Mint szívelernyedés Ezt a nevet adják a szívizom relaxációs fázisának, amelyben a vér a pitvarból a kamrákba áramlik a korai töltési szakaszban nyitott betegtájékoztató szelepekkel. A későbbi töltési szakaszban a vér a pitvarok összehúzódásával aktívan szállítódik a kamrákba. Az ezt követő szisztolában a vér a kamrákból a szívizom összehúzódásával pumpálódik a keringési és tüdőkeringésbe.
Mi a diasztole?
A diasztole, a két szívkamra (kamrai) relaxációs és kitöltési fázisa a szisztolé, a szívkamra feszültség, összehúzódási és kilépési fázisa követi. A diasztole és a szisztolé együttesen alkotja a szívverések teljes sorozatát, amelyet (majdnem) rendszeresen megismételnek.
A szívritmust a szívizmok összehúzódási és relaxációs fázisának kronológiai sorrendjében mutatjuk be a teljes szívverés sorrendjében. Egészséges embereknél egy bizonyos mintát követ, amelyet meg lehet mérni egy EKG-vel. A pihenő emberek percenkénti ismétlési sebessége a fizikai fitnesztől és életkoruktól függően körülbelül 60–70 ütés.
A szív két pitvarja összehasonlítható ritmuson megy keresztül, amely nem egy szakaszban van a kamrai ritmussal. A kamrai diasztole során a pitvarok átjutnak a szisztolés fázisukon és fordítva. A kamrai diasztole három fő fázisra osztható. A relaxációs fázissal kezdődik, közvetlenül a kontrakciós fázist követően. A relaxációs vagy relaxációs szakaszban mind a négy szívszelep rövid ideig bezáródik. A következő korai töltési szakaszban kinyílnak a két szórólapszelep, amelyek kapcsolatot teremtenek a bal pitvar és a bal kamra, vagy a jobb pitvar és a jobb kamra között. A vér a pitvarból a kamrákba áramlik.
A pitvar következő szisztoléja során további mennyiségű vért szivattyúznak a pitvarból a kamrákba.
Funkció és feladat
A szükséges vérkeringést a szívverés a szisztolával és a diasztolával tartja fenn. Az oxigénben gazdag vér a tüdővénákból az aortába, a nagy test artériába, az oxigénben gazdag vér pedig a test vénáiban a tüdő artériába kerül.
A kamrák fő fázisai szinte párhuzamosan futnak, és a jobb pitvarban a sinus csomópont elektromosan kezdeményezi őket. Az elektromos összehúzódási impulzusok a kamrai izmokba az AV csomópon, az His és a Purkinje szálak kötegén keresztül jutnak el, amelyek ennek megfelelően reagálnak a szisztolé iniciációjára.
A diasztolát és a szisztolát gyakorlatilag egységnek kell tekinteni, mivel nem létezhetnek egymástól függetlenül. A diasztole során fellépő relaxációs fázis a következő összehúzódási szakasz előfeltétele, mivel a szívizomsejteknek körülbelül 100 milliszekundum rövid időre van szükségük a kontrakciós fázis utáni repolarizációhoz, ez az új kontrakciós impulzus fogadásának előfeltétele.
A diasztole felelős a kamrák vérrel való feltöltéséért. Annak biztosítása érdekében, hogy a vénás vér és nem a vér az, hogy a kamrák korábban a nagy test artériába, az aortába és a tüdő artériába pumpálódtak, a két zsebszelepnek, a tüdőszelepnek és az aorta szelepnek zárva kell maradnia, és zárva kell maradnia az egész diasztole során. marad.
Mivel a két zárócsap egy visszacsapó szelep elvén működik, passzív módon bezáródnak, amikor az artériákban fennmaradó vérnyomás, a diasztolés vérnyomás meghaladja a kamrákban lévő nyomást. A szisztolés fázisban a nyomásnövekedés során a kamrák vérnyomása meghaladja az artériák diasztolés nyomását, lehetővé téve számuk újbóli megnyitását és a vér pumpálását az artériákba.
A pulzusszám a test, különösen az izmok igényei szerint állítható be, körülbelül 60 - maximum 200 ütés / perc tartományban. Mivel azonban a diasztolia és a szisztolé egymás utáni megszakadása azonnal életveszélyessé válhat, úgy fejlődött ki, hogy a szívritmus nagyrészt autonóm, saját elektromos inger generálásával, amely két pótló rendszert tartalmaz, és saját stimulusátadása a módosított szívizomsejteken keresztül.
Betegségek és betegségek
Az artériás vérnyomást a különálló szisztolés és diasztolés értékek alkotják. A normál értékek 80 mmHg (diasztolés artériás vérnyomás) és 120-140 mmHg (szisztolés artériás vérnyomás) körül mozognak. Az eltérések a változó követelményprofil miatt megnövekedett fizikai stressz hatására fordulhatnak elő, amelyre a kardiovaszkuláris rendszer reagál.
Az artériákban a diasztolia során alkalmazott „maradék nyomás” elsősorban a fizikai igényektől, a hormonális állapottól, az artériás érfalak rugalmasságától, a kamrai izmok vastagságától és rugalmasságától, valamint a pulmonális és aorta szelepek működésétől függ. A nagyrészt autonóm módon szabályozott szívritmus fázissorrendje szintén befolyásolhatja az artériák diasztolés vérnyomását.
A befolyásoló tényezők sokasága már arra utal, hogy egy vagy több szerv működési zavara, amely befolyásolja a vérnyomást és / vagy a pulzust, tünetekhez és panaszokhoz vezethet. Az egyik leggyakoribb probléma a szabálytalan szívverés, ami a ritmust követő fázisok bizonyos típusú diszfunkciójához vezet. A legismertebb szívritmuszavar az úgynevezett pitvarfibrilláció, amelyet általában krónikus magas vérnyomás vált ki.
A pitvarfibrilláció általában állandóan magas pulzusszámban (kb. 150 ütés percenként) jelentkezik, amely során a pitvar a körben teljesen rendezetlen módon mozgatja a vért, ami jelentős teljesítménycsökkenéshez és a vérrögök kialakulásának kockázatához vezet, amely stroke-ot válthat ki. A kamrai fibrillációval ellentétben a pitvarfibrilláció nem azonnal életveszélyes, általában gyógyszeres kezeléssel (béta-blokkolók) és elektrokardioverzióval (áramütés) kezelhető.
.jpg)
