Ugrás

Ugrás egy olyan típusú mozgás, amelynek számos formája van. A mindennapi életben előfordul, de sok sport részét képezi.

Mi ugrik?

Az ugrás egy komplex folyamat, azzal jellemezve, hogy az egyik vagy mindkét láb többé-kevésbé erőteljesen nyomja a testet a talajtól és elér egy pályát.

Az ugrás egy komplex folyamat, azzal jellemezve, hogy az egyik vagy mindkét láb többé-kevésbé erőteljesen nyomja a testet a talajtól és elér egy pályát. Az utolsó lépés a leszállás, amely nagyon változatos lehet, és csak esési szakasz után érhető el. A céltól függően ugrással lehet elérni a magasságot, a szélességet vagy a két dimenzió kombinációját.

Az emelési erőimpulzus a lábakból származik, de a test más részei is részt vesznek az ugrás kialakulásában. A test felső része és a karok mozgása hozzájárulhat bizonyos mennyiségű erőhöz, és kedvezőbbé teheti a mechanikai körülményeket.

A borjúizmok biztosítják a fő kiindulási energiát, melyet aktívan támogatnak a csípő- és térdhosszabbítók. Erőteljes ugrások esetén biomechanikai szempontból előnyösebb, ha a mozgás az összes érintett izom kissé előre feszített helyzetéből származik. A térd, a csípő és a felsőtest hajlított helyzetből indul, a karok pedig alsó helyzetből indulnak. Az összes alkatrészt ugrás közben többé-kevésbé nyújtják meg, miközben a karokat felfelé vagy felfelé mozgatják.

Funkció és feladat

A mindennapi életben az ugrást gyakran használják az akadályok leküzdésére. A magasságtól és a mélységtől függően az ugrás intenzitása nagyon eltérő. Az egyszerű ugrásokat komlónak is nevezik, és például akkor fordulnak elő, amikor átkelnek a pocsolya. A falak és a kerítések tárgyalásakor a kéz felhasználható a támogatáshoz. A gyermekek tudatosan alkalmaznak ugrásokat bizonyos típusú játékokban, például ugrálókötél, gumi csavarás vagy ég és pokol számára.

Az ugrás leginkább intenzív formája játszik szerepet védő reakciókban. A hirtelen megjelenő akadályok előtti gyors kitérő mozgások gyors és energikus fellépést igényelnek.

Számos sporttevékenységre ugrások jellemzőek, vagy beletartoznak. Szinte az összes golyósport tartalmaz ugróelemeket, amelyeket a magasság és a szélesség egyidejű túllépése jellemez, bár a vertikális szempont gyakran dominál. A futásból származó energiát általában a mozgáshoz használják. Ezek a tevékenységek magukban foglalják a futball fejlécét, a kézilabda ugrási dobásait és a kosárlabda gyakran látványos ugrásait. A röplabdában a blokkoláshoz vagy az ejtéshez való felmászást egy tisztán függőleges mozgás jellemzi, amelyet egy erős toló lépés indít, és amelyet intenzív karos alkalmazás támogat.

Az atlétikai diszciplínáknak a hosszú, magas és hármas ugrásokról van szó, amely a nevükben jellemzi őket. A magasság elérése érdekében a futás energiáját függőleges energiává alakítják, ha az egyik oldalon a bokát megállítják. A csomagtartó erős nyújtó mozgása és a karok felemelése fontos elemei a repülési út magasságának és a mozgás végrehajtásának.

A távolugrás tudományágakban a gyors felfutás energiáját sokkal közvetlenebbül valósítják meg. Az ugráskor nincs megállás, hanem egy lenyomat előre és fel, amely a futó energiát repülési energiává alakítja. A magasság alakulása szignifikánsan alacsonyabb, mint a magasugrásnál. Néhány sporttevékenységnél az ugrást egy esési szakasz kezdetére használják. A jumperok ezt nagyon intenzíven végzik el, nagymértékben az elasztikus ugródeszkát használva, hogy először nagy magasságot érjenek el, mielőtt az esési szakasz végrehajtása és fejlesztése megkezdődne.

Itt megtalálja gyógyszereit

Concentration Koncentrációzavarok elleni gyógyszerek

Betegségek és betegségek

Az izom-csontrendszeri sérülések közvetlenül vagy közvetve megakadályozzák az ugrálást, vagy fájdalom okozásával jelentősen ronthatják azt. Ez magában foglalja az összes izom sérülést, nem csak a lábakon, hanem a csomagtartón. A szakadt izmok vagy a borjú és az elülső combizmok szakadt izmai ennek ugyanolyan részét képezik, mint a hasi vagy a hátsó izmok.

A törések abszolút akadályt jelentenek az ugráshoz, függetlenül attól, hogy a láb, a lábcsontok, a gerinctestek vagy a bordák történnek-e.

A speciális sérülések, amelyek lehetetlenné teszik az ugrást, a felszakadt Achilles-inak vagy a patella-inak teljes törése. A fájdalom mellett ezek a traumák a kapcsolódó izmok funkcióinak teljes elvesztését eredményezik.

A degeneratív betegségek szintén jelentősen akadályozzák az ugrást. A csípő- vagy térdízület fájdalmas ízületi változásai fokozatosan korlátozzák az összes ízület és izom funkciót az adott területen. A motoros tevékenységeket, beleértve az ugrást is, egyre kevesebbel lehet elvégezni, és az intenzitástól függően előbb vagy utóbb már egyáltalán nem lehetséges.

Az ágyékcsigolya körüli csigolyák közötti degeneráció eredményeként fellépő Lumbago hirtelen görcsös merevséghez vezet, amely elsősorban a hirtelen és gyors mozgásokat, például az ugrást érinti.

Minden neurológiai rendellenesség, amely befolyásolja a motoros funkciókat, negatívan befolyásolja az ugrás képességét. A perifériás idegi elváltozások a mellékelt izmok pelyhes bénulásához vezetnek. Ha az ugrásért felelős izmokat befolyásolja, ennek negatív következményei vannak erre a mozgási folyamatra.

A koordinációs rendellenességek, például azok, amelyek stroke után fordulnak elő, vagy más idegrendszeri betegségminták összefüggésében központi idegkárosodással már nem teszik lehetővé az ugrást.

A Parkinson-kórra jellemző, hogy a mozgás fokozatosan nehezebbé válik, amikor a mozgásképesség elveszik. Még a séta is nehezebbé válik, mivel a mozgások fokozatosan megfagynak.

Az életkor növekedésével az egész izom képessége csökken. Ennek következményei vannak az összes mozgási folyamatra, különösen a gyorsan, erőteljesen és nagy intenzitással zajló folyamatokra. A mozgás amplitúdója az ugráskor egyre kisebb, a végrehajtás pedig nehezebb és fárasztóbb.