Kiutasítási szakasz

Amely kissé érzéketlenül Kiutasítási szakasz a szülés utolsó szakasza. A csecsemőt a szülési csatornán keresztül a nagyvilágon keresztül nyomják ki a méhből a külvilágba, miután az utószülés következik - utána a szülés vége.

Mi a kilakoltatási szakasz?

Az emberi születés több szakaszra oszlik. Mindegyikük felkészíti a testet a legintenzívebb szakaszra, a kiutasítási szakaszra. Míg a születés előtti összehúzódások lehetővé tették, hogy a csecsemő a lehető legközelebb esjen a szülési csatornához, a nyitó összehúzódások a méhnyak kiszélesítését szolgálták. Ebben az időben az amnionos zsák általában már felrobbant, így a csecsemőt a világba kell hozni, hogy függetlenül lélegezzen.

A nyitó összehúzódások néhány percenként jöttek, és általában könnyűek voltak azok intenzitása szempontjából, vagy pedig PDA beadása által tolerálhatóvá váltak. A összehúzódások viszont jellemzőek a kiutasítási szakaszra, amelyben a babát ki kell nyomni a kitágult méhnyakon. Sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, és néhány percenként is elindulnak, de köztes szünetekkel.

A kiutasítási szakasz néhány perctől egy óráig tarthat, vagy annál tovább, a nőtől és az előző szülési folyamattól függően. Noha a nőnek nem szabad megnyomnia a nyitó összehúzódások során, a folyamat felgyorsítása érdekében erős lefelé irányuló nyomással támogathatja és ki kell támasztania a kiutasítási szakasz sajtcsontozásait. A munkaerő-összehúzódások szinte azonnal megszűnnek a baba megszületése után. Időközben a méhlepény általában önmagában levál, és enyhébb utó fájdalmak révén hagyja el az anya testét, ami általában már nem okoz fájdalmat.

Funkció és feladat

A kiutasítási szakasz a szülés utolsó fázisa. Ő után csak a csecsemő születése utáni fizikai folyamatok következnek be. A születés egy korábbi szakaszában az amniotikus zsák felszakadt - ha nem, akkor legkésőbb most megteszi. A csecsemőt már nem veszi körül folyadék, és önmagában kell elkezdenie a légzést. Ha túl sokáig tart a levegő bejutása, fennáll a fulladás veszélye, ezért a szülésznőknek beavatkozniuk kell a túl sokáig tartó szülésekbe.

Normál kiutasítási szakaszban a bekövetkező nyomás-összehúzódások sokkal intenzívebbek, mint az előző nyitó összehúzódások, de ezeket sok nő enyhíti.Az anya feladata most az, hogy megfelelő pozícióba kerüljön, és erősen nyomja le, amellyel támogathatja a kiutasítási fázist. Ha ezt előzetesen megtette volna a születés nyitó fázisa alatt, akkor a babát túl korán bejuttathatta volna a szülési csatornába. A kiutasítási szakasznak pontosan ez a célja.

Amikor a baba megfelelő szülési helyzetben van, a baba feje először a hüvelyen jut ki, majd általában csak egy vagy két további összehúzódásra van szüksége, és a baba elhagyja az anya testét. Most már önmagában lélegzik, és sikítani kezd, ami azt jelzi, hogy a légzése elkezdett működni.

Az utószülés szülés nélkül történik, a méh összehúzódása hormonális, és alig észlelhető fájdalmasnak. A méhlepény általában a közepén kezdődik, és a gyermek után elhagyja a nő testét. Ez a folyamat általában 10-20 perccel a szülés után zajlik.

Betegségek és betegségek

A kiutasítási szakaszban komplikációk fordulhatnak elő a csecsemő születésében és a szülés utáni időszakban. Ha a nyitási szakasz már kimerült, akkor előfordulhat, hogy a nőnek nincs elegendő energiatartalma a nyomtatáshoz. Ha a baba nem született, császármetszésre van szükség.

A kiutasítási szakasz megnyitása előtt a csecsemőnek újra meg kell fordulnia - ha ez nem történik meg, akkor császármetszésre is szükség van. A legjobb esetben a csecsemő csak kedvezőtlen módon fog beragadni a szülési csatornába, és csak annyit kell tennie, hogy beavatkozzon a tapadókorongba.

A kiutasítási szakasz nehézségei továbbra is felmerülhetnek a szülés után. Ha a méhlepény nem lazul, vagy nem lazul meg teljesen, akkor külső fogási technikákat lehet használni. Ez azonban csak akkor történik, ha a nőgyógyászok biztosak abban, hogy a szülés nem önmagában jelentkezik.

A legsúlyosabb szövődmény a túlzott vérzés, amely során az anya több mint 500 ml vért veszít. Ezek kielégíthetők az oxitocin beadásával és a méh összehúzódásainak vagy műtéti beavatkozások kiváltásával.

Ezenkívül meg kell vizsgálni, hogy a szülés utáni szülés teljesen elvesztette-e súlyát a kiutasítási szakasz után. Ellenkező esetben a fennmaradó szövet meghal, és puerperalus lázhoz vezet, amely a korábbi évszázadok szülése után az egyik vezető halálok. Ma ezt a szövődményt ultrahangvizsgálattal és kaparással lehet megoldani, ha a szülés utáni szövetek önmagukban nem váltak el.