Genetikai sodródás

Ban,-ben Genetikai sodródás ez az allél gyakoriságának változása egy populáció génkészletén belül. A genetikai eltolódást általában véletlenszerű esemény indítja, például természeti katasztrófa, a kontinentális tányérok eltolódása vagy vulkánkitörés. A genetikai sodródás tehát evolúciós tényezőt képvisel.

Mi a genetikai sodródás?

Bizonyos módon a genetikai sodródás ellentétes a természetes szelekcióval, mivel a természetes szelekció nem véletlenszerűen történik meg. Ehelyett a populáció génjeinek változása a populáció egyes tagjainak reprodukciós és túlélési sikerétől függ. Kifejezik a környezethez való alkalmazkodóképességüket.

Másrészt a genetikai sodródásnak nincs ilyen oka, hanem kizárólag véletlenszerűen fordul elő, ezért sztochasztikus. Alapvetően a genetikai sodródás fontos szempont az új fajok megjelenése szempontjából. Különösen a kicsi méretű populációkban az allél gyakoriságának véletlenszerű változásai, mint például a genetikai sodródás, erősen befolyásolják az egyének fejlődését. Ha egy kis populációt leválasztunk a teljes népességből, akkor ennek a populációnak csak egy génrésze van. A meglévő allélfrekvencia azonban meghatározó az alpopuláció evolúciós fejlődésében.

A genetikai sodródásnak egy speciális formája is van: a palack nyakának hatása. Ezzel a véletlenszerű esemény miatt a populáció nagysága jelentősen csökken. Ennek eredményeként csökken a populáció genetikai variabilitása. A véletlenszerű esemény után az allél gyakorisága az esetek többségében jelentősen eltér az eredeti populációtól. Az elválasztott populáció alacsonyabb genetikai diverzitása megnehezíti a környezethez való alkalmazkodást, és az élő dolgok megélhetését megnehezíti.

A genetikai sodródás előfordulhat azonban nagyobb populációkban is, amelyeket kis alpopulációkra osztottak. Itt az a feltétel, hogy a gének véletlenszerűen változnak, és ezeket a változásokat az utódoknak továbbadják.

Funkció és feladat

A genetikai sodródás fontossága az emberek számára elsősorban az emberiség evolúciós történetében rejlik. A genetikai sodródás fontos tényező az új genetikai alkalmazkodás kialakulásában és a környezetbe juttatásában, ugyanúgy, mint a szelekció, a genetikai variáció és az izolálás, a genetikai sodródás az úgynevezett evolúciós tényezők egyike. Így nagy szerepet játszik a populációk kialakulásában és fejlődésében.

A genetikai sodródás valószínűségi hatás. Azok a gének, amelyeket az egyik nemzedékről a másikra örökölnek, nem pontos másolat, hanem az öröklött gének véletlenszerű kiválasztása. Ez a hatás annál észrevehetőbb lesz, minél kisebb a populáció mérete, mivel a kisebb populációk nagyobb allóc-ingadozást mutatnak, mint a nagyobb populációk.

A genetikai sodródás a természetes szelekcióval egyidejűleg hat. Mindkét tényező megváltoztatja a populáció génkészletét. Az allélfrekvencia összetételében és gyakoriságában változások vannak. Ennek eredményeként az egyének fenotípusos tulajdonságai és így a populáció megváltozik.

Itt meg kell jegyezni, hogy a genetikai sodródás függetlenül attól, hogy az eredmények pozitív vagy negatív hatással vannak-e az utódok túlélésére és alkalmazkodóképességére. Mivel a genetikai sodródást véletlenszerű események váltják ki, és így a genetikai adaptációtól függetlenül zajlik.

Másrészt a természetes szelekció megerősíti azokat a fenotípusos tulajdonságokat, amelyek növelik az egyének genetikai alkalmasságát, és ezáltal végül a populációkat. A soktagú populációkban a természetes szelekció általában nagyobb hatással van az allélfrekvencia változására. A helyzet más a számszerűen kicsi populációval, ahol az esetek többségében a genetikai sodródás erősebb.

Betegségek és betegségek

Bizonyos körülmények között a genetikai sodródás jelentős hatással van az emberi populációra, és az evolúció során részben a populációk kihalásához vezetett. Amikor a populáció száma csökken, ami gyakran megtörtént az emberi evolúció során, bizonyos esetekben a genetikai eltolódás drasztikus változásokat okoz az allél gyakoriságában. Ezek a változások függetlenek a természetes választástól. Ebben az esetben elveszhetnek a már megszerzett kedvező környezeti adaptációk. Ezt nevezik a leírt szűk keresztmetszeti hatásnak. Az ebből adódó hátrányokat részben szem előtt tartja az úgynevezett tisztítás.

Az alapító hatás nagy szerepet játszik például a nomád populációkban. Ha kevés egyén hoz létre új populációt az eredeti populációtól való elválasztással, ez néha ellentmond a természetes szelekciónak. Ez különösen igaz, ha az újonnan létrehozott populáció tagjait ritka génfrekvencia jellemzi. A genetikai sodródás alapvető hatása miatt örökletes betegségek halmozódhatnak fel az emberi populációkban.

Ha a speciális gének gyakorisága megváltozik a következő generációkban, néha egy allél teljesen elveszik. Másrészt ez is az egyetlen allél. Összességében ez csökkenti a genetikai variabilitást és a génkészlet kisebbé válik, ami végül negatív hatással van a túlélés esélyére.