Viselkedésterápia

A Viselkedésterápia A pszichoanalízis mellett a terápiás lehetőségek egy másik nagy csoportját jelöli a pszichoterápia területén. Az 1940-es évek körül a tanulási elméletre épülő fogalmakból fejlődött ki, de nincs különleges alapítója.

Mi a viselkedésterápia?

Más terápiás modellekkel ellentétben a viselkedési terápiás koncepció erősen alapul az orvosi, pszichológiai, biológiai és szociológiai területek kutatási eredményein. Fontos a tanulás elméletének kutatása.

Három különböző megközelítéssel próbálkozik Viselkedésterápiaspeciális technikákkal változtatni a mentális rendellenességeket, valamint a viselkedési rendellenességeket. Feltételezi, hogy minden viselkedést megtanulnak, és így újra elsajátítják, vagy pótolhatja új magatartási mintákkal.

Három modell megközelítést alkalmaznak:

Ellenkondicionálás / konfrontáció, operáns kondicionálás és kognitív megközelítés. Probléma- és célorientált megközelítés mellett a viselkedésterápia megkísérel olyan változást hozni a viselkedésben, amely megfelel a személyiségnek, és így tartósan fennmaradhat. A kóros és zavart viselkedési mintákat így sikerült gyógyítani.

Funkció, hatás és célok

Óta Viselkedésterápia nem ismeri egyértelműen meghatározott eljárást, különféle modelleket és technikákat kínál, ezért különféle viselkedési és mentális rendellenességekhez alkalmazható. Különösen fontos a következő betegségek esetén: szorongás és pánik rendellenességek, étkezési rendellenességek, depresszió, droghasználat és pszichoszomatikus betegségek. Minden betegség zavart viselkedési mintán alapul.

A viselkedés elemzésére a terápia elején kerül sor. Ezen elemzés részeként azonosítják a hibákat és meghatározzák a célokat. A terápia általában fázisokban zajlik, és a betegnek aktívan kell dolgoznia, és ezzel vállalnia kell a személyes felelősséget.

A terápia célja vagy a nem kívánt viselkedés feladása vagy megváltoztatása, vagy egy kívánt viselkedés, például önbizalom felépítése. Számos cél is megvalósítható párhuzamosan.

Ezeket a célokat különféle megközelítésekkel lehet elérni. A döntő tényező itt a beteg személyisége, mivel az emberi viselkedést olyan rendszerként értjük, amely különféle szinteken működik és kommunikál: kognitív, élettani, érzelmi és viselkedési. E szintek között állandó kapcsolat és kölcsönhatás, átfedések és feszültségek vannak, ezért egy szintet nem lehet elszigetelten vizsgálni.

A viselkedésváltozás mindig reakciót és változást vált ki a többi szinten. Ezért a beteg önkontrollja a terápia nélkülözhetetlen része. Megtanulja ellenőrizni önmagát és viselkedését, és folyamatos képzés útján elmélyíteni azt úgy, hogy önálló viselkedésré váljon, és a régi, nemkívánatos viselkedés felülbírálódjon vagy helyébe lépjen.

Az ilyen típusú viselkedésmódosítást fokozatosan, hosszabb ideig vagy közvetlen konfrontációval lehet megtenni, ezt a módszert gyakran használják szorongásos rendellenességek kezelésére.

A választott megközelítés a beteg személyiségétől és állapotától függ, és mindig a beteggel együtt dolgozzák ki. Ily módon elkerülhetők a lehetséges túlzott igények. A hagyományos módszereken túl a viselkedésterápia a relaxáció, a hipnózis és a szerepjátékok területének technikáit is használja. A lehetőségek köre lehetővé teszi azok egyéni alkalmazhatóságát.

Választható gyógyszerek idegi rendellenességekhez

Információt kaphat itt:

Kockázatok és veszélyek

A Viselkedésterápia természetesen nem garantálja a sikeres gyógyulást. Mivel ez egy rövid távú terápiás megközelítés, nem alkalmas súlyos és súlyos mentális rendellenességekhez, például azokhoz, amelyek gyakran előfordulnak hosszú távú és súlyos trauma után.

Ez egy bizonyos pszichológiai stabilitást feltételez, és a beteg részéről aktív együttműködést igényel, amely súlyosan skizoid betegekben csak kábítószer-használat révén lehetséges.

A viselkedésterápia nem megfelelő olyan rendellenességekhez, amelyek a múltbeli események kiterjedt és intenzív feldolgozását igénylik. Később fontos lehet, ám feldolgozásra nem használják fel. Ha a viselkedésterápia itt túl korán kezdődik, és a traumát nem kezelik megfelelően, később súlyos visszaesések léphetnek fel.

Ezekben az esetekben a viselkedésterápián keresztüli tanulási siker általában nem releváns. Néhány betegcsoportban a terápia csak kábítószer-használat révén lehetséges, például súlyos depresszió esetén. Fontos, hogy a viselkedésváltozás a gyógyszeres kezelés abbahagyása után is fennmaradjon. Fontos mérlegelni, hogy a viselkedésterápia hozzájárulhat-e a gyógyulás sikeréhez, vagy más forma jobban megfelel-e a személyiségnek és a rendellenességnek.