Crura cerebri

A Crura cerebri alkotják a kettőt Agyi lábak A belső kapszula szálait tartalmazzák, amelyeken keresztül a különböző agyi területektől származó idegvezetések főleg a hídhoz (pontok) vezetnek. Ezek az idegrostok károsodhatnak például a stroke alatt, és jellegzetes tünetekhez, például hemipleggiahoz vezethetnek.

Mi az agyi rovar?

Az agyi keresztek vagy agyi végtagok képezik az agy középső részét, ahol az alsó részükben fekszenek az elülső régióban. Arodia nigra a crura cerebri-vel határos, amely a középső agyi kupola magja és melanin- és vastartalma miatt fekete színű.

A crura cerebri és más bilaterális agyszerkezetek, a pedunculi cerebri közötti határ nem egyértelmű. A szakértők arra utalnak, hogy csak az agyi lábakra vagy az agyszárakra vonatkoznak, amelyekhez az agyi lábak és a középső agyház (tegmentum mesencephali) kapcsolódnak. Az agyi lábak között az interpeduláris fossa található, amely egy gödör. A közepén fekszik, és ezáltal elválasztja a pedunculi cerebrist, és így a crura cerebrist is.

További barázdák választják el őket a környező szövettől. A cerebrobumbrán és a középső agyháztetőn (tegmentum mesencephali) kívül az agy teteje (tectum mesencephali) az egyes agyfélterei középső agyához tartozik.

Anatómia és felépítés

Az oculomotoros ideg az interpeduncularis fossanál jelentkezik, és a két koponya lába között fekszik. Ez az idegút képezi a III. Agyideg, és felelős a különböző szemmozgásokért.

Ezenkívül a belső kapszulához tartozó idegrostok áthaladnak a crura cerebrin és továbbítják az információkat az agy más területeiről az agytörzs felé. A fiziológia öt különféle rostot (szálat) különbözteti meg a crura cerebriből. Az Arnold kötegek vagy a Fibrae frontopontinae az elülső lebenyből a capsula interna és a crura cerebri felett a hídig tart (pontok); a corticonukleáris rostok információt továbbítanak a motoros kéregből a belső kapszulán keresztül az agyszárhoz.

A belső kapszulában a piramis-traktus biztosítja a kortikoszpinális szálakat, amelyek szintén továbbítják a motoros parancsokat - ezeket piramis-traktusnak is nevezik. A belső kapszula tartalmazza a Türck kötegeket (Fibrae temporopontinae), amelyek a Crura cerebri feletti ideiglenes lebenytől a hídig terjednek, és a Fibrae parietopontinae.

Funkció és feladatok

A crura cerebri feladata elsősorban az ott átmenő idegvonalakhoz kapcsolódik. Minden egyes cerebrus főként a motoros idegjeleket továbbítja különféle szálain keresztül, amelyek önkéntes mozgásokat váltanak ki. Az izom összehúzódása az agy egyik motorvezérlő központjában merül fel; ezek többsége a cerebrum motoros kéregében található.

Amikor egy idegi jel jelentkezik, akciópotenciálként terjed az idegsejtek idegrostain. Az idegrostok a sejtek szálszerű kiterjesztései. A természetes adatútvonalakon a jelek áthaladnak a cerebrumon és a középső agyon, amelyben a crura cerebri szintén található. Onnan bejutnak a szomszédos pontokba, amelyek a középső agy és a hosszúkás medulla (medulla oblongata) között helyezkednek el. Annak érdekében, hogy az akciópotenciál reakciót kiválthasson az izmokban, tovább kell szállítani a gerincvelőn keresztül.

A gerincidegek elágaznak a gerincvelőből, és így átalakulnak a perifériás idegrendszerbe. Végül a motoros jel az egész testben áthaladó idegekkel érkezik rendeltetési helyére: A motor véglemezén az idegrosta stimulálja a beidegződött izomzatot, és lerövidíti (összehúzódik), vagy lazítja. Az eredmény egy tudatos mozgás.

betegségek

Például az agyi fénnyel átfutó idegvonalak károsodása stroke-ra vezethető vissza. Az ischaemiás strokeot keringési rendellenesség jellemzi, amely az érintett agyterületek alulellátásához vezet. Például thrombus vagy embolia okozza a felelősséget.

Mindkét esetben vérrög alakul ki az emberi test véredényében. Ez az úgynevezett trombus végül szűkítheti az érrendszert, hogy teljesen elzáródjon. Ugyanakkor meglazulhat és továbbhaladhat a véráramban is, amíg be nem elakad a szűkületbe. Ebben az esetben az orvostudomány embolizmusról beszél. Ha az agy érintett, akkor stroke fordul elő. Attól függően, hogy mely agyi területeket érinti, különböző tünetek jelentkezhetnek.

Jellemző tünetek: csak az egyik kar vagy láb hemiparezis vagy bénulása, beszéd- és nyelési rendellenességek, károsodott tudat, hányinger, hányás, szédülés, Babinski-reflexek rendellenességei, amnézia, különféle kognitív vagy neuropszichológiai rendellenességek, félteke vaksága ( Hemianopia) és számos egyéb megnyilvánulás. Az orvosok általában számítógépes tomográfiát (CT) használnak az agy képének elkészítéséhez, amely megerősíti a szélütéset és meghatározza az agy mely területeit érinti.

Az első intézkedéseket a lehető leggyorsabban megteszik a további idegsejtek halálának korlátozása érdekében. Az összes stroke-ban szenvedő beteg kb. 60% -a él a stroke-ban és a következő évben. Középtávon és hosszú távon a stroke utáni kezelés kiterjedt terápiákat foglal magában, amelyek gyakran nemcsak farmakológiai és egyéb orvosi intézkedéseket foglalnak magukban, hanem neuropszichológiai, fizioterápiás, logopedikus, foglalkozási terápiát és egyéb eszközöket is magukban foglalnak.

A stroke kialakulásához hozzájáruló kockázati tényezők a következők: férfi nem, idős kor, magas vérnyomás, dohányzás, lipid-anyagcsere-rendellenességek, ülő életmód, cukorbetegség (diabetes mellitus), szívritmuszavarok és genetikai hajlam.