Nukleozid analógok

Mint Nukleozid analóg olyan anyag, amely hasonló a természetes nukleozidhoz. Különösen ezek a gyógyszerek, amelyeket antivirális kezelésre használnak (úgynevezett nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok, NRTI-k). A nukleozid-analógok ezért fontos szerepet játszanak a fertőző betegségek, például a HIV, hepatitis B (HBV) vagy hepatitis C (HBC) kezelésében.

Mik a nukleozid analógok?

A nukleozid-analóg kifejezés az emberi orvoslásban és a farmakológiában használt együttes kifejezés. Ez különféle anyagokra vonatkozik, amelyek hasonlóak a természetes nukleozidokhoz. A nukleozid olyan vegyület, amely nukleinbázist és pentózból áll, amely a nukleinsav fontos alkotóeleme (a DNS egyik alapvető eleme). A nukleozid-analógok tehát hasonlítanak a genetikai anyag építőköveihez.

Ezen tulajdonságok miatt sikerül elnyomni a vírusok replikációját. Ez csökkenti a vírusterhelést a testben, ami észrevehető javulásokhoz vezet a betegség specifikus tüneteiben.

A legfontosabb nukleozid-analógok a ribavirin, a zidovudin, az abakavir, a tenofovir, a didanozin, a sztavudin és a lamivudin. Ezeket HIV, hepatitis B (HBV) vagy hepatitis C (HBC) kezelésére használják.

Farmakológiai hatás a testre és a szervekre

A nukleozid-analógok hatékonysága alapvetően azon alapul, hogy szerkezeti hasonlóságot mutatnak a genetikai anyag komponenseivel. A megfelelő anyagokat a sejt felszívja, és csak releváns hatást fejtenek ki a sejten belüli foszforilezés révén. Ebben a folyamatban a sejt fokozatosan átalakítja a nukleozid-analógot foszfát-maradékokká.

Az analógok a generált DNS részeként „rossz” komponensekké válnak. Ez az egyébként megfelelően felépített DNS-lánc megszakadásához vezet, és így a polimerizáció leáll. A sejt reverz transzkripcióját leállítjuk, és a vírus már nem képes szaporodni. Egy idő után jelentősen csökken a vírusterhelés a testben.

Orvosi alkalmazás és felhasználás kezelésre és megelőzésre

A nukleozid-analógok alkalmazási területe a vírusos fertőzések kezelése. A legfontosabb terület itt a HIV és a hepatitis B (HBV) kezelése. A HIV-terápia díját először 1987-ben adták át. A nukleozid-analógok kifejlesztése a modern kombinációs kezelés kezdetét jelentette, amely jelentős terápiás sikerhez vezetett.

A fiatalabb generáció modern készítményeit naponta egyszer alkalmazzák filmtabletták formájában, szájon át történő bevételre. A nukleozid-analógok tehát a beteg számára könnyen elviselhetők. A staduvin, citidin, zidovudin, lamivudin, abakavir és inozin nukleozid-analógjai jelenleg rendelkezésre állnak a HIV-fertőzés kezelésére.

A nukleozid-analógok csak a 2000-es évek eleje óta adhatók be a hepatitis B (HBV) kezelésére. Ezt megelőzően a lamivudin hatóanyagot, amelyet a HIV-fertőzés kezelésére fejlesztettek ki, és a kissé újabb adefovirot adtak be. A modern kezelési megközelítések azonban a nukleozid analógokra támaszkodnak. Különösen a tenofovir és az entekavir gyógyszereket adják be. Az orvosok azt remélik, hogy ez kevesebb ellenállást és nagyobb sikert eredményez a hosszú távú terápiában. A nukleozid-analógokat más anyagokkal kombinálják a HBV leküzdésére.

Az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban szigorú előírások vonatkoznak a vényköteles és gyógyszertári előírásokra, így csak előzetes orvosi rendelvény bevétele után lehet beszerezni.

Kockázatok és mellékhatások

Noha a nukleozid-analógokat jól tolerálhatónak tekintik, a lenyelés nem mentes a kockázatoktól és mellékhatásoktól. A gyomor-bélrendszer tünetei gyakran jelentkeznek használat után. A betegek megalapozatlan puffadásról, hányingerről, hányásról és hasmenésről számoltak be. Ezen felül általános rossz közérzet és fejfájás fordulhat elő.

Ezenkívül elképzelhetőek a hosszú távú mellékhatások is, amelyek csak több éves használat után jelentkeznek. Gyakori pancreatitis, myelotoxicitás, polyneuropathia, tejsavas acidózis és lipoatrophia. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a nukleozid-analógok mérgezőek a mitokondriumokra. A toxikus hatások intenzitása azonban az alkalmazott készítménytől függ.

Azoknak a betegeknek, akik allergiásak vannak az alkalmazott nukleozid-analógokra, tartózkodniuk kell attól, mert orvosi ellenjavallat áll fenn.