Kontraszt média

Annak érdekében, hogy az érintett személyek számára ésszerűen és a lehető leghatékonyabban lehessen végrehajtani a speciális orvosi vizsgálati eljárásokat, különféle segédeszközökre van szükség. Ezek a kémiai anyagok magukban foglalják az úgynevezett Kontraszt média.

Mik a kontrasztanyagok?

Kontraszt média olyan anyagok, amelyeket nem közvetlenül használnak betegségek kezelésére és a felmerülő tünetek kiküszöbölésére. A kontrasztanyag kiváló célja a szervek betegségeinek és rendellenességeinek felismerése.

A kontrasztanyagok alkalmazása a gyógyászatban elsősorban a képalkotó folyamatoknak nevezett orvosi technológiai módszerekre korlátozódik. A kontrasztanyagokat ultrahang- és röntgen-diagnosztikában, valamint mágneses rezonancia tomográfiában használják. A kontrasztanyagok jelenlegi igénye miatt ezeket a technikákat kontrasztanyag-kijelzőknek is nevezik.

A különféle kontrasztanyagoknak nagyon specifikus tulajdonságokkal kell rendelkezniük, és nem lehetnek hatással a szervezetre. Természetesen kiürülnek a testből.

Alkalmazás, hatás és felhasználás

A röntgendiagnosztikán és a szonográfián kívül a legmodernebb eljárások, például a mágneses rezonancia tomográfia sem maradnak nélkülük Kontraszt média végzett. A kontrasztanyag lehetővé teszi az egyes morfológiai struktúrák jobb megjelenítését.

Az optika fizikai törvényeit alkalmazzák a kontrasztanyagokra. Ebben az összefüggésben a cél az, hogy nagyon különleges kémiai részecskéket használjunk a kontrasztanyagban bizonyos anatómiai struktúrák sötétítésére. Az árnyékok létrehozásával lehetőség van a vizsgálati eszköz által kiküldött információk konkrét módosítására. Ez az alapja a diagnosztikai kontrasztanyag-kijelzők képminőségének javításához.

Az egyes kontrasztanyagok eltérő fény- és sugárzáselnyelést mutatnak. Ezenkívül a kontrasztanyag összetétele is különbözik. Különböznek molekulatömegük, ozmolaritásuk és viszkozitásuk szerint. Az orvosi technológiai folyamatok ezt kihasználják, és különféle kontrasztanyagokkal működnek együtt a képek lehető legjobb minőségének elérése érdekében.

A kontrasztközegek, amelyek ideálisak például az MRI-hez, a sűrűségkülönbség mesterségesen történő létrehozására épülnek. A fémionok optikai befolyásáról szól, amelyek mágneses természetűek.

Használt anyagok

Nem minden használt Kontraszt média ugyanazon az elven alapulnak. A radiológiai kontrasztanyagok magas vagy alacsony sűrűségűek, és röntgen negatív vagy röntgen pozitív anyagnak nevezik őket.

A beteg vagy a beteg számára a kontrasztanyag folyadékként jelenik meg, amelyet a szervezetbe szájon vagy injekció útján juttatnak be a szervezetbe. Az orvosi területen azonban számos olyan kontrasztanyagot adnak be, amelyek kémiai és fizikai szerkezetükben különböznek egymástól.

A röntgendiagnosztikában a kontrasztanyagokat bárium-szulfátból készült szuszpenziók formájában adják be. Ezen felül sok röntgenkontrasztanyag jódot tartalmaz.

Az ultrahanggal végzett vizsgálatok területén teljesen eltérő kontrasztanyagokat kell előnyben részesíteni. Az orvosi szakemberek körében ezeket a kontrasztanyagokat úgynevezett visszhang kontraszt fokozóknak nevezik. A kontrasztanyag általában légbuborékokat vagy jól tolerálható gázt tartalmaz, és többnyire hasonlít egy habra. A belső szervek úgynevezett "felfújódtak", ami azt jelenti, hogy ezekkel a kontrasztanyagokkal jobb ultrahangvizsgálat elvégezhető.

Az extra- és intracelluláris kontrasztanyagok közben mágneses rezonancia tomográfiában bizonyultak. A kontrasztanyagok utóbbi csoportját ritkán választják meg. A szuperparamágneses vas részecskék ezen kontrasztanyag osztályba tartoznak.

Ezen felül olyan anyagokat adagolnak, amelyek kémiai kötést képeznek a mangánnal. Az extracelluláris kontrasztanyag tipikus képalkotó segédeszközök az MRI-ben. Az intracelluláris (belső = belső) kontrasztanyagokkal szemben ezek a kontrasztanyagok a szervsejteken kívülre mozognak. Ezek a kontrasztanyagok gadoliniumionokat tartalmaznak és felgyorsítják a szövetek vízének mágnesesedését.

Kockázatok és mellékhatások

Általában modernek Kontraszt média ártalmatlanok és nem mindig tárolódnak a szervezetben. Ezért a kontrasztanyagok által okozott egészségügyi következmények kizártak. A kontrasztanyag általában a szokásos módon, észrevétlenül ürül ki, és nem okoz tüneteket. Néhány embernél allergia vagy intolerancia alakulhat ki a kontrasztanyagokkal szemben. Az orálisan alkalmazott kontrasztanyagok egyéb mellékhatásai közé tartozik az enyhe hasmenés vagy émelygés. Ennek oka elsősorban a nagy mennyiségű folyadék, amelyben a kontrasztanyag feloldódik.