Az anasztrozol

Az anasztrozol gátolja az emlőrák ösztrogén-függő növekedését. A hatóanyagot elsősorban posztmenopauzális nőknél és férfiaknál alkalmazzák az endokrin terápia (anti-hormonterápia) részeként ösztrogén-érzékeny emlőrák esetén.

Mi az anastrozol?

Benziltriazol-származékként az anastrozol a nem szteroid aromatázgátlók hatóanyag-csoportjába tartozik. Elsősorban az emlőrák adjuváns (támogató) terápiájában alkalmazzák a nőkben a menopauza alatt és után.

A hatóanyag gátolja az ösztrogén szintézisét, amely fontos növekedési faktor a mellrák leginkább hormon-érzékeny sejtjeiben. A tumornövekedés mellett az anastrozol csökkenti az áttétek kockázatát (a tumorsejtek elterjedését a test többi részében) és a megismétlődés (a betegség megismétlődésének) kockázatát.

Noha a férfi szervezet csak kis mennyiségű ösztrogént tartalmaz vagy szintetizálja, a férfiak emlőrákot is kaphatnak. Ezeket általában aromatáz inhibitorokkal, például anastrozollal kezelik.

Farmakológiai hatás

Az anastrozol hatása az aromatáz gátlásán alapul. Az aromatáz egy enzim, amely katalizálja az androgének (férfi nemi hormonok) átalakulását ösztrogéneké (női nemi hormonok). Az ösztrogén elősegíti a tumornövekedést és az áttéteket olyan ösztrogén-érzékeny rákokban, mint az emlőrák. Az aromatáz-gátlók, például az anastrozol beavatkoznak ebben a mechanizmusban azáltal, hogy az aromatázhoz kötik őket. Az enzimet inaktiváljuk és megakadályozzuk az enzimatikus katalízist.

Ennek eredményeként az ösztrogénszint csökken, a tumorsejtekben kevesebb ösztrogén áll rendelkezésre és a növekedés lelassul. Premenopauzális nőkben (menopauza előtt) az aromatáz által végzett hormonkonverzió főként a petefészekben (petefészekben) zajlik. Az aromatázok a májban, a mellékvesékben és a zsírszövet sejtekben is megtalálhatók. Mivel azonban az aromatáz inhibitorok nem hatékonyak a petefészekben, az anastrozol nem tudja blokkolni az ösztrogén szintézist. A menopauza alatt az aromatáz aktivitása a petefészekben fokozatosan leáll.

Itt jelentősen csökken az aromatáz és egymást követő ösztrogénkoncentráció, míg ez fennmarad a többi szöveti sejtben. Ha olyan mellrákos sejtek alakulnak ki, amelyek aromatázt is előállítanak, akkor a testben további tumort elősegítő ösztrogén képződik. A tumorsejtekben, mellékvese mirigyekben, zsírszövet sejtekben és a májban az aromatázokat az anastrozol gátolhatja, és az ösztrogénre érzékeny daganatok növekedése lelassulhat, vagy ennek megfelelően megállhat.

Orvosi alkalmazás és felhasználás

Az anastrozolt az ösztrogénre érzékeny mellrák adjuváns, endokrin terápiájának részeként, valamint a menopauza utáni nők progresszív (előrehaladott) mellrákjának kezelésére használják.

A tanulmányok (ideértve az ATAC 2008. évi tanulmányát is) kimutatták, hogy az anastrozol primer terápia utáni (rendszerint műtétet követő sugárterápiával és / vagy kemoterápiával) postmenopauzális nőknél átlagosan 24% -kal csökkenti a visszatérés kockázatát, és a betegségtől mentes kockázatot. A túlélési idő kb. 15 százalékkal meghosszabbítható.

Ezenkívül az adjuváns anti-hormonterápia meghosszabbíthatja az időt, amíg távoli metasztázisok és kontralaterális daganatok (a test komplementer oldalán) kialakulnak. Általában két alapvető kezelési stratégia érhető el. Egyrészt az anastrozol közvetlenül a műtéti eljárás után alkalmazható (kezdeti kezelés). Másrészt az anastrozol csak két-három év után alkalmazható tamoxifen (ösztrogénreceptor-modulátor) posztoperatív terápia után (kapcsoló kezelés).

Mivel nincs tanulmány a két stratégiai megközelítés összehasonlíthatóságáról, egyéni döntés születik arról, hogy mely stratégiát kell alkalmazni az endokrin terápia összefüggésében. Ezen felül továbbra sem állnak rendelkezésre adatok a kezelés optimális időtartamáról. Sok esetben az 5 évnél hosszabb terápiát javasoljuk.

Kockázatok és mellékhatások

Mivel az aromatázgátlók, például az anastrozol nem befolyásolják más hormonok vagy enzimek hatásait, viszonylag jól tolerálhatók. Az anastrozol-terápia egyik mellékhatása elsősorban a csontsűrűség csökkenése, ezzel megemelve a törések kockázatát és a kapcsolódó ízületi fájdalmakat.

Ezen tünetek csökkentése érdekében javasolt a D-vitamin és kalcium bevitelének fokozása. A csontsűrűséget rendszeresen mérni kell azoknál az embereknél, akiknél fokozott az osteoporosis kockázata. Fáradtság, légszomj, hányás, hányinger, hajhullás, bőrkiütés és száraz hüvelyi nyálkahártyák az anastrozol-terápia további lehetséges mellékhatásai. Időnként étvágytalanság, hüvelyi vérzés és magas vér koleszterinszint figyelhető meg.

Az anastrozol kezelése a menopauza előtt ellenjavallt, kifejezett vesefunkció és közepesen súlyos vagy súlyos májbetegség esetén. Az ösztrogének megszüntetik az anastrozol hatásait. Ennek megfelelően kerülni kell az ösztrogéntartalmú gyógyszerek (beleértve a hüvelyi kúpokat) alkalmazását.