módon, hogy a szagmolekulák nem érik el a szag-receptorok ciliát.

Bizonyos esetekben a jelátvitel vagy a jelfeldolgozás a központi idegrendszerben is zavart. Messze a leggyakoribb károsodás vagy akár az illatképesség teljes elvesztésének oka a melléküregek krónikus gyulladása (sinusitis). A súlyos megfázáshoz, amely a légúti nyálkahártya duzzanatához vezet, gyakran kíséri a szaglóképesség átmeneti romlása, amely általában önmagában javul, miután a hideg meggyógyult.

Az anosmia előfordulásának okainak egy másik komplexe az idegi szinten van. Egy traumás agyi sérülés (SHT) károsíthatja a szagaközpontot, vagy a szagaszálak baleset során levághatnak. Az anosmiát agydaganat vagy progresszív Alzheimer-demencia vagy Parkinson-kór is kiválthatja. Nagyon ritkán a genetikai rendellenességek vagy mutációk felelősek a szaglás érzésének elvesztéséért.