Staphylococcus epidermidis

Staphylococcus epidermidis egy gram-pozitív baktérium, amely szaprofágként kolonizálja az emberi bőrt és a nyálkahártyákat. A baktérium nem kórokozó az ép immunrendszerrel rendelkezők számára. Ugyanakkor felhalmozódhat a beültetett tárgyak, például katéterek és mesterséges szívszelepek polimer műanyag felületén, biofilmet képezhet, és a legsúlyosabb nosokomiális fertőzéseket okozhatja.

Milyen típusú gyógyszer a Staphylococcus Epidermidis?

A gram-pozitív és plazma koaguláz-negatív Staphylococcus epidermidis baktérium szaprofágként táplálkozik az elhalt bőrsejteken, valamint a bőr és a nyálkahártyák egyéb bomlástermékein. Az a tény, hogy a baktérium plazma koaguláz-negatív, azt jelenti, hogy amikor a testbe jut, nem képes olyan anyagot előállítani, amely aktiválja a protrombint, így a baktérium - néhány rokon fajhoz hasonlóan - nem tudja körülvenni magát egy test saját fehérjéből készült védőpajzsmal.

A Staphylococcus epidermidis tehát nem kórokozó az ép immunrendszerrel rendelkező embereknél. A baktériumnak azonban az a kellemetlen tulajdonsága, hogy könnyen hozzákapcsolódhat a polimer műanyag felülettel beültetett tárgyakhoz. Ezután többrétegű, jól tapadó biofilmet képez, amelyet exopoliszacharidokból előállított membránszerű glikokalyx véd. Ha a baktériumok endoprotezekhez, mesterséges szívszelepekhez és katéterekhez kapcsolódnak, súlyos orvosi fertőzéseket okozhatnak.

A Staphylococcus epidermidis tehát fakultatív patogénnek tekinthető. Az ilyen fertőzéseket gyakran nehéz kezelni, ha a baktérium multirezisztens törzs, amely érzéketlen a legtöbb antibiotikummal szemben.

Előfordulás, eloszlás és tulajdonságok

A Staphylococcus epidermidis baktérium szinte gömb alakú, és - amint a neve is sugallja - kolonizálja az emberi bőrt és nyálkahártyákat, és ott szinte mindenütt jelen van. A baktérium a bőr helyi növényének (normál növényzetének) nagy részét képezi. A baktériumok az élelemben és a vízben is megtalálhatók. Gyakorlatilag nem lehetséges, és nem is szükséges a hatékony és teljes védelem a baktériumokkal való külső érintkezés vagy a szájon át történő lenyelés ellen. A baktériumnak olyan tulajdonságai és funkciói is vannak, amelyek hasznosak az emberek számára.

Faultaktív patogenitása abban rejlik, hogy képes invazív módon bevitt anyagokat polimer felülettel kolonizálni, és membránszerű szerkezeten keresztül megvédeni magát, így a baktériumot sem az immunrendszer, sem az antibiotikumok nem érik el. A klinikákon vannak olyan törzsek is, amelyek rezisztensek a penicillinre és a meticillinre, valamint néhány egyéb antibiotikumra. Ezért azokat a veszélyes multirezisztens baktériumok közé sorolják, amelyeket nehéz ellenőrizni.

Jelentés és funkció

A Staphylococcus epidermidis baktérium a pelyhes szarvsejtekből és a test egyéb bomlástermékeiből táplálkozik. Ezért a baktériumok uralják a bőr helyi növényzetének összetételét. A helyi növényvilág általában stabil, dinamikus egyensúlyt képvisel, amely a különféle mikroorganizmusok komplex kölcsönhatásából származik. Például a Staphylococcus epidermidis képes a hatékony védekezési reakciókra a versengő baktériumokkal, például a Staphylococcus aureus ellen. A magas és attól tartott patogenitású baktérium megtámadhatja az immunrendszert, elpusztítva a fagocitákat és életveszélyes fertőzéseket okozva.

A Staphylococcus epidermidis olyan enzimet szintetizálhat, amely elpusztítja a Staphylococcus aureus védő biofilmjét, és megakadályozza, hogy a baktérium új védőfóliát képezzen. A Staphylococcus epidermidis tudja, hogyan kell megfelelő stimulációval bevonni a test saját immunrendszerét a komplex védelmi folyamatba.

Ezeket a hatásokat a japán kutatók 2010-ben bizonyították az orrnyálkahártya területén. Az orr nyálkahártyájában a Staphylococcus epidermidis általában különösen domináns "uralkodó". Ebben az esetben a baktérium aktív, immuntámogató, fontos védelmet nyújt a fertőzés ellen, bár fakultatív patogén besorolású.

A Staphylococcus epidermidis bizonyos törzseinek a Staphylococcus aureus baktérium elleni hatékony védelme valószínűleg annak az oka, hogy egyeseknek immunisnak tűnik a Staphylococcus aureus veszélyes fertőzése.

Betegségek és betegségek

Az egyébként ártalmatlan és még hasznos Staphylococcus epidermidis baktérium legnagyobb veszélyét az képezi, hogy kolonizálja a mesterséges tárgyakat, például az endoproteeseket, a katétereket vagy a műszív szelepeket, valamint hogy beépüljön egy védő, membránszerű biofilmbe. Különösen a polimer műanyagból vagy fémből készült felületekkel rendelkező tárgyakat részesíti előnyben a baktérium a kolonizációhoz.

A tárgyak elfoglalása ún. Idegen test fertőzést válthat ki, amely néha súlyos is lehet. Az idegen testfertőzések kb. 70–80% -át a Staphylococcus epidermidis baktérium okozza. Az ilyen fertőzést különösen a kórházakban félik, mivel azt főként olyan baktériumtörzsek okozzák, amelyek több rezisztenciát mutatnak a penicillinre, a meticillinre és más antibiotikumokra, és tipikus nosokomiális fertőzéseket tartalmaznak.

Ha az élelmiszerek szennyezettek a baktériummal, és jó körülményeket kínálnak a szaporodáshoz, az fogyasztás émelygést, hányást, hasmenést és görcsöket okozhat. Ez azonban nem klasszikus értelemben vett fertőzés, mivel a Staphylococcus általában nem képes túlélni az emésztőrendszerben. Alapvetően ételmérgezés, mivel a betegség tüneteit azok a méreganyagok okozzák, amelyeket a baktériumok az ételben fogyasztása előtt termesztettek. Általános szabály, hogy a tünetek viszonylag gyorsan elmúlnak, amikor a szennyezett táplálék a gyorsított emésztési passzálás miatt újra elhagyja a testet.

Gyengült vagy mesterségesen elnyomott (elnyomott) immunrendszerrel rendelkező embereknél a Staphylococcus epidermidis sebfertőzéseket, forrásokat, sinus fertőzéseket és egyéb gyulladásos betegségeket okozhat.

A Staphylococcus epidermidis fertőzés legnagyobb problémája az, hogy a baktérium „rejtekhelyekbe” vonul vissza, ahol az immunrendszer nem veszi észre, és ezért nem küzd le. Amint a megújult fertőzés feltételei kedvezőek a baktérium számára, a baktérium újból letelepedik, és új - gyakran krónikus - gyulladásos fókuszokat hoz létre, amelyeket a multirezisztencia miatt nehéz legyőzni.