rokonszenvező

A rokonszenvező A vegetatív, akaratlan idegrendszer egy részére vonatkozik. Számos szerv- és testfunkciót befolyásolja és beidegzi. Az ergotropikus hatások ebből adódnak, ami azt jelenti, hogy növeli a test hajlandóságát arra, hogy a „harc vagy menekülés” ősi mintája szerint teljesítsen és cselekedjen.

Mi a szimpatikus rendszer?

A vegetatív idegrendszer, azaz az idegrendszer, amelyet önkényesen nem lehet befolyásolni, a szimpatikus, a parasimpatikus és a bél idegrendszeréből (enterális idegrendszer) áll. Az olyan életfunkciók, mint a légzés, az anyagcsere és az emésztés, valamint a vérnyomás és a nyál, valamint még sok más. az autonóm idegrendszernek vannak kitéve.

Az agy és a hormonális rendszer központi irányítása alá tartozik, és nem csak a szervek működésének az életkörülményekhez való optimális alkalmazkodását biztosítja, hanem a stressz és a pihenő hang megfelelő működését is. A szimpatikus és parasimpatikus idegrendszer szinte minden szervet érint, mint antagonistát vagy ellenfelet. Ez az antagonista hatás olyan testfunkciók széles skáláját teszi lehetővé, amelyek automatikusan alkalmazkodnak a változó követelményekhez, és nem szabad és nem szabad önként befolyásolni és ellenőrizni.

Ebben az antagonista kölcsönhatásban a szimpatikus idegrendszer ergotropikusan viselkedik, azaz olyan impulzusok forrása, amelyek jobban hajlamosak a testre a teljesítésre, és csökkentik az energiatartalékokat. Mind a szimpatikus, mind a parasimpatikus idegvezetési út az agyból és a gerincvelőből, azaz a központi idegrendszerből az egyes szervekbe vezet. Például a szív izomsejtjeiben, a bél falában, a pupilla izmokban vagy az izzadtságban végződnek.

Az autonóm idegrendszer, különösen a szimpatikus idegrendszer azonnal növeli a vérnyomást, amikor reggel felkelsz, hogy elkerülje a szédülést, és felkészítse a testet éberségre és teljesítményre. Szélsőséges hő esetén például aktiválja az izzadságmirigyeket. Ez azt jelenti, hogy az információáramlás is megfordul, azaz az idegimpulzusok a szervekből (például a szívből, a bélből vagy a hólyagból) jutnak az agyba.

Anatómia és felépítés

A szimpatikus idegrendszer egy elágazó, komplex ideghálózatból áll, amelyet központilag a hypothalamus, az agytörzs és a retikuláris képződmény szabályoz, az agyban lévő neuronok hálózata. Ezek impulzusokat adnak a szimpatikus gyökérsejtekhez, amelyek a gerincvelőben találhatók. Itt helyezkednek el a perifériás szimpatikus ideg magterületei - az úgynevezett első idegsejtek vagy szimpatikus gyökérsejtek - az emlő és az ágyéki körzet területén, azaz a mellkasi-ágyéki rendszerben.

Ezek a gerincvelő oldalsó szarvában elhelyezkedő gyökérsejtek az úgynevezett nucleus intermediolateralis és a nucleus intermediomedialis képezik. Onnan a rostrendszerek bejutnak a paravertebralis ganglionokba, idegsejtek felhalmozódásához a gerinc mellett. Ezeket az összekapcsolt idegvezetékeket szimpatikus törzsnek vagy szimpatikus törzsnek hívják. Ez kiterjed a nyaki gerinc és a sacrum területére is. A három nyaki ganglion a nyak területén található. A legalacsonyabb ganglion már csatlakoztatható az első mellkasi vagy mellkasi ganglionhoz (az úgynevezett ganglioncsillag).

Ezen a területen a gerinc mindkét oldalán a fent említett határvonalnál tizenkét mellkasi ganglia található. Négy ganglion fut az ágyéki területen, és a szakrális medullaban még mindig van egy „páratlan” ganglion (az úgynevezett ganglion impar), miután az utolsó szálak összekapcsolódtak. Az első lépésben a neurotranszmitterek (az idegimpulzus hordozói) acetilkolin. Az első átállás után a második, az úgynevezett posztganglionikus neuron noradrenalin felhasználásával továbbítja az impulzust a megfelelő célszervbe.

Kivételt képeznek az izzadságmirigyek és a mellékvese medulla, amelyekre az impulzusokat az acetilkolin is továbbítja. Vannak azonban olyan axonok (idegmag), amelyek váltás nélkül hagyják a szimpatikus törzset és közvetlenül a célszervhez (az intramural ganglionok) vezetnek. A mellkas területén a törzsből kiinduló három szimpatikus idegrosta szintén különleges.

Áthaladnak a membránon, majd viszont három idegplexust (idegplexust) alkotnak, amelyek azután a belső szervek plexusába húzódnak. Az agyi ereket tonizáló, az epiphízisbe vándorló vagy a szembe beidegző idegrostok származnak az emlővelő szimpatikus törzsében.

Funkció és feladatok

A szimpatikus idegrendszer - ellenfelével, a parasimpatikus idegrendszerrel együtt - nagyrészt anélkül, hogy tudatos észlelés és a létfontosságú folyamatok szándékos befolyása lenne. A szimpatikus idegrendszer célszövetei különösen simaizmok, pl. az erek vagy hörgők, valamint a mirigyek.

