Ideg-izom kölcsönhatás

Jól működőképes Ideg-izom kölcsönhatás a mozgási rendszer funkcionalitásának alapvető követelménye. A zavar elkerülhetetlenül a funkcionális funkciók elvesztéséhez és a tevékenység lehetőségeinek jelentős korlátozásához vezet.

Mi az ideg-izom kölcsönhatás?

Az idegek és az izmok közötti megfelelő kölcsönhatás a jól összehangolt mozgások és a megfelelő stabilizációs tevékenységek végrehajtásának alapvető feltétele. Az idegrendszer átveszi a kontroll és az információcsere funkcióit. Az izmok a végrehajtó szervek.

A mozgási impulzusokat az agykéreg motoros központjában generálják, ahol a különböző agyterületek képviselik és ellátják a test különböző régióit. A mozgásprogram végrehajtásához szükséges mozgási parancsok onnan továbbadódnak az úgynevezett piramis rendszer idegvezetésein keresztül a gerincvelő megfelelő szegmenseihez. Ott átkapcsolják és eljuttatják a periférián az izmokhoz, amelyek felelősek a kivégzésért.

Dinamikus akciók során az ellenfelek (antagonisták) egyidejűleg gátolódnak a gerincvelő szintjén. Az ideg stimulus végül sok motoros véglemez útján eléri az izmokat, és a membránrendszer révén továbbjut az izomsejt belsejébe. Az elektromos inger kémiai átalakul, amelynek eredményeként a vezikulumokban tárolt kalcium felszabadul a sejt belsejébe. Ha a kalciumkoncentráció meghalad egy bizonyos küszöböt, akkor az összehúzódás az izomsejtben zajlik, energiafogyasztással és az egész izom összegzésével.

Funkció és feladat

A mozgásparancsok generálása és a mozgási programok indítása a központi idegrendszerben egyértelműen cél-orientált, és nem izom-orientált. Az agy motoros központjai funkcionális kontextusban gondolkodnak. A mozgássorozatok tervezésekor a sportolók ezért mindig a mozgás céljára összpontosítják gondolataikat, nem pedig az aktív izmokra.

Edzésprogramjainkat úgy terveztük meg, hogy az aktív izmok (agonisták) mozgáskor automatikusan aktiválódjanak, és az antagonisták gátolva legyenek, hogy ne akadályozzák a tevékenységet. Ha stabilizációra van szükség, ugyanazok az izomcsoportok működhetnek együtt szinergistákként, például az ízületek stabilizálása érdekében. Egy tipikus mozgási folyamat, amelyben mindkét folyamat előfordul, a séta. A lengő láb fázisában a térdhosszabbítók a végén aktiválódnak, miközben a hajlítókat egyidejűleg gátolják. Az álló lábfázisban mindkét izomcsoport együtt működik a térdízület stabilizálása és központosítása érdekében a nyomásterhelés során.

Az egyes izmok vagy izomcsoportok összehúzódási aktivitása különböző módon osztályozható, módosítható és szabályozható. Ez egyrészről a motoros egységek térbeli és időbeli vezérlésével történik. Minden motoros idegnek több ezer idegszála van, és mindegyik elosztja impulzusait több motoros véglemezre, amelyeket soha nem mindegyik egyidejűleg, de mindig késleltetéssel irányít.

A motorprogram határozza meg, hogy melyeket (toborzás) és hány óránként (frekvencia) aktiválnak. A zsugorodás erőssége így fokozatos lehet.

A legalacsonyabb ellenőrzési szintet az inak (Golgi-ín szerv) és az izomorsók receptorai veszik át. Mérik az izmok hosszának és feszültségének változásait, és érzékeny idegrostok útján jelentik azokat a gerincvelő számára. Ha a jel nagyon erős, ez azt jelenti, hogy fennáll az izom sérülésének veszélye, és az izom összehúzódása csökken vagy megáll.

Az izmok aktivitását az extrapiramidális rendszer, különösen a kisagy szabályozza és finomítja. Folyamatosan információkat kap a mozgási folyamatok menetéről, és összehasonlítja azokat a tárolt programokkal és más agyközpontok információival. Az eltéréseket módosítják a koordinált folyamatok biztosítása érdekében.

Itt megtalálja gyógyszereit

Betegségek és betegségek

Az ideg-izom kölcsönhatást minden olyan betegség ronthatja, amely befolyásolja az izmok összehúzódási képességét vagy az idegrendszert.

Izomszinten ezek elsősorban olyan betegségek, amelyek befolyásolják az energiaforrások vagy ásványi anyagok ellátását, vagy szerkezeti változásokat okoznak a szövet összetételében.

A cukorbetegség kapcsán egyrészt a glükóz felszívódása az izomsejtbe zavarodik, másrészt a zsírok lebontása blokkolódik. Ennek eredményeként a testnek nincs elegendő energiája a zsugorodáshoz, amikor szükséges, ami a teljesítmény csökkenésében és az izmok fáradtság gyors megfáradtságában nyilvánul meg.

Azok az izmok, amelyeket hosszú ideig nem használnak vagy nem használnak, és amelyek időtartama alatt nagyjából megközelítő helyzetben vannak, fokozatosan elveszítik nyújtóképességüket. Ez a folyamat kezdetben még mindig megfordítható, de egy bizonyos ponton már nem lehetséges. A meghúzódó egységeket leállítják és átalakítják úgy, hogy megtartják ugyanazokat a tulajdonságokat, mint a kötőszövet. Az izom nem csak elveszíti rugalmasságát, hanem erősségét is.

A kalciumhiány az élelmezésben bekövetkezett csökkent bevitelből vagy olyan betegségekből adódhat, amelyek vagy megnehezítik a felszívódást, vagy megnövelik a kiválasztást. Az izmok következményei görcsök lehetnek, mivel nincs elég kalcium a kontrakció enyhítésére.

A motoros idegvezetést károsító neurológiai betegségek jelentős negatív hatással vannak az izmok aktivitására. Ideges sérülések esetén az egész idegkábel vagy annak részei levágódnak vagy nyomáskárosodtak. A súlyosságtól függően csak egy inger érhető el, vagy csak néhány inger érheti el az izomzatot, teljes vagy hiányos bénulást eredményezve.

A polyneuropathia során az idegvonalak szigetelő rétege, az úgynevezett mielin hüvelyek megsérülnek. Az ezen a rendszeren keresztül továbbított elektromos információ elveszik az izmok felé vezető úton. Csak kevés vagy semmiféle erőt nem tudsz fejleszteni. Ebben a betegségben gyakran szenzoros zavarok merülnek fel, mivel az érzékeny idegrostok is érintettek.

Ugyanez vonatkozik a sclerosis multiplexre, amely azonban az izmok aktivitásának koordinációs rendellenességeihez is vezethet, mivel nemcsak a perifériás idegeket, hanem a központi idegrendszert is érinti.