benzatropin

benzatropin egy antikolinerg szerek osztályába tartozó gyógyszer. Motoros mozgási rendellenességek kezelésére szolgál. Ezt a hatóanyagot elsősorban a Parkinson-betegek és a mozgási rendellenességek esetén írják elő, amelyek a neuroleptikumok mellékhatásaként jelentkeznek. A pozitív kutatási eredmények alapján a sclerosis multiplex területén a klinikai tesztsorozatokat is fontolóra veszik.

Mi a Benzatropine?

Gyógyszerré válik Benzatropin mezilát használt. Ez a benzatropin és a metánszulfonsav sója, amely e két anyag reakciójának eredménye. A benzatropin-mezilát központi antikolinerg hatású.

Ennek a gyógyszernek a fő feladata a három fontos hírvivő anyag, a dopamin, acetilkolin és a glutamát egyensúlyának helyreállítása az agyban, amelyet a Parkinson-kór súlyosan zavart. Ez a rendellenesség a bénulás tipikus mellékhatásait, például remegést, ülő életmódot, izommerevséget és motoros rendellenességeket okozza.

Farmakológiai hatás

Az emberi agynak összetett, hálózatba kötött motorizált számlázási egységei vannak, amelyek biztosítják a zökkenőmentes mozgást és a megfelelő izomműködést anélkül, hogy az embernek tudatosan gondolkodnia kellene ezekre a folyamatokra. Az agy és a felelős hírvivő anyagok nemcsak az érzékenység mélységét, az ízületek helyzetét és mozgását veszik figyelembe, hanem azokat az uralkodó érzelmeket is, mint az érzés és a testbeszéd, amelyekért az agykéreg kérge felelős. Ezzel a komplex rendszerrel az emberek képesek ellenőrizni finom motoros képességeiket.

A benzatropint Parkinson-kór kezelésére használják. Noha a remegő bénulás formájában jelentkező központi idegrendszeri betegség még nem gyógyult, a benzatropin gyógyszer pozitív hatással van a kísérő panaszokra, például remegésekre (remegés), korlátozott mozgásra, mozgás lassulására (bradykininesia), izommerevségre, merev mozgásra, a beállító és tartó reflexek zavarására ( poszturális instabilitás) és instabil testtartás.

Gyakran enyhe megbetegedések figyelhetők meg, amelyeket a hatóanyaggal olyan jól lehet ellenőrizni, hogy csak csekély korlátozások vannak érvényben. Azok számára, akik munkájuk miatt a tökéletes finom motoros képességektől függnek, például orvosoknak vagy óráknak, a Parkinson-kór egzisztenciális problémává válhat.

A megfelelő terápiás megközelítés megtalálása gyakran nem könnyű, mivel nem világos, hogy ez a bénulás hogyan alakul ki. Különféle tényezők válthatnak ki. Messenger anyagként a dopamin jelentősen befolyásolja az izom-csontrendszer szabályozó folyamatait. Elsősorban az agy speciális idegsejtjeiben, az úgynevezett fekete anyagban (rodia nigra) képződik. A hírvivő anyag egy bonyolult vezérlőhurokon keresztül aktiválja a mozgást. Az egészséges agyban azonban szabályozó hatással van a kolinerg interneuronokra is, amelyeket a dopamin transzmitterként használ. Parkinson-kór esetén ez a dopamin-gátlás hiányzik, és a kolinerg interneuronok túl aktívak. Ha kudarcot vallnak, akkor Huntington-kórot okoznak, és az agy azon részének lebontását okozhatják, amely az izmok irányításáért felel.

A mozgás-szabályozásban részt vevő egyéb hírvivő anyagok az acetilkolin, mint a különféle mozgási szekvenciák és a glutamát szabályozására szolgáló neurotranszmitter. Az acetilkolin elsősorban az idegek és az izmok közötti gerjesztés felelõsségéért felelõs, és közvetítõ szerepet tölt be a központi idegrendszerben. Transzmitterként a glutamát stimulálja az agyfélteke striatumát (csíkos testét).

Parkinson-kórban a fekete anyag idegsejtek meghalnak. Az antikolinerg szerek, a benzatropin formájában ellensúlyozzák a hírvivő anyagok kiegyensúlyozatlanságát és csökkentik a tüneteket, így a legtöbb beteg jól élhet betegségével, és várható élettartamuk alig korlátozható.

Orvosi alkalmazás és felhasználás

A benzatropint Parkinson-ellenes szerként alkalmazzák a drogokkal összefüggő Parkinson-tünetek, nyugtalanság ülésen (akathisia), akut dystonia (neurológiai mozgási rendellenesség), szekunder dystonia és idiopathy (ismeretlen okú betegség) esetén.

A benzatropin antikolinerg, kiegyensúlyozó hatással van a központi idegrendszerre. Az antikolinerg szereket 70 évesnél fiatalabb betegekben alkalmazzák, akiknek csak enyhe tünetei vannak. Ez a gyógyszer elsősorban a remegések ellen hat, amelyek a legtöbb páciens számára a mindennapi élet komoly terhei. Ilyen módon lehet kezelni a Parkinson-kór korai stádiumában levő tüneteket.

A betegek napi 2-3 alkalommal tabletta formájában vesznek benzatropint. Noha ez nemkívánatos mellékhatásokat okozhat, és vannak ellenjavallatok is, amelyekre figyelni kell, a benzatropin jobb választás a levodopa kezeléshez képest. A mellékhatások miatt a levodopa nem alkalmazható fiatalabb betegeknél, ha lehetséges, mivel a kezelés csak néhány évig alkalmazható.

Itt megtalálja gyógyszereit

Kockázatok és mellékhatások

A regisztrált mellékhatások a következők: szájszárazság, hányás, hányinger, étvágytalanság, bél obstrukció, székrekedés, húgyvisszatartás, látási zavarok, pupilla dilatáció, nehéz vizelés, pszichológiai változások, lassú reakciók, testhőmérséklet rendellenes emelkedése, bőrváltozások és tachikardia (gyorsított pulzus).

A következő klinikai képek ellenjavallatot jelentenek: agyi bénulás, toxikus megakolon (a vastagbél krónikus megnagyobbodása székrekedés miatt), akut pulmonális ödéma, mechanikus bélszűkület, keskeny szögű glaukóma, tachyarrhythmia (szívritmuszavar), pylorikus stenosis (a gyomor kiömlődésének szűkítése), adhéziós elzáródás. , bénulásos ileusz, súlyos fekélyes vastagbélgyulladás (krónikus gyulladásos bélbetegség), túlzott érzékenység a gyógyszer egyik aktív összetevőjével és más antikolinerg szerekkel szemben.

Elővigyázatossággal kell eljárni, ha a betegek 65 évesnél idősebbek, terhesek, vagy gyermekeknél és zavart vagy húgyvisszatartásra hajlamos betegeknél. Ellenőrzésre is szükség van szívritmuszavarok, angina pectoris (mellkasi szorítás) és minden olyan betegség esetén, amely fokozott pulzusszámot, pl. B. Hyperthyreosis. Egy szerves pszichoszindróma megakadályozhatja a benzatropin alkalmazását is. A hőhatás és a csökkent izzadás szintén veszélyes lehet, ha ezzel a gyógyszerrel kombinálják. Lehetséges kölcsönhatások a triciklusos antidepresszánsekkel és a fenotiazinokkal (neuroleptikumok) is.