Míg a parasimpatikus idegrendszer biztosítja az általános regenerálódást, a test saját tartalékának felépülését és a test rendszeres működését nyugalomban, a szimpatikus idegrendszer feladata a szervezet felkészítése a fokozott fizikai teljesítményre. Evolúciós szempontból készen áll a testre harcra vagy menekülésre. A szimpatikus idegrendszer miatt a szívverés gyakorisága és összehúzódása növekszik, a hörgők pedig kibővülnek a fokozott tüdőműködés és ezáltal a jobb oxigénellátás érdekében.

Növekszik a vérnyomás, a véráramlás, a szív és a vázizmok izomtónusa. Glikolízis, azaz az energiafogyasztás vagy az energiatermelés a testben növekszik és növekvő, vagyis a teljesítménynövelő cellák ellátása. Ezt a metabolizmus általános növekedése kíséri. Röviden: fokozott hajlandóságot jelent a test számára, amely a stressz reakció intenzitásától függően változik.

A megnövekedett fellépési hajlandóságon, amely ergotropia néven is ismert, a szimpatikus rendszer biztosítja a harcban és futás közben feltétlenül szükséges folyamatok csökkentését is, azaz a stresszt. Ez magában foglalja a bélműködést (csökkent perisztaltika és a mirigyek szekréciója), valamint a vér áramlását a bőrbe (következmények: hideg bőr és kezek stb.) És a nyálkahártyába, a bélbe és a vesékbe, akár az agyba is, ahol a szimpatikus idegrendszer érrendszeri összehúzódást okoz.

De befolyásolja a húgyhólyag működését (így lehetővé teszi a kontinenst), a nemi szerveket (orgazmus és az ejakulációhoz) és a mirigyek szekrécióját (az izzadságmirigy-szekréció növekedése, az adrenalin kiválasztása a mellékveseből, valamint a nyál- és hasnyálmirigy-szekréció csökkentése), valamint a belső szem izmait (formájában) kitágult tanuló).

Betegségek és betegségek

A szimpatikus és parasimpatikus idegrendszer ezen finoman hangolt kölcsönhatásának megszakadása - messzemenő hatása miatt - ennek megfelelően összetett következményekkel járhat. Amikor az autonóm idegrendszer egyensúlya általában kiegyensúlyozatlan, a "vegetatív dystonia" diagnózist gyakran számos tünet esernyő kifejezéseként használják:

Az általános akaratlan idegrendszer és különösen a szimpatikus idegrendszer működési zavara olyan tünetekben nyilvánulhat meg, mint álmatlanság, súlyos fogyás, görcsök, idegesség, kardiovaszkuláris problémák vagy keringési rendellenességek. Ha a nyaki szimpatikus idegrendszer meghibásodik, akkor az úgynevezett Horner-szindrómáról beszélünk, amely nagyon specifikus tüneteket okoz: A szimpatikus idegrendszer kudarca pupillák összehúzódását (ún. Miosis a dilatátoros pupillae izom meghibásodása miatt) és a szemhéj lehullását (ptosis a károsodott tarsalis izom miatt) okozza. ) és egy mélyebb szemgolyó (enophthalmos az orbitális izom meghibásodása miatt).

A Horner-szindróma ezen egyértelmű tünetei mellett a szimpatikus idegrendszer rendellenességei más-más vegetatív rendellenességeket is kiválthatnak. A légzés kóros változásaitól (légszomj vagy hiperventiláció) a megváltozott érrendszeri szabályozásig (az úgynevezett Raynaud-szindróma) a test patológiás hőszabályozásáig (pl. Túlzott izzadás vagy fagyasztás) kifejezhetők vegetatív diszfunkciók vagy a szimpatikus rendszer rendellenességei. A zavart hólyagfunkció irritábilis hólyag formájában vagy kórosan megváltozott gasztrointesztinális szabályozás, valamint számos más anyagcsere- vagy szervfunkció együtt jelzi a szimpatikus idegrendszer rendellenességét.

A hiperhidrozis (túlzott izzadás) szimpatikus rendellenességet is jelezhet. Ha a szenvedés túl nagy az érintett személy számára, és más terápiás intézkedések nem működnek, a szimpatikus idegrendszer egyes ganglionjait elválasztják vagy blokkolják egy szimpathektómiában a rendellenesség orvoslása érdekében. Ezt az endoszkópos transzhoracikus szimpathektómiát bizonyos keringési rendellenességeknél is alkalmazzák. Ezen kívül általában vannak a szimpatikus idegrendszer jóindulatú daganatos betegségei, az úgynevezett ganglioneurómák.

Alapvetően ezek fejlődhetnek bárhol a szimpatikus idegsejtek (a perifériás idegrendszerben, azaz az agyban nem). Elsősorban a mellékvese medulla részén, a gerinc melletti szimpatikus ganglionokban, de a fej és a nyak területén is, ritkábban a hólyagban vagy a bél- és hasi falban fordulnak elő. A szimpatikus idegrendszer betegségei megváltozhatnak a fájdalomszabályozásban, megnövekszik a fertőzések iránti érzékenység és a károsodott immunrendszer.