A barbiturátok

A barbiturátok Miután csodás gyógymódnak tekintik és széles körben használják. Manapság ezek használata szigorúan korlátozott, és veszélyesnek tekinthető. Számos jó oka van ennek. Az alábbiakban bemutatjuk a barbiturátok testre gyakorolt ​​hatásait, alkalmazási területeit, valamint a kockázatokat és a mellékhatásokat.

Mik azok a barbiturátok?

A barbiturát általános kifejezés különféle különféle gyógyszerekre, amelyek narkotikus, hipnotikus, görcsoldó és nyugtató hatásúak. Nevük abból a barbiturinsavból származik, amelyből származékokat képeznek. Johann Friedrich Wilhelm, Adolf Ritter von Baeyer kémikus először 1864-ben előállította a barbiturinsavat. Ennek alapján Hermann Emil Fischer 1903-ban kifejlesztette az első nyugtató hatású barbiturátot, amelyet barbitálnak neveztek.

E fejlődés óta a barbiturátok évtizedek óta a német nyelvű országokban a legszélesebb körben alkalmazott altatók és nyugtatók között vannak. Mivel nagyon gyorsan függőséggé válnak, és a túladagolás és a visszaélés miatt sok mérgezés történt, ezért az 1990-es évek eleje óta nem engedélyezték őket altatókként vagy nyugtatóként Németországban. Azóta csak epilepszia kezelésére és érzéstelenítőként alkalmazták őket.

Háromféle barbiturát létezik: rövid hatású, amelyek csak néhány percig eredményeznek hatást, közepes hatású, amelynek hatása néhány órán át tart, és hosszú hatású, amelynek hatása sok órán át tart. Az osztályozás az adott hatás időtartamán alapul.

Farmakológiai hatás

A barbiturátoknak a testre és a szervekre gyakorolt ​​farmakológiai hatása rendkívül összetett. Fejlesztik hatásukat a szervezet különböző receptorai, az úgynevezett GABA-A receptorok révén. Ezek az idegsejtekben helyezkednek el, és kötődnek a neurotranszmitter γ-amino-vajsavhoz. Ilyen módon közvetlenül befolyásolják a hírvivő anyagokat, amelyek felelősek az ingerek és gerjesztések idegsejtek közötti továbbításáért.

Miután a barbiturát ezekhez a receptorokhoz kötődik, gyakorlatilag átveszik feladataikat és agonistákként működnek az egyes idegsejtek közötti jelátvitel szabályozásában. Gyakorlatilag utánozzák a γ-amino-vajsavat, és átveszik annak feladatait. Ilyen módon a barbiturátok gátolhatják vagy csökkenthetik például a fájdalom jeleit.

A barbiturát dózisa szintén fontos szerepet játszik a hatásban. Kisebb dózisokban gátolják pl. az AMPA receptor, amely stimuláló hatással rendelkezik, és így biztosítja a szedációt. Nagyobb dózisokban gátolják a nátriumcsatornákat is, amelyek fontosak a test sok más folyamatában. Végül a barbiturátok teljes érzéstelenítéshez vezetnek.

Orvosi alkalmazás és felhasználás

A múltban a barbiturátokat főként altatókként vagy nyugtatókként írták elő. Mivel azonban az empirikus értékek és a tanulmányok hamarosan felfedték a rendkívül magas addiktív lehetőségeket és a veszélyesen magas toxicitást, ezeket az alkalmazási területeket végül betiltották. A barbiturátokat jóval kevésbé veszélyes gyógyszerek, például benzodiazepinek helyettesítették.

Ennek következtében a barbiturátokat alapvetően csak két alkalmazási területen alkalmazzák: érzéstelenítőként és epilepsziaellenes szerekként. Altatószerként tiopentál formájában használják érzéstelenítés indukálására. A rövid hatású barbiturát-tiopentál alig 10 percig tart és rendkívül gyorsan működik, ezért intravénásan injektálják a betegbe érzéstelenítés kiváltására.

Az epilepszia kezelésére a hosszú hatású fenobarbitált alkalmazzák, amely kb. 10-18 órán át működik. Antispasztatikus hatásának köszönhetően gyakran alkalmazzák epilepsziás betegség esetén a rohamok megelőzésére és kezelésére is. Használható bizonyos toxinokkal, például sztrichinnel vagy DDT-vel való érintkezés által okozott rohamok leküzdésére is.

Svájcban bizonyos barbiturátokat, például pentobarbitált is használnak az ott engedélyezett aktív eutanáziában. Az állatgyógyászatban eutanázia eszközeként használják.

Itt megtalálja gyógyszereit

Kockázatok és mellékhatások

Mint már említettük, a barbiturátok szedésének kockázata és mellékhatása rendkívül magas. A rendszeres fogyasztás nagyon gyorsan súlyos függőséghez vezet. A visszavonás nehéz, és néha olyan súlyos tünetekkel jár, mint a szorongás, rohamok és a túlzott ingerlékenység. A máj reagál a rendszeres bevitelre, és az idővel gyorsabban és gyorsabban lebontja a barbiturátot, ezért a hatás gyengébb és rövidebb lesz. Ennek során más gyógyszerek gyorsabban bomlanak le, ezért nem működnek megfelelően. A túl magas adag súlyos mérgezéshez is vezethet, amelynek tünetei a tudatzavar és szédülés, a hányinger és hányás, amnézia és kóma kialakulásától kezdődnek. A legrosszabb toxikus hatás azonban a központi légzésbénulás és a szívmegállás, amelyek azonnali kezelés nélkül az agy elégtelen oxigénellátásához és végül halálhoz vezetnek. Más nyugtató szerek, például alkohol vagy opiátok szintén növelik a barbiturátok hatását. Ezen erős mellékhatások miatt a barbiturátok mostantól a Narcotics Prescription Ortinance (BtMVV) hatálya alá tartoznak.

A barbiturátok nagyon gyorsan és hatékonyan működnek, de sajnos sok, néha életveszélyes kockázattal és mellékhatással járnak, amelyek messze meghaladják pozitív tulajdonságaikat. Ezért néhány kivételtől eltekintve, érthető okokból tilos. Ezért az öngyógyítást erősen hátráltatják